-MARK - kiáltott fel Miracle majd úgy futott a fiú felé ahogy csak a lábai bírták ám ahogy egyre közelebb ért hozzá, Mark annál inkább távolodott tőle. Mira hangosan lihegve rogyott a térdeire, nem bírta már tovább... Arcát mint a sósav úgy marták a könnyek, fáradt volt és túl régóta keringett már a hűvös utcákon. Hetek óta kergetett egy álomképet amiről a fejében lévő angyalok azt mondták valódi. Miracle lassan felállt majd elővette a tárcájában őrzött hófehér tollat. Erőtlenül ledobta magát egy padra majd tovább forgatta kezében az angyalok létének bizonyítékát. - Nem lehetett az egész csak egy álom... Nem lehettek mind a képzeletem szüleményei.

A lány egy óriási sóhaj kíséretében talpra szökkent, visszatette rejtekhelyére a tollat majd sietős léptekkel hazaindult. Mivel szó nélkül hagyta el a házat ezért egész úton abban reménykedett, hogy az édesanyja nem kelt fel és nem kereste őt. Nagyot nyelt a gondolatra, hogy az asszony kétségbeesetten ő utána kajtat ezért még inkább megszaporázta a lépteit. Olyan halkan nyitotta ki a bejárati ajtót amennyire csak tudta, óvatosan átlépte a küszöböt és lopva körül nézett. Miután mindent rendben talált egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el Miraclet és lassú léptekkel a szobájába indult. Kimerülten vetődött az ágyába és abban reménykedett, hogy az álmaiban magyarázatot kap a nem rég történtekre.

-Nem bírod már, igaz? - hajolt közel hozzá egy ismerős arc.
-Te vagy az Jinyoung? - motyogta Miracle majd lassan felült és tekintetével rögtön újdonsült őrangyalát kutatta.
-Yugyeom épp nincs itt de úgyis azonnal ide fog jönni ha megérzi a jelenléted - mosolyodott el a barna hajú angyal.
-Nem...
-Mit nem? - pislogott meglepetten Jinyoung.
-Tényleg nem bírom már...
-Felakarod adni? - kérdezte óvatosan a fiú, feszülten várva Miracle reakcióját. A lány szótlanul megrázta a fejét majd átölelte felhúzott térdeit.
-Soha nem fogom feladni csak egyszerűen úgy érzem elérkeztem a határaim végéhez. Borzasztó nehéz, tudod? Minél inkább keresem annál inkább nem találom, minél közelebb van annál inkább távolodik...

-JB elmondta neked, hogy miért van ez, ugye?
-Igen... A büntetés - fújtatott mérgesen Miracle. - Nem látom benne a logikát hiszen szabad akarattal rendelkező élőlények vagytok. Miért ne mondhatnátok le az angyal létről ha egyszer ez a vágyatok? - Jinyoung lágyan elmosolyodott majd megcsóválta a fejét.
-Még mindig nem érted. Ti emberek is szabad akarattal rendelkeztek mégis ha megöltök valakit büntetést kaptok, igaz?
-Hát persze! - csattant fel a lány. - Hiszen ez a legsúlyosabb vétség az emberi létben, valakinek az életét elvenni...
-Ti emberek arra teremtettetek, hogy éljetek és szeressetek, ha ez ellen cselekedtek büntetést kaptok. Nem azért mert nincs szabad akaratotok hanem mert vétkeztetek...
-Így van - bólogatott egyetértően Mira.

-Mi angyalok arra teremtettünk, hogy rátok emberekre vigyázzunk... Ha lemondunk létezésünk értelméről annak bizony súlyos ára van...

Miracle számára már épp kezdtek világossá válni az angyalok kacifántos törvényei és bár nem értett mindegyikkel egyet de úgy érezte kezd közelebb kerülni a megoldáshoz. A halvány szürke függöny nem sokat ért a reggeli nap sugarak ellen amik kedvesen figyelmeztették a lányt, hogy ideje lassan felkelni. Mira lustán nyújtózott egyet és az éjjeli szekrényén árválkodó régi vekkerre nézett ám a számlap helyén egy cetlit talált.
-"Dolgozni mentem, kaja a hűtőben de hagytam itthon pénzt ha mást ennél. Nem volt szívem felkelteni, olyan édesen aludtál. Szeretlek: Anya." - olvasta fel hangosan Miracle az üzenetet majd mosolyogva a fiókjába rejtette. Minden ilyen kis papírt gondosan elrakott és megőrzött amit az édesanyjától kapott.

Komótos léptekkel a fürdőbe indult, hogy megkezdje a reggeli rutinját. Úgy gondolta meg enged egy kis luxust magának és az egyik közeli kávézóban fogja elfogyasztani a szokásos reggeli koffein bombáját. Gyorsan felöltözött majd a táskájába rejtette a laptopját és a jegyzet füzetét, így összekötve a kellemest a hasznossal kávézás közben a könyvén is elkezdhet dolgozni. Kellemes érzésekkel a szívében lépett be az aprócska helység ajtaján. Mosolyogva körbe nézett és magában megállapította, hogy kis mérete ellenére, vagy talán épp azért, a kávézó nagyon otthonos volt.
-Egy dupla presszót kérek szépen sok tejjel - adta le a rendelést majd tekintete a pultos lány névtáblájára vándorolt. "Hope", milyen különleges név... Kuncogott magában Miracle majd miután megkapta a kért italt helyet foglalt az egyik sarokban és lázasan püfölni kezdte a laptopja billentyűzetét.

A Hold is magányosnak tűnik és a könnyeivel világítja be az esti ég boltot. Tudom, hogy újra eljön majd a reggel de én melletted akartam maradni mint a csillagok az égen.