Miracle szeme lassan hozzászokott a fényviszonyokhoz de azon kívül, hogy kinyitotta a szemeit a teste semmi más parancsnak nem akart engedelmeskedni. A lány szeretett volna megszólalni, szeretett volna felülni vagy legalább megmozdulni, de képtelen volt. Sűrű pislogásokkal próbálta a körülötte lévőknek kommunikálni, hogy ébren és magánál van, de mindhiába. Mindenkit lefoglaltak a vizsgálatok, a gépek, a csövek ezért a lány pár próbálkozás után feladta és inkább behunyt szemmel várta, hogy valaki végre észre vegye a lényeget...

Őt.

Olyan érzés volt mintha zuhanni kezdett volna, sikítani akart, de nem tudott, ugyanis a hangját elnyelte a végtelen mélység. Aztán egyszer csak vége szakadt.
-Na most tuti meghaltam - suttogta Miracle, mire valaki felkuncogott a közvetlen közelében.
-Miért akarsz te állandóan meghalni? - kérdezte a hang gazdája.

-Én nem is... - kezdte a lány, de amikor észrevette, hogy egy vadidegen karjai közt van éppen riadtan felsikoltott. - Azonnal tegyél le! - kiabálta Miracle, az angyal pedig szót fogadott és óvatosan a puha pázsitra helyezte a rémült lányt.
-Egyébként szívesen - vigyorgott a fiú mire Mira megforgatta a szemeit. - Hyunjin vagyok.
-Nekem pedig fölösleges bemutatkoznom, igaz? - sóhajtott Miracle majd, hogy kevésbé tűnjön barátságtalannak kezet fogott Hyunjinnal.
-Ez pontosan így van - bólogatott lelkesen az angyal és szárnyait behúzva leült a fűbe.

Hyunjin rengeteget beszélt, de mivel vicces és érdekes figura volt ezért a lány szívesen hallgatta az angyalt aki mindenről, de tényleg mindenről, képes volt órákon át beszélni. Drámai viselkedése pedig csak még szórakoztatóbbá tették a fiú történeteit.

-Miért nem a te embereiddel törődsz Hyunjin? - közeledett feléjük mosolyogva Felix és megpillantva őt Miracle úgy érezte végre, hogy megérkezett. A lány sokszor nem találta a helyét a nagy világban, de amikor az angyala közelében volt a lelke nyugalomra lelt és minden olyan egyszerűnek és varázslatosnak tűnt.
-A tiéd sokkal érdekesebb Lixie- vigyorgott Hyunjin. - Az enyéim közt nincsenek ilyen szépségek - kacsintott szemtelenül a lányra, Miracle lányos zavarában kuncogni kezdett és paradicsom vörös arcát két keze mögé temette.

-Durván egy milliárd ember jut fejenként nekünk és mégis azt mondod, hogy a tiéd közt nincsenek szépek?! - nevetett hangosan Felix és játékosan meglökte a társát.
-Dehogynem - vigyorgott töretlenül a szőke angyal. - Ott jön a legszebb.
-De hát az ott... - nézett óriási szemekkel Felix
-Minhooo - kiáltott fel Hyunjin és karjait kitárva futni kezdett a fekete hajú angyal felé.

-Na ezt bárcsak ne láttam volna - nevetett fel édesen Miracle.
-Szeretnéd elfelejteni? - nézett rá komolyan Felix, mire a lány hevesen megrázta a fejét.
-NE! Jó ez így... Amikor végleg magamhoz térek szeretnék emlékezni ezekre a pillanatokra. Még akkor is ha csak a képzeletem szüleménye az egész - motyogta maga elé Miracle.
-Akkor ezek szerint felébredtél - mosolygott sejtelmesen az angyal, miközben átható pillantását a lányéba fúrta. Mira lelkesen bólogatni kezdett, majd szomorúan lehajtotta a fejét.
-Valahogy mégsem volt az igazi - motyogta maga elé. - Nem tudtam beszélni, nem tudtam mozdulni és bárhogy próbáltam jelezni, hogy magamnál voltam senki nem vette észre...

-És akkor most mi lesz? - hajtotta oldalra a fejét édesen Felix. Miracle érdeklődve fürkészte az angyal békés ábrázatát, majd óvatosan közelebb kúszott hozzá és mélyen a szemébe nézett.
-Beszélni szeretnék - közölte rezzenéstelen arckifejezéssel a lány. Felix lágyan elmosolyodott, két kezébe fogta Miracle arcát és egy röpke pillanatra összeérintette az ajkaikat.

-Csak kérj és megadatik...