Miracle egy hangos sikítás kíséretében ült fel az ágyában. Fejében kavarogtak a gondolatok de sehogy sem tudta összerakni a képet. Miért mondott le Mark az angyalságáról? Ez tulajdonképpen mit is jelent? Miért látja mindenhol őt ha tulajdonképpen nincs is ott?
-Kicsim minden rendben van? - rontott be az ajtón kopogás nélkül az édes anyja. Mira hevesen bólogatni kezdett majd halványan a nőre mosolygott.
-Csak egy rossz álom volt anya.

Egy nagyon nagyon rossz álom...

-Biztos jól vagy? - pislogott nagy szemekkel a lányára az asszony. Tekintete tele volt aggodalommal hiszen ismerte Miraclet és látta rajta, hogy nagyon felzaklatta az álma.
-Biztos - bólogatott a hatás kedvéért Mira majd visszahanyatlott az ágyra. - Anya ne haragudj de nagyon fáj a fejem, szeretnék még egy kicsit pihenni - motyogta csukott szemmel a lány.
-Pihenj amennyit csak szeretnél, majd az ajtód elé teszem a vacsidat - mondta az asszony majd felállt és halk léptekkel elhagyta a szobát. Mire édesanyja becsukta maga mögött az ajtót Miracle újra az angyalok világában járt.

-Már vártam, hogy találkozzunk... - szólította meg egy ismerős, mély hang.
-JB? - fordult hátra reménykedve Miracle. - Ugye te nem utálsz engem...? - suttogta megtörten a lány majd bátortalan lépésekkel az angyal felé indult.
-Nem és a többiek sem. Egyszerűen csak a kialakult helyzetre haragszanak... - válaszolt bölcsen a fiú majd egyik szárnyát Mirára terítette. A lány nagyot sóhajtva végig simított JB hófehér tollain majd mélyen az angyal szemébe nézett.
-Annyira hiányoztok. Nagyon fáj ahogy hozzám viszonyultok mióta Mark nincs itt - suttogta könnyes szemmel a lány. JB szomorúan megrázta a fejét, látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat.
-Nézd Mira, neked is fáj, hogy nem találod Markot. Gondolj bele mi min megyünk keresztül... Mi már soha többé nem találkozhatunk vele csak akkor ha véget ér az emberi léte.
-JB én... - kezdett bele a mondandójába Miracle de az angyal az egyik kezét felemelve jelezte, hogy még nem végzett.

-Viszont te még megtudod őt találni... De ebben én nem segíthetek...

-Hogyan is találhatnám meg őt? Azt sem tudom merre keressem a nagy világban... Semmi nyom, semmi támpont nincs amin elindulhatnék és senki nem hajlandó segíteni - csattant fel a lány. JB gondterhelten a hajába túrt majd ismét a lányra nézett.
-Ez nem a hajlandóságról szól Miracle... Ez Mark büntetése az égiektől amiért feladta az angyal létet.
-Büntetés...? - suttogta megtörten Mira.
-Igen. Ha egy angyal egy ember iránt érzett szerelméért dobja el az itteni életét a fentiek próbára teszik. Nem az ember közelébe kerül hanem nagyon távol tőle.
-Ennek nem látom értelmét - csóválta meg a fejét a lány.
-Ha egymásra találnak az ilyen nehézségek ellenére is akkor ők tényleg egymásnak teremtettek... Ezért nem segíthet nektek senki találkozni.

Ha nektek az a sorsotok, hogy együtt legyetek akkor megfogjátok találni a másikat.

Miracle hálásan az angyalra mosolygott majd lassan felállt a földről.
-Köszönöm JB. Azt hiszem most már tudom mi a dolgom...
-Mire készülsz? - mosolygott sejtelmesen az angyal Mirára. A lány büszkén kihúzta magát majd szélesen elmosolyodott. Már tudta, hogy mit érez, mi a dolga és, hogy mindent megfog tenni azért, hogy a nagy világban megtalálja a szerelmét.
-A saját kezembe veszem a sorsomat.... Nem tőletek várom a megváltást, nem várom ölbe tett kézzel tovább, hogy a számba repüljön a sült galamb. Megkeresem Markot, kerüljön bármibe is tudom, hogy megfogom őt találni. Mert érzem, hogy mi összetartozunk. - JB mindkét szárnyával erősen ölelte a lányt majd lassan elengedte Miraclet.
-Kérlek mindig maradj ilyen erős és határozott, akkor is ha reménytelennek tűnik minden. Soha ne add fel... - suttogta az angyal majd lassan szertefoszlott mint egy álom.

Miracle amikor felébredt már rég besötétedett de őt ez nem akadályozta meg a tervében. Tudta, hogy mit akar és ezért mindent meg kell próbálnia ezért legyőzve minden félelmét felöltözött és halkan kiosont a házból. Az utcára lépve rögtön hajába kapott az hűvös esti szellő és csintalanul játszott a lány hajával. Mira valamiért úgy érezte Yugyeom ott van vele és ez még nagyobb erőt adott neki. Céltalanul rótta az utcákat, fogalma sem volt arról, hogy mit cselekszik.

Egészen addig amíg az út túloldalán meg nem pillantotta őt...

Amióta megtaláltalak a sötétségben a hangod körülvesz és megvéd mindentől.

Ma elvesztettem egy embert aki a mindenem volt gyerekkoromban és még felnőttként is jó kapcsolatot ápoltunk... Aki mellettem volt mikor apukám meghalt, aki mellettem volt mikor a családban mindenki ellenem. Drága nagybátyám nyugodj békében! Ezt a részt a te emlékedre írtam. 🖤