-Miért ilyen szemtelen az összes angyal? - forgatta meg a szemeit Miracle mire a két fiú hangosan nevetni kezdett.
-Nem mi vagyunk szemtelenek, ti emberek vagytok érzékenyek. Ti egy hazug, hamis világban éltek míg mi kendőzetlenül kimondjuk ami az eszünkbe jut - bölcselkedett Youngjae.
-És gátlástalanul olvastok a védenceitek gondolataiba - somolygott a lány mire Mark finom vonásai megkeményedtek, a másik angyal pedig vigyorogva felállt a fűből.
-Bár nagyon bájosak vagytok de többet nem szeretném végig hallgatni a vitátokat - közölte Yougjae majd szárnyait óriásira tárva eltűnt a messzeségben.
-Imádod ezzel szívni a véremet de tudod milyen jó dolog ez? Tudod mennyire hasznos meghallani valakit aki a saját világában láthatatlan mások számára? - tette fel a költői kérdést Mark de Mira csak nagyokat pislogva nézett az angyalra. - Sok ember ordít legbelül, segítségért kiállt de nem elég bátor ahhoz, hogy hangot adjon a gondolatainak vagy éppen túl büszke... De mi ezeket is meghalljuk és segíthetünk rajtuk ha hagyják.

Miracle óvatosan Mark mellkasának támasztotta a fejét és feltűnt neki egy furcsaság amit egészen addig észre sem vett.
-Mark... - emelte tekintetét az angyalra. - Neked nincs szíved? - kérdezte óvatosan mire a fiú édesen elmosolyodott.
-Csak ti emberek vagytok húsból és vérből, mi ennél fontosabb dolgokból állunk.
-Miből? - pislogott éretlenül a lány.
-Hitből, szeretetből és reményből.
-Azt hiszem... Nem értem - hajtotta le szomorúan a fejét Miracle.
-Szeretnéd, hogy elmagyarázzam neked? - kérdezte csendesen az angyal. Mira lelkesen bólogatni kezdett majd szembefordult a fiúval. Olyan imádattal nézett a fiúra, hogy Mark egész lénye belesajdult.

Talán ez lenne a szerelem...?

-Szóval... - köszörülte meg a torkát Mark. - Titeket a gondolataitok vezérelnek, minket a hitünk. A ti cselekedeteiteket az izmaitok segítik, a miénket a szeretet. Ti azért hajtjátok álomra a fejeteket éjjelente mert álmosak vagytok, mi pedig a remény miatt... Mert abban bízunk, hogy holnap még több emberen tudunk segíteni mint tegnap.

Miracle egy ideig csendben emésztette a hallottakat majd hirtelen Mark nyaka köré fonta a karjait. Mindig is sejtette, hogy a fiú egy eredendően tiszta és ártatlan lélek de mégis meglepte őt az angyal makulátlan lénye. Már meg sem próbálta zabolázni a gondolatait amik szinte ordítottak... Mira azt akarta, hogy a fiú megtudja, hogy milyen sokat jelent számára és, hogy mennyire hálás neki. Az angyal esetlenül ölelt vissza, az évezredek alatt sok emberével került kapcsolatba de Miracle más volt... A lány beszivárgott az elméjébe, eluralkodott a lényében és szépen lassan feltöltötte őt. Mark úgy érezte magát mint egy üres kifestő könyv ami szépen lassan megtelik színekkel. Az angyal volt a vászon, Miracle volt a kéz és az érzelmei pedig az ecset amik együttes munkával értelmet adtak Mark létének.

Az angyal hálás volt teremtőjének amiért csak ő hallja a lány gondolatait és Miracle nem tud belesni az ő fejébe. Mark tudta, hogy az érzelmek fontos szerepet töltenek be az emberek életében de azt is tudta, hogy ezzel sajnos sokan szeretnek játszani és visszaélni. Az angyal létezésében először egy új dolgot tapasztalt meg... A félelmet. Egyenesen rettegett attól, hogy Miracle megtudja milyen érzéseket táplál a lány iránt. Nem merte felfedni Mira előtt lényének legféltettebb titkát.

Még nem...

A hangod beszivárog az üres elmémbe és szívembe majd feltölti azokat. Minden nap üres volt de a holnap már veled lesz kiszínezve...