Mikor Miracle reggel magához tért már elmúlt 8 óra. Lustán végig nyúlt az ágyon miközben azon gondolkodott mit csináljon az nap? Fejében visszhangoztak Youngjae szavai de fogalma sem volt arról, hogyan is fogadhatná meg az angyal tanácsát. Hogy várhatna ölbe tett kézzel a csodára? Hogyan is bírná ki, hogy ne tegyen semmit, hogy ne keresse Markot? Miközben kattogtak a fogaskerekei lassan kimászott az ágyból és a fürdő felé lépkedett. Egy hűsítő zuhany közben meghozta a döntést miszerint meglátogatja Hopeot a kávézóban és megkéri, hogy mutassa be őt a nagynénjének. Miracle elégedetten mosolyogva lépett ki a zuhany alól, gyorsan megszárította a haját, fogat mosott, felöltözött és laptopját az ölébe kapva szinte futva hagyta el a házat.

Épp a zárral bíbelődött amikor egy furcsa érzés kerítette hatalmába... Bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot majd automatikusan megfordult. Szemei pillanatok alatt tányér méretűre nőttek, még levegőt venni is elfelejtett a döbbenettől. A fiú fél arcát félig kapucni takarta de Miracle ezer közül is felismerte volna azokat az ajkakat.
-Mark? - suttogta dermedten maga elé majd ahogy a lábai bírták rohanni kezdett az angyal felé aki elindult az ellenkező irányba. Mira úgy érezte nem bírja tovább... Az oldala élesen szúrt, tüdejéből kifogyott a levegő és a torkát is fojtogatta a visszatartott sírás. A lánynak hirtelen eszébe jutottak Youngjae szavai és bár minden egyes sejtje ellenkezett még is megállt és könnyes szemmel nézte a távolodó fiút. - Tudom, hogy egyszer egy szép napon vissza találsz majd hozzám...

A kávézóba lépve kicsit megnyugodott amikor meglátta pult mögött ténykedő Hopeot. A lány épp egy latte elkészítésén ügyködött, először észre sem vette a zaklatott Miraclet.
-Khm... - köszörülte meg a torkát Mira majd egy halvány mosolyt küldött Hope felé.
-Ooo szia Miracle - köszönt vigyorogva a pultos lány. - Mi járatban erre felé?
-Szia Hope. Szeretnék kérni egy olyan jó tejes kávét mint a múltkor, egy karamellás tortát és ha lehet akkor 5 percet a szabadidődből. - A pultos lány egy ideig meglepetten pislogott majd lassan megrázta a fejét.
-Öhm... Persze, hogyne. Ülj csak le, kiviszek mindent és ha nem jön addig új vendég akkor beszélgethetünk is. - Mira szája a füléig szaladt és amíg várt Hopera meg a finomságokra bekapcsolta laptopját és gyorsan átfutotta amit legutóbb írt.

A lány épp végzett az olvasással amikor megjelent Hope és egy aranyos mosollyal az arcán leült Mira mellé.
-Szóval miről szeretnél beszélni? - tette fel a kérdést a pultos lány.
-Honnan tudtad, hogy beszélni szeretnék veled? - pislogott meglepetten Mira.
-Akkor mit szeretnél csinálni? - vigyorgott Hope mire Miracle is elmosolyodott.
-Igazad van tényleg beszélni szeretnék veled - sóhajtott a lány majd lassan Hopera emelte a tekintetét. - Tudom, hogy hatalmas kérés de... Bemutatnál kérlek a nagynénédnek? Szeretnék vele beszélgetni arról amit átélt míg kómában volt - bökte ki végül Mira. A levegő hirtelen megfagyott, szinte harapni lehetett volna a feszültséget. Hope egy rövid ideig csendben fürkészte Miracle arcát majd végül lassan megrázta a fejét.
-Attól tartok ez nem fog menni... Az eset után nagyon zárkózott lett a témával kapcsolatban.

-Én megértem - suttogta Miracle. - Hiszen ugyan ezen mentem keresztül... - Hope együttérzően megsimogatta a lány karját.
-Meglátom mit tehetek de nem ígérek semmit - mosolygott biztatóan a pultos lány majd magára hagyta Miraclet. Mira lassan szürcsölni kezdte a kávéját majd apró falatonként elpusztította tortát is. Mire mindent elfogyasztott merész dologra szánta el magát... Sorstársak után fog kutatni a neten. A feje túlságosan tele volt ezer felé ágazó gondolatokkal, egyszerűen képtelen volt az írásra fókuszálni így hát nem is erőltette a dolgot. Összepakolta a holmijait, mosolyogva intett Hopenak majd ráérős léptekkel hazaindult. Otthon nem várta senki, édesanyja még dolgozott ezért Miracle egyedül látott neki az ebédnek. Miután elkészítette a szokásos ramenét a szobájába ment ahol vad keresésbe kezdett.

Az internet rejtett zugai tele voltak Mirához hasonló emberekkel. Rengeteg történet, elbeszélés és teória keringett az angyalokról de elérhetőséget senki nem hagyott maga után. Az emberek rettegtek, hogy ki nevetik őket ezért csak anonimként merték megosztani élményeiket, tapasztalataikat a nagy világgal. Miracle ingerülten csapta le a laptop tetejét, ma sem került közelebb a megoldáshoz... Épp a konyhába indult, hogy egy teát készítsen a hamarosan hazaérkező édesanyjának amikor a telefonja vad csipogásba kezdett. Hope írt neki és megszámlálhatatlan üzenetben bocsánatot kért Mirától. Miracle értetlenül pislogott a készülékre majd az utolsó üzenet teljesen más megvilágításba helyezte a dolgokat.

"Kérlek ne haragudj rám... Hazudtam neked..."

Ez a sorsom... Ne mosolyogj rajtam, világíts nekem mert én nem mehetek közelebb. Nincs nevem amin szólíthatnál.

Ma ismét elveszítettem egy embert aki bár nem volt rokonom de a gyerek korom része volt. Legjobb gyerekkori barátnőm dédije ma reggel örökre elaludt... Nyugodj békében dédi, köszönöm a sok szép emléket! Köszönöm, hogy úgy szerettél minket amilyenek vagyunk, pedig ritka rossz kölykök voltunk.

(2020.09.13)