A fénnyel mindig is jó viszonyt tápláltam. Imádtam a napsütésben lenni, érezni, ahogy a testembe száll a D vitaminnal dúsított melegség. Este a lámpa fényt, mikor már sötét volt a fénye bátorította a lelkem, bár eléggé vakmerő életet éltem. Igen. Nos már egy ideje kómában vagyok, egy balesetnek köszönhetően, amit nem bánok. Nagyon is tetszik a mostani helyzetem. Tudjátok nekem nincsenek szüleim, barátaim, testvéreim. Egy árva vagyok, aki senkinek sem kellett, mert kiállt az igazságért és a gyengébbekért, de kezdem az elejétől...

-Michael Shine! Ha még egyszer verekedésbe keveredsz esküszöm kiraklak, aztán felőlem éhen halhatsz. Egy ilyen rossz gyerek, mint te senkinek sem kellhet.

-De hát Black kezdte el püfölni Erint! Én csak  segítettem Erinnek!-kiabálok a nevelőnek nevezett, korrupt szörnyetegnek.

-Ne merészelj velem igy beszélni, Te istenátka!-csap az arcomra.

-Senki sem lehet istenátka. Azt a szerepet maga kapta-nyújtom ki rá a nyelvem, mire ad még egy pofont és bevág egy kis szürke és nyirkos helyre.

-Láttam mit írtál a mi akarsz lenni ha nagy leszel kérdéshez-vált gúnyossá a hangja-Te soha sem lehetsz angyal. Azok nem is léteznek-nevet még gúnyosabban.

-Léteznek!-kiáltom-És én az is leszek!

-Majd meglátjuk Shine!-kiált vissza a folyosó végéről.

-Egyszer...úgyis kiszabadulok innen-csúszik le a tíz éves énem a szürke, nyirkos falon és halk zokogásban tör ki.

Nos igen. Ez volt körülbelül minden nap. Minden. Egyes. Nap. És lám...angyal vagyok, de mesélek is tovább.

-Nézzétek! Az angyal mániás korcs itt van egy újabb adagért!-kiált egy nálam idősebb srác rám. Asszem valami G betűs a neve. Nem állok meg, vagy kiáltok vissza szimplán bemegyek egy terembe. Épp csuknám be az ajtót, mikor vissza löki.

-Korcs. Azt mondtam megfoglak verni-kezd el fenyegetőzni. Lassan hátrálok és felemelem a kezem.

-Tesó. Nyugi van. Nem akarsz ugye korházba kerülni?-kezdem el én is fenyegeti, hátha békén hagy, de a legrosszabb taktikát választottam, ugyanis a düh szikráját véltem felfedezni a szemében. Azonnal ütni akart, amit kikerültem és rohantam a hosszú folyósokon. Kár, hogy nem elég gyorsan.

-Most megkapod ami jár-húz be egyet Gyett. A hirtelen jött fájdalomtól a földre esek. Öt ez nem zavarja és belém rúg. Ezt addig folytatja, amedig megpróbálok felkelni.

-Nem unod még Shine?-rúg vissza újra a földre.

-Már....te...is...fá...adt...lehe...etsz..Gyett..-lihegem. Minden egyes testrészem fáj.

-Inkább unom-vonja meg a vállát és mielőtt elmenne rátapos a kézfejemre meg a fejemre.

-Legközelebb engedelmeskedj-neveti és végleg elmegy.

-Nem lesz legközelebb. Ma megszökök-suttogom és nehezen, de felállok a földről. Elindulok a legközelebbi ablak felé és lenézek.

-Végre. Itt a földszint-mondom és kimászok az utcára néző ablakon.

-Hova hova Shine?-hallom a nevelő szörnyeteg hangját.

-Elmenekülök ebből a pokolból.-felelem és mielőtt elkapna elkezdek rohanni. Végig futok a Gyalogos téren. Igyekszem mindenkit kikerülni a zsúfolt járdán.

-Michael!-hallom a kiáltást, de nem érdekel csak rohanok és rohanok. Már rég elhagytam a Gyalogos teret. Egy kocsi úton vagyok. Süt a nap és rengeteg duda szól. Nem érdekel, csak rohanok. Minél távolabb abból az igazságtalan és keserű helyről. Hirtelen megtorpanok. Az egyik duda túl közel szólal meg hozzám....zúg a fejem. Miért látom a napot? Olyan meleg. Olyan nyugodt. Minden....olyan....fényes...mint a....

Igen. Ezaz a baleset amiről beszélek. Vicces igazából nem? Azt hinnéd meghalok. Erre meg tessék. Kómába kerülök, ahol az autós, aki elütött, szinte minden egyes nap meglátogat és hozza a kislányát, aki az én védencem. Jól halottad. A védencem. Őrangyal vagyok. Skubizd mi történt a baleset után...

-Olyan...mint a.....

-Menny?-kérdi egy hang.

-Mi? Hogy?-nézek kőrbe. Minden fényes és világos. Megnézem a kezem és...wáó..átlátok rajta.-De baró!-kiáltok fel.

-Klassz. Most, hogy ezt felfedezted, lekell vinnem téged a pokolba-sóhajtja a hang.

-Mi? Miért? Nemár! Kérleeek-nyafogok.

-Vicc volt.

-A rosszabbik fajtából-sóhajtom.-Hol vagy?-kérdem a hangtól.

-Feletted.-felnézek.

-Te...egy...angyal vagy-képedek el.

-Mihály a nevem kedves Michael névrokonkám. Egy harcos angyal vagyok. Hallottam, hogy angyal szeretnél lenni és láttam, hogy nem vagy rossz ember. Isten belegyezését adta, hogy angyallá tegyelek, de csak akkor, ha őrangyal leszel. Vállalod, hogy amig a védenced, aki a lány a korházból fel nem nő, addig vele maradsz?

-Igen-bólintom.

-Utána vissza kell térned a földre minden emlék nélkül, vagy örökre itt maradsz utána. Ezzel kell majd szembe nézned. Igy is vállalod Michael?

-Igen-bólintom.

-Akkor fordulj meg.-úgy teszek ahogy mondja. A hátamra húz két csíkot és valamit belerak.

-Egy-egy tollam beleraktam, így lesznek szárnyaid. Vigyázz rájuk Michael.

-Mit kell majd tennem?-kérdem.

-Egyengesd az útján, védd meg Lucifertől. Légy jelen a rossz álmaiban és gondolataiban, hisz a rossz mindig ott lesz. Ő különleges.

-Különleges?-képedek el.

-Igen. Majd meglátod idővel. Ha elakadsz segíteni fogunk. Viszlát Michael Shine.

-Várj! Mi lesz ha...-de nem tudtam befejezni a mondatom, ugyanis vissza kerültem.

-Hogyan tudtam elütni? Miért futott ki elém?-zokogja egy nő.

-Anya. Nem a te hibád. Ő rohant ki.-feleli egy kislány. Tuti rá kell vigyáznom.

-Hogy mondhatsz ilyet Ann?

-Ez az igazság-sóhajtja.

Ch..nem egy kedves lány, viszont..szép.

-Ann. Te csak egy tizenkét éves kis csitri vagy. Nem tudod mi az igazság.

Mi a fene. Nem kedves az anyja sem.

-Anya...

-Nem. Nem vagyok az anyád. Ne hívj így-förmed rá és kimegy a szobámból. A lány nagyot sóhajt.

-Tudod-kezdi-irigyellek. Tuti nem ért semmi baj az életben. Biztos most is valahol vagy. Kicsit sem sajnállak, hogy a tökéletes kis életet idáig ért. Biztos a szüleid is hamarosan itt vannak. Kitatást kis tetű.-fejezi be a gúnyos monológját és ő is elhagyja a szobát.

Mi baja van ennek? Nekem tökéletes életem van? Igen? Nekem? Pont nekem?

Michael. Menj utána!-hallom meg Mihály hangját.

Megyek megyek.-sóhajtom és elindulok a lány után.

*A lánynál*

Igen? Nekem van tökéletes életem? Ez meg itt lakik egy villában. Pfff. Gazdag beképzelt liba.

-Ann! Most azonnal gyere ide!-kiált az anyja neki, amint haza ért.

-Mondd.-megy a konyhába.

-Az mi?-mutat egy hófehér tányérra.

-Egy tányér? Mi baj van vele?-kérdi flegmán.

-Igen. Meg van repedve. Miért nem tudsz egyszer az életben tökéletes lenni, mint én? Miért tartalak, ha semmire sem vagy jó te haszontalan istenátka!-kiáltja az anyja és eldobja a tányért, ami a földön csörömpölve széttörik.

-Ez most mire volt jó?-sóhajtja a lány és elkezdi össze szedni a tányér darabjait.

-Végre hasznos vagy valamire.-neveti a nő és elhagyja a konyhát.

Istenátka. Ismerős igaz? Nekem is ezt mondták annó. Igen. Akinek ezt mondják, az összetörik egy pillanat alatt. A lány is összetört. Milliónyi darabra, de ezt csak később fogja kimutatni.

-Istenátka mi?-fújtat és bevágja a kukába a szilánkokat.-Nincs is Isten. Ha lenne nem kéne minden egyes nap éheznem, félnem, hogy ha apám haza jön megver.

Jaj. Ismerős a sztori. Engem is vertek. Meghaltak a szüleim, de lám...itt vagyok.

Ann felmegy a szobájába így követem.
Csak a szobája nagyobb, mint egy terem az árvaházban.

-Miért? Miért kell ezt átélnem? Holnap suli.-mondja és leül az ágyra.

Pff...dráma királynő. Na neee. Ez ruhában alszik? Tényleg? Felkéne ébreszteni. Oda lépkedek az ágyához és megbököm az arcát.

-Mi van már?-morogja és felkel.

-Ruha-suttogom a fülébe, mire körbe néz.

-Tuti álmodok még.-és a fürdő felé veszi az irányt. Utána megyek és elfordulva megvárom mig végez. Amint kész kibattyog és bedöglik az ágyába. Persze az ablak nyitva. Sóhajtok és betakarom a takarójával a mélyen alvó lányt.

*Sziasztok:) remélem tetszeni fog nektek ez a story;)*