-Nem hiszem el, már megint itt vagyok - sóhajtott Miracle majd dühösen leült a fűbe és unottan a fűszálakkal kezdett el játszani.
-Szia - szólította meg egy bársonyos hang. A lány reménykedve kapta fel a fejét.
-Te nem Mark vagy - állapította meg a nyilván valót lebiggyesztett szájjal. A fiú arcáról továbbra sem tűnt el édes kis nyuszis mosolya. Lágyan megrázta a fejét és leült Mira mellé a fűbe.
-Az én nevem Yugyeom, egyike vagyok a 7 őrző angyalnak.
-Az én nevem...
-Miracle - fejezte be vigyorogva az angyal mire a lány tányér méretű szemekkel nézett rá.
-Honnan tudod a nevem? Mark mondta el tuti - csapott a homlokára Mira.
-Nem. Az a dolgom, hogy védjelek titeket embereket, így hát mindegyikőtök nevét tudom - közölte tárgyilagosan Yugyeom. Miracle egy ideig döbbenten hallgatott majd nevetve megrázta a fejét.
-Szóval te kb 7 milliárd ember nevét tudod fejből, igaz?
-Igen - húzta ki magát büszkén a fiú.
-Klassz - sóhajtott fel Mira. - Nekem még a matek kettes is alig megy...

-Minden élőlény másban jeleskedik Miracle, ne hasonlítsd magad a többiekhez - csendült fel egy ismerős hang a lány háta mögött. Mira arca felragyogott amikor meglátta Markot majd zavarát leplezni próbálta egy torok köszörüléssel.
-Ebben igazad van de ez akkor sem igazságos - húzta el a száját a lány mire az angyal fiú édesen elmosolyodott.
-Az élet sosem az viszont tele van lehetőségekkel. Rajtad múlik, hogy a gyengeségedből előnyt tudsz-e csinálni - mosolygott sejtelmesen a fiú. Miracle testét elöntötte a nyugalom és mint egy lágy, puha kendő körbe fonta. Úgy érezte, hogy azonnal álomba tudott volna szenderülni az érzéstől de aztán eszébe jutott, hogy már álmodik. Nem tudta megmagyarázni, hogy mi történt vele, Yugyeom társasága is jó hatással volt rá de Mark más volt. Az angyal fiú mintha csak olvasott volna a lány gondolataiban széles vigyort küldött Mira felé. - Ez azért van mert én vagyok az őrangyalod - közölte tárgyilagosan, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.

Mark a lányhoz lépett, megragadta a kezét és húzni kezdte. Yugyeom mosolyogva integetett nekik majd gyönyörű szárnyait kitárva felszállt a magasba. Mark ölbe kapta a lányt és sejtelmes mosolyt villantott rá.
-Nehogy sikíts - kacsintott majd elrugaszkodott és meg sem álltak a legpuhábbnak tűnő felhőig. A fiú óvatosan elengedte Miraclet majd leült mellé és szótlanul lógatták a lábukat a végtelennek tűnő mélységbe.
-Mark... Ezt csak álmodom, igaz?
-Nem - rázta meg a fejét az angyal.
-Akkor meghaltam... - suttogta könnyes szemmel a lány. Mark kapkodva letörölte a könnyeket Mira arcáról majd bátorítóan a lányra mosolygott.
-Minden rendben lesz ne aggódj. Bár most még kómában vagy de hamarosan magadhoz térsz, bízz bennem. Ilyen névvel kötelességed hinni a csodákban - mondta Mark majd mutatóujjával a lány homlokára bökött.

Miracle szemhéjai nehezen akartak elválni egymástól, olyan érzés volt mintha valaki összevarrta volna a szemeit. A feje iszonyatosan zúgott, hallása tompa volt és amint sikerült résnyire kinyitnia a szemeit azonnal be is csukta őket az éles fény hatására.
-DOKTOR ÚR AZONNAL JÖJJÖN, MIRACLE MAGÁHOZ TÉRT! - kiáltott egy női hang és Mira ösztönösen felé kapta a fejét bár a leskelődést még nem erőltette. Egy hatalmas tenyeret érzett lassan végig simítani a homlokán de amikor odaemelte a kezét nem érzett ott semmit.

De a szíve megsúgta neki a választ... Jól tudta, hogy az angyala érintette meg.