Az angyal egy lágy mosoly kíséretében végig simított Miracle lábán.
-Miért érintetted meg a lábam? - kérdezte csodálkozva a lány.
-Ha felkelsz járni fogsz.
-De ez lehetetlen Mark... Hiszen béna vagyok. - A fiú édesen oldalra döntötte a fejét miközben tekintetét Miráéba fúrta.
-A felébredésedre is azt mondtad, hogy lehetetlen mégis felkeltél. A beszédről is azt gondoltad, hogy képtelenség most mégis képes vagy rá újra... Ha magadban nem is de legalább bennem bízz Miracle!

A lány lába fájdalmas görcsbe rándult össze amikor magához tért, artikulátlan sikítására több ember is a szobájába rohant.
-Miracle mi a baj? - kérdezte az orvosa miközben higgadt hangjával és viselkedésével megpróbálta a zaklatott lányt megnyugtatni.
-A lábam! Nagyon fáj... - sziszegte összeszorított fogakkal Mira.
-Azt mondtad, hogy... A lábad? - kérdezett vissza döbbenten az orvos.
-Igen - lehelte sírástól elfúló hangon a lány. A doktor tanácstalanul megvakarta a fejét majd óvatosan végig tapogatta Miracle vádliját. - Mit vizsgál doktor úr? - kíváncsiskodott a lány. Az orvos tátott szájjal meredt a páciensére.
-Érezted...? - kérdezte elképedve mire Miracle lelkesen bólogatni kezdett. - Azonnal szóljanak a gyógytornásznak, holnap azonnal megkezdjük a lány rehabilitációját - fordult hátra a doktor az egyik nővérhez. Mira egy elégedett mosollyal az ajkain hanyatlott vissza a párnájára.

Hát ez is sikerült...

Hirtelen erős fény töltötte be a szobát de amikor lassan kinyitotta a szemeit rájött, hogy a jól ismert virágos réten fekszik. Hallójárataiba egy gyönyörű, tiszta orgánum kúszott be és Mirának a tavasz jutott eszébe róla. Bár nem látta az angyalt de a hangja már lenyűgözte, magában hordozta a reményt, az újjáéledés édes hitét.
-Majd ha nem gondolsz ilyet más hangjáról talán én is fogok neked énekelni - morogta a háta mögött egy sértődött hang és azon nyomban hófehér tollak ölelték körbe a lány testét. Miracle mosolyogva fordult hátra és hirtelen két kezébe ragadta Mark arcát.
-Sikerült... - suttogta könnyes szemmel mire a fiú Mira homlokának döntötte a sajátját.
-Miért vagy meglepve? Hisz megmondtam, hogy így lesz! - húzta ki magát büszkén az angyal.

-Akkor ezt meg kell ünnepelni, igaz hyung? - telepedett le melléjük az aranytorkú angyal. Mira csodálkozva nézett a másik fiúra.
-Te olyan vagy mint ő... Mármint ne haragudj de tiszta JB vagy - adott hangot a gondolatainak a lány. Az angyal lágyan elmosolyodott majd fejével biccentett egy aprót.
-Igen. Én vagy Youngjae, Jaebum ikertestvére - vigyorgott töretlenül. Miracle elgondolkodva nézte az angyal álom szép arcát, letörölhetetlen mosolyát majd tekintete automatikusan Youngjae holló fekete tincseire kúszott. Vajon mennyi átélt szörnyűséget titkol a fiú bája mögött? Milyen fájdalom lapulhat a szívében amitől haja ily sötétbe burkolózott?
-Addig vagy boldog ember amíg nem tudod... - suttogta Mark a fülébe.

-Tessék? - rezzent össze Miracle majd ártatlanul pislogott az angyalára. Mark egy óriási sóhaj kíséretében megforgatta a szemeit.
-Ne feledd, hogy még mindig hallom a gondolataidat és hallani is fogom amíg világ a világ.
-Miről maradtam le? - szólt közbe Youngjae.
-Semmiről csak ez a szépség még mindig nem szokta meg, hogy a gondolatai csak úgy ordítanak a fejemben - kacsintott szemtelenül Mark mire Miracle durcásan keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt.
-Még mindig illetlen vagy... - puffogott tovább a lány amin a két angyal jót derült.
-Olyanok vagytok mint a régi házasok hyung.

Azok a pillanatok amikor együtt sírtunk és együtt nevettünk... Lehet, hogy nem voltak fontosak de nekem a világot jelentették.