Miracle úgy ült fel az ágyban hirtelen mintha dróton rántották volna fel. A teste tele volt energiával, olyan érzés volt mintha mindenhol áramot vezettek volna bele.
-ANYA - kiáltott fel a lány majd megkönnyebbülten hanyatlott vissza a párnára. Sikerült... Újra tudott beszélni. Egy kisebb csoport gyűlt Mira köré, mindenki a fejét vakargatta és nem értették, hogy lehetséges ez. Csodáról beszéltek meg lehetetlenről de Miracle nem szólt semmit, csak sokat tudóan mosolygott. Ő volt az egyedüli a szobában aki tudta, hogy nem egy csoda, nem a lehetetlen hanem az angyala érintése gyógyította meg.

-Miracle hall engem? - hajolt a lány arcába egy orvos majd egy kis lámpával a lány szemébe világított. Mira ingerülten odébb kapta a fejét, unta már, hogy kísérleti patkánynak nézik.
-Tisztán és érthetően de kérem hagyjanak egy kicsit... Olyan kimerült vagyok - motyogta álmatagon és már érezte is, hogy ólmos fáradtság zuhan rá. Az orvos finoman megrázta a lány vállát majd kérdésekkel kezdte bombázni de Miracle azokból már semmit nem hallott mert úton volt már az ő angyalához.

A puha pázsitra érve már meg sem lepődött, hogy nem találta Markot sehol. Az első találkozásukat leszámítva mindig más más angyal várt Mirára és ez akkor sem volt másképp. Egy hófehér hajú angyal ült le Miracle mellé a fűbe és mintha mi sem lett volna természetesebb a lány vállára hajtotta a fejét és mélyeket lélegzett az illatából.
-Olyan illatod van mint a reménynek - mosolygott édesen az angyal.
-Én mindig azt hittem, hogy olyan mint a csodának - viccelődött Mira mire a fiú nevetni kezdett.
-Bambam vagyok - mosolygott továbbra is barátságosan.
-Hívhatlak Bambinak?
-Miért?
-A cuki őzike szemeid miatt.

-Szóval te vagy a mai aljas csábító Bambam - nevetett rájuk egy ismerős hang majd Mark hanyagul leült Miracle mögé és körbeölelte a lányt a szárnyaival.
-Valakinek foglalkoznia kell velem amíg te nem vagy itt - húzta fel az orrát sértődötten a lány majd tüntetőleg közelebb húzódott Bambamhez de valamiért az nem volt olyan jó érzés mint a barna hajú közelében lenni. 
-Elmondtam már ennek az okát - vigyorgott Mark mire Mira szemei dühösen villantak rá.
-Ne mássz bele a fejembe, ez tiszteletlenség - sziszegte ingerülten a lány amitől az angyala még jobban nevetni kezdett.
-Nem direkt csinálom esküszöm, a gondolataid úgy ordítanak mintha beszélnél - emelte fel védekezés képen a kezeit Mark és édes mosolya továbbra sem tűnt el az arcáról.
-Bájosak vagytok hyung, akárcsak az 50 éves házasok - közölte Bambam majd miután jó alaposan összekócolta Mira és Mark haját eltűnt a fellegekben.

Miracle egy ideig szótlanul hallgatott majd nagy komolyan a mellette ülő angyalra nézett.
-Már kérdezni akartam... Van valami jelentése annak, hogy milyen színű a hajatok?
-Igen - válaszolta kurtán Mark majd kezét nyújtotta a lány felé. Miracle megfogta a felé nyújtott mancsot majd az angyal szorosan átölelte őt és elrugaszkodott a földtől.
-Ezt sose fogom megszokni - kapott a fejéhez Mira mikor már egy felhő szélén ültek. Az angyal egy ideig csendben lógatta a lábát majd komoly tekintetét a lányéba fúrta.
-Azt kérdezted mit jelent a hajunk színe... Hát most elmondom neked. Minél világosabb egy angyal haja annál ártatlanabb de ezt az ártatlanságot ne úgy értelmezd mint a te világodban! Akinek hófehér a haja azzal még nem történt rossz dolog viszont akinek szőke vagy barna vagy fekete... Azzal már igen. - Mira nagyot nyelt és a választól félve tette fel az utolsó kérdést.
-Milyen rossz dolog?
-Pl a társa elvesztése - mosolygott keserűen Mark mire Miracle szemei óriásira nőttek.
-Ti... Megtudtok halni? - kérdezte könnyes tekintettel.
-Nem.

Viszont megtudunk szűnni létezni...

Eddig mi a véleményetek a könyvről?  💜🥺

Érdemes folytatnom?

Szeretettel: Raven. 💜