Lissie Egams

Lissie a hosszú csók közben lustán kinyitotta a szemeit. Dave szeme vörösen felvillant.

Lissie hátrahőkölt, de mielőtt nekiesett volna a mögöttük táncolóknak, a fiú elkapta a derekánál.

- Valami baj van? - kérdezte Dave a füléhez hajolva, túlüvöltve a zenét.

- Csak a diszkógömb - heherészett Lissie, és a mennyezetről lógó gömbre mutatott. A fenébe. Hogy lehetett ilyen szőke? Mégis mit hitt?! Érezte, ahogy elpirul, amit még több nevetéssel próbált leplezni.

- Jól vagy? Nem kéne kimennünk?

- Nem, én itt... nagyon jól vagyok - harapott bele egy picit a fiú borostás állába. Az összes végzős közül csak neki volt ilyen szép álla, na meg csak ő hívta el a szalagavató bulijába. És ezek a kedves, barna szemek! Talán Lissie most az egyszer kifogott egy normális pasit.

- Kint sokkal jobban lennél - kacsintott rá - Gyere! Menjünk ki. - Indult meg Dave, kézen húzva Lissie-t maga után.

- És ha nem akarok? - állt meg Lissie.

- Mit hiszel? Elrángatlak a mosdóba és megerőszakollak? - Felnevetett, és elengedte Lissie kezét. - Akkor maradj, de én szívok egy cigit.

Lissie egy pillanatig még álldogált a tánctér közepén, a fiú távolodó alakja után nézve. Teljesen vadítóan nézett ki hátulról a bőrkabátjával és a tüskés, fekete hajával. És basszus, ha megtudná szerezni Dave-et pasinak, nem meg csak egy egynapos szórakozásnak... Mindenki őt irigyelné. Az egész osztály, az egész iskola.

- Várj egy kicsit! - indult utána, átpréselve magát a csápoló tömegen. Egyre jobban nőtt a rossz érzése, ahogy a fiút követte. Dave kedves volt, de néha olyan fura... És hiába jött csak két hete a suliba, már volt ellene fegyelmi eljárás.

De olyan figyelmes volt egész este! Azelőtt nem is beszéltek, most meg egyik napról a másikra buliba hívta, és tökéletes volt a nap eddig. A csókot se bánta Lissie, sőt. Ráadásul a fiúnak eddig nem volt barátnője, tehát nem a virágról virágra szálló típus. Igen, igen, ő lesz álmai hercege.

A bulit egy hangárban tartották, a város szélén. Belülről fel sem tűnt az épület lepusztultsága a sok fénytől és összemosódott parfümszagtól, de amint Lissie kilépett a vasajtón, nyomasztóbbá vált a környék. A benti hangulatból csak a falon átdübörgő, fojtott basszus maradt meg. Több kocsi állt szerte-szét az utcában. A pislákoló utcalámpák fényében több fekete terepjáró ablaka is megcsillant.

Amikor Lissie kilépett, egy srác épp az ajtó mellett okádta le az öltönyét. Az a kőstréber, cingár vékony fajta volt, aki talán még aludni is öltönyben aludt.

Valaki átkarolta hátulról. Lissie felsikoltott, bár érezte, hogy Dave az. A fiú elkezdte puszilgatni a nyakát, miközben kezeit végighúzta a fekete, feszes ruhán, amitől Lissie libabőrös lett.

- Au! Szúr a borostád! - lökte le magáról nevetve.

Dave mosolygott. Olyan szépek voltak azok a szemek! Valahogy több volt, mint bármelyik másik fiúé. Mélyebb.

- Gyere - fogta meg Dave a kezét - Tudok egy jó helyet.

- Valami kupleráj lesz?

- Annyira talán nem fog tetszeni - vigyorgott, és tovább húzta maga után Lissie-t. Egy sikátorba vezette, aminek a végén egy nagy, fekete terepjáró állt, orrával a kijárat felé. Köztük félúton egy srác támasztotta a piszkos házfalat narancssárga kapucnisában. A telefonján pötyögött valamit.

Lissie érezte, ahogy Dave szorítása erősödik a karján.

- Ez fáj! Mit csinálsz?

- Úgysem hinnéd el, ha elmondanám - vigyorgott Dave, és tovább húzta a terepjáró felé.

A fiú, aki eddig a házfalat támasztotta, megindult feléjük, kezében a világító telefont lóbálva. Túl erős, aranysárga fényben izzott az egész képernyő.

- Bocsika, eltévedtem egy kicsit...

Dave hörögve elkapta a fejét a fény elől.

- Tudtok segíteni? A bulit keresem, azt mondták, itt lesz - jött egyre közelebb az alak. Lissie-nek lassan hozzászokott a szeme az erős fényhez. A fiú arcát még nem látta, csak azt, hogy szörnyen púpos volt a kapucni alatt a háta. A hangja mintha ismerős lett volna, de nem tudta senkivel sem párosítani magában...

- Takarodj innen – sziszegte neki Dave, és még mindig arrébb fordított arccal megindult a fiú felé.

- Na de kérlek! Az udvarias csevej hol marad? A színlelések, hogy nem is ismerjük egymást? Máris...

A fiúba bennakadt a szó. Lebukott Dave előresüvítő ökle elől.

- Jézusom! – kiáltotta el magát Lissie. – Mit csinálsz?! Dave!

A fiú megragadta Dave-et a pólójánál, és a ház falának nyomta. Dave-ből valami sistergés-szerű hang szökött ki, és aranysárga fény tört elő a mellkasánál, a fiú szorító keze alatt.

- Ki az angyal? Ha? – a fiú a másik kezével megragadta Dave tarkóját, mire az is felizzott arany fénnyel – Válaszolj! Nem kérdezem még egyszer!

Dave lihegett. Ragyogott az arca az izzadtságtól.

- Nem fogsz rájönni – vicsorodott el. A fogai tűélesek voltak, és Lissie hirtelen meglátta a szarvakat a homlokán. A szemei vörösen világítottak, de eltörpültek a mellkasából és tarkójából sugárzó arany mellett.

Lissie hátrébb lépett.

Kerékcsikorgás hallatszott. Egy autó állt be mögéjük a sikátorba.

- Ennyi volt - húzta rút mosolyra az arcát a lény, akit Lissie eddig Dave-nek hitt.

A fiú felsóhajtott, aztán tövig belevágta a karját Dave mellkasába. Aranysárga fény robbant, és Dave leeresztett, mint egy lufi, amíg végül semmi nem maradt belőle. A bőrkabátja a földre esett.

Felrobbant a pasija. Felrobbant.

Ajtók nyíltak mögöttük. Lissie hátrapillantott. Kínaiak szálltak ki a kocsiból, gépfegyverekkel a kezükben, amiket egyenesen rájuk szegeztek.

- Kezeket fel! Mindketten!

- Mi... – rázta meg a fejét Lissie értetlenül. Itt valami nincs rendben. Tettek valamit Lissie italába. Bedrogozták. Ja, ennyi az egész.

Lissie elvigyorodott. Bedrogozták. Mondjuk ő máshogy képzelte: hogy repkedhet, hogy színes minden...

Hirtelen felemelkedett a földről, és elsüvített a kínaiak feje fölött. A kicsi autó körül a kicsi kínaiak megfordultak, aztán a kicsi fegyvereikkel tüzet nyitottak. Lissie érezte a kis légáramlatokat az arcán, amit a körülötte repkedő golyók csaptak fel.

Valami felhördült mögötte, és egy pillanatig zuhanórepülésbe váltott Lissie - sőt, valami húzta lefelé. Aztán a repülés megint vissza megszokott ritmusába, és a lányban tudatosult, hogy valaki átkarolja.

Lissie döbbenten kitekerte a testét. Egy izmos mellkassal találta szembe magát - gyorsan elkapta a fejét. Aztán inkább mégis visszanézett. Úgyis be van drogozva, ha ilyeneket küld neki a tudatalattija, miért ne gyönyörködhetne benne?

Két fehér, pihés szárny állt ki az angyal hátából, és csapkodott ritmikusan. Lissie nem bírta levenni róla a tekintetét. Addig nézte meredten a szárnyakat, amíg pislognia nem kellett. Az ég ezernyi csillagja ragyogott rá a szárnyak mögül.

- Ki vagy te?

- Egy barom, hogy itt fecsérlem rád az időmet.

Nagyon ismerős volt a hang, és a barna, rövid haj... Hiszen Lissie ismerte ezt az arcot! Az osztálytársa volt, a fenébe is! Mindig hátul ült. Igazából a hangját se lehetett hallani, csak amikor visszaszólt, ha valaki a púpja miatt cikizte. Azok viszont jó kis beszólások voltak. Egyszer Lissie-t is leoltotta egy ilyen alkalommal.

De... Ha képzelődik, miért képzelegne pont róla?

- Camiel? - kérdezte félénken - Ez a valóság, ugye?

Nagyon félt a választól. Már kezdett is elhatalmasodni rajta a tériszony. Ha tényleg a város felett repültek, és csak Camiel karjaiban bízhatott, hogy megtartják...

- Próbáljuk ki - vigyorodott el hirtelen a fiú, és elengedte Lissie derekát.

Sziasztok!!

Ez az első Wattpados történetem első fejezete, remélem legalább valaki elfogja olvasni idáig :D Ha Te végigolvastad volna.... Köszönöm <3

Egyébként hogy tetszett? Megér egy csillagot? ^^

BFT