*Ann szemszöge*

Pff..még hogy őrangyal. De akkor mégis mi volt aza szárny a hátán? És úgy amúgy...nem kómában van?

Sietve rontok be a srác kórházi szobájába.

-Mi?-dermedek le az ajtóban. A csákó még mindig kómában van. Egy nővér épp a kezéről szedi le a kötést.

-Oh..szia! Nyugodtan gyere be.-mosolyog rám az ápoló.-Épp most kötöm át. A kezén mély vágások keletkeztek. Olyan mintha valaki vagdosta volna, viszont a kamerák vették a helyet és senki nem jött be. Érdekes igaz?-hadarja le és kisiet az ajtón.

-Ezeket...én...nem lehet. Csak nem...igaz?-nem értek semmit. Nekem kéne bekötni a kezem. Én vagdostam volna magam...volna. Ezért nem ment. Megakadályozta.

-Megint itt vagy Ann?!-ront be idegesen a mostoha anyám.

-Mint láthatod-vetem oda flegmán.

-Ne szemtelenkedj itt nekem! Apáddal meg mi van? Ugye nem te haragítottad magadra megint?!-kezd el kiabálni.

-Nem-adom a tömör választ. Utálom amikor kiabálnak velem.

-Persze! Te soha semmit nem csinálsz ugye?!-ütésre emeli a kezét, mire reflex szerűen becsukom a szemeimet és várom, hogy megüssön, de nem történik semmi.

-Holly?-kérdem a ledermedt mostohámtól.

-Nem hall és nem lát téged. Most beszélget valakivel. Ha visszajött...normális lesz veled.-hallom meg a kómás srác idegesítő hangját.

-Mit keresel itt?!-kiáltok rá.

-Ez az én kortermem-mutat körbe.

-Pff...kómis...mit tettél vele? Dühös lesz ha felébred-hajtja le a fejét.

-Elküldtem a lelkét valakihez. Majd ha vissza jön kérdezd meg tőle mi volt-von vállat és megigazítja alvó testén a takarót. Egy pillanatra ledöbben, majd sóhajt egyet.

Lehajtom a fejem, mert eszembe jut az, hogy valószínű ő nem engedte, hogy vagdossam magam.

-Jól vagy amúgy?-kérdi hirtelen.

-Igen...igen miért?-mondd, hogy nem gondolatolvasó.

-Az klassz. Hogy-hogy mindig ide jössz?-kérdi tőlem.

-Holly...nos..itt dolgozik. Én meg orvos szeretnék lenni. Segíteni akarok az embereken és megmenteni az életüket...te mi akarsz, vagy akartál lenni?-miért beszélgetek vele?

-Az jó....ne nevess ki-zavartan vakarja meg a tarkóját-Angyal szerettem volna lenni kicsi korom óta.

-He?-nem jutok szóhoz. Ez mit mond? Angyal akart lenni...erre az lett?-Ne viccelj..

-Mint láthatod teljesült-kacsint rám, majd mellém lép, hogy az eddig ledermedt mostohám felébressze. Bizsergés jár át ahogy elmegy mellettem és megérzem illatát. Tuti csak a klíma miatt.

*Michael szemszöge*

-Vissza jött.

-Hol...vagyok?-kérdezi a lány anyja.

-Korházban.-adom az egyszerű választ.

-Mik voltak azok...amiket láttam? Amiket átéltem?-dadogja.

-A lánya emlékekéi.

-Nem akarom újra ezt érezni-fakad sírva a karjaimba. Nem kezdem el nyugtatgatni, hanem helyette ezt mondom:

-Ann ezt élte át. Napi szinten. Nem akar valamit mondani neki?-kérdem egy kicsit ridegebben, mint akartam.

-Anni-fel kel a karjaimból és a lányhoz indul. A lány ijedten lép egyet hátra.

-I..igen?-dadogja.

-Istenem! Anni. Te félsz tőlem?-döbben le az anyja.

-N..nem. Miért?-lép még egyet hátra.

-Anni. Bocsáss meg!  Ne haragudj rám. Nem tudtam, hogy ennyire fáj az amit teszek. Bocsáss meg...kérlek. Bocsáss meg-ahogy mondja úgy kezdenek el folyni a könnyei. Ann egy pillanatig mozdulatlanul áll, majd oda megy az anyához és átkarolja.

-Sssh...semmi baj. Megbocsátok. Shh...nyugodj meg Holly. Ne aggódj. Itt vagyok. Shh-kezdi nyugtatgatni. Jó pár percig igy maradnak, majd kis idő múlva Holly felém fordul.

-Köszönöm Angyal.-mosolyog rám.

-Nincs mit-vigyorodok el. Most először hívott valaki Angyalnak.

-Khm...lejárt a látogatási idő-jön be egy orvos.

-Igenigen. Már itt sem vagyunk. Viszlát-köszönnek el, majd elhagyják a korházat.

""""""""""""************"""""""""''"

Amint haza értünk Ann apja botorkál le a lépcsőn.

-Annnn De jó, hogy itt vagy.....kell....a...tesd-nem tudja befejezni a mondatot, mert a részegségének köszönhetően az utolsó két lépcsőfokon megcsúszik és leesik. Ann is és Holly is ijedten ugrik hátra.

-Nem tudsz vele....valamit kezdeni?-kérdezi a Holly.

-Nem mindenkivel tudok. Bennetek volt annyi jó. Benne nincs.

-Mindenkiben van jó. Még benne is lehet. Háta ha nem tám-nem tudja befejezni a mondatot, mert elé ugrok. Az apja egy törött sörös üveggel rátámadt. A hátamba egy éles fájdalom nyilall, de hamar elmúlik.

-Lehet van benne jó, de nem elég.-lassan fordulok meg és az apját megfogom a nyakánál. Mihály is megjelent közben es segít elkábítani.

-Rendőrt kéne hívni.

Michael. A testedet elkell vinni valahova.

-Igen tudom. Minden sérülést a testem kap, igaz?

Igen.

-Kivel beszél ez?-suttogja Holly Annek.

-A felmenőmmel-adom az egyszerű választ.

Itt egy kereszt. Ez majd egy darabig segít a komába levő testednek. Most menj és keress neki egy helyet. Nem szabad egyedül hagynod. Veszélyes, ugyanis bárki megsebezheti. Ha a ott meghalsz, itt is megfogsz.-szól utoljára még Mihály és eltűnik.

-Rendben...El kell mennem.-fordulok Annékhez és a keresztet fogva elmegyek.

*Sziasztok!
Kérlek írjatok, hogy mennyire tetszik ez a story és ha van valami amit javítani lehetne, akkor azt is kérlek írjátok le. Köszi^^*