Miracle bár ébren volt nem nyitotta ki a szemeit és továbbra is úgy tett mintha aludna. Unta már, hogy amint magához tér az orvosok és ápolók köré gyűlnek és úgy vizsgálják mint egy labor patkányt. Senki nem beszélt vele őszintén, senkit nem érdekelt igazán, hogy hogyan érzi magát egy embert leszámítva. A lány édesanyja éjjel nappal őrizte Mirát és ha kellett ezért a személyzettel is szembe szállt.
-Értse meg asszonyom nem arról van szó, hogy nem kívánatos személy itt hanem arról, hogy sokszor zavarja a vizsgálat menetet - magyarázta az orvos a megtört asszonynak.
-Hogy mondhat ilyet egy aggódó anyának, hogy zavar?! - csattant fel a nő. Az orvos ingerülten a halántékát kezdte masszírozni majd újból megpróbálta megnyugtatni Miracle édesanyját.
-Nézze... Egyáltalán nem így értettem, kérem ne forgassa ki a szavaimat. Én megértem önt de kérem próbáljon meg ön is megérteni engem. - Miracle eddig hallgatta a beszélgetést, mentálisan nagyon leterhelték a történtek ezért inkább oda menekült ahol mindig nyugalomra lelt.

Egy hosszabb barna hajú angyal békésen olvasott a réten majd mikor meglátta Mirát mosolyogva intett felé.
-Szia Miracle, örülök, hogy végre találkozunk. Én JB vagyok, a 7 őrző angyal vezére - mondta barátságosan. A lány teljesen elveszett a fiú szépségében, csak arra tudott gondolni, hogy mennyire megszeretné érinteni a fiú tökéletes vonásait.
-Te gyönyörű vagy - bukott ki Mirából mire JB szégyenlősen lehajtotta a fejét majd kuncogni kezdett.
-Igazuk volt a többieknek, te tényleg egy csupa szív, kedves teremtés vagy.

-Miért van az, hogy mindig akkor érek ide mikor valakinek udvarolsz - csóválta meg a fejét Mark tettetett sértődöttséggel majd karjait a lány köré fonta.
-Talán ha te várnál itt nem kéne másnak udvarolnom - mondta sértődötten Mira miközben Mark ölelésébe bújt és kényelembe helyezte magát.
-Ne legyél féltékeny hyung - kacsintott szemtelenül JB majd összecsapta a könyvet és kecses mozdulatokkal felállt a földről.
-Máris mész? - kérdezte Mark a másik angyaltól.
-Igen. Megkeresem a másik felem - mosolygott JB.

-Az angyaloknak van lelkitársuk? - kérdezte Miracle. Mark halványan elmosolyodott és egy aprót bólintott.
-Igen de ő most az ikertestvéréhez ment - válaszolt a fiú.
-Az angyaloknak lehet ikertestvérük? Nem is tudtam - csodálkozott a lány. Mark jól szórakozott Mira "tudatlanságán", tetszett neki a lány kíváncsi és érdeklődő természete.
-Sok mindent nem tudsz még rólunk - közölte sejtelmesen a fiú. Egy ideig némán ültek, Mark egy másodpercre sem engedte el Mirát ölelő karjai közül és a lány sem húzódott el az angyaltól.
-Mesélj akkor nekem - kérte egyszer csak Miracle a fiút.
-Miről?
-Mindenről...

-Ez elég tág fogalom - nevetett fel Mark. - Talán egyszerűbb lenne ha kérdeznél én meg válaszolnék.
-Itt mindig süt a nap? - Mira egy elég egyszerű eldöntendő kérdést tett fel de az angyalon látszott, hogy nagyon gondolkozik a válaszon.
-Igen - felelte végül kurtán majd sietve hozzá tette. - Vannak dolgok amik egyszerűnek tűnnek de még sem tudhatsz róla - somolygott titokzatosan. Mira egy bólintással jelezte, hogy értette és tudomásul vette a hallottakat, ezután nem feszegette többet a témát.

-Biztos, hogy nem álmodom? - törte meg a csendet a lány. - Annyira varázslatos ez az egész - suttogta majd lágyan végig simított Mark karján.
-Biztos - közölte az angyal. - Hát nem bizonyítottam elégszer? Megérintettem a fejed, magadhoz tértél. Megcsókoltalak és újra tudtál beszélni. Hogy bizonyíthatnám ennél jobban? Mire vágysz még? - kérdezte szelíden a fiú.
-Arra, hogy újra tudjak járni...