Én vagyok az őrangyalod
-Mi történt az arcoddal lány....om-kérdezi a részeg apja Anntől, mikor haza ért.
-Semmi-adja a rövid választ és már rohanna is a szobájába, de elkapja a részeg a karját.
-Miét..menkülsz ellllöllem Ann?-szorítja meg a kezét.
-Ez fáj. Kérlek engedj. Holnap írok matekból. Tanulnom kéne-feleli halkan a lány. Valahogy érzem, hogy nincs minden rendben vele. Egyszerre érzek rettegést, beletörődést, bizalmatlanságot és mérhetetlen szomorúságot a hangjában.
-Dehogy kell...nekd tanuni-nyögi az apja és lerántja Annt a lápcsőről. Fájdalamqs reccsenést hallok, de hál' Istennek nem a lány valamelyik csontja volt az csak a lépcső.
-Apa. Megyek-futna fel Ann a lépcsőn újra, de az apja utána iramodik.
-Megint menekülsz Ann? Sokba fog ez neked kerülni-válik. Fenyegetővé a hangja.
-Nem apa. Házit kell írnom-probál tovább menekülni Ann.
-Nem mész te sehova!-üvölti és ráveti magát a lányra.
Valamit tennem kell. Nem hagyhatom, hogy bántsa.
Megpróbálok oda menni és az apja hátára teszem a kezem. Ott ahol megérintem halvány fény keletkezik.
-El engeded a lányt és elmész-mondom hangosan a szavakat. Az apja azonnal leszáll a félig levetkőztetett Annről és elmegy az egyik szobába. Ann, mint akit puskával lőnek ki rohan fel a szobájába. Hasrafekszik az ágyán és halk zokogásba kezd.
-Miért?....utálom őt-suttogja. Hangja fáradt és meggyötört. Lassan felkel és a fürdőjébe megy. Egy ideig keresgél valamit a fiókokban, majd miután megtalálta amit keresett, megáll egy pillanatra, mint aki gondolkodik.
-Nem bírom már.-válik élettelenné hangja.
A tárgy amit kezében szorongat egy apró, de nagyon élesnek tűnő penge.
-Ne csináld!-suttogom szinte azonnal a fülébe, mikor felismerem mit akar tenni.
Nem hallotta meg. Lassan felemeli a pengét és a böréhez szoritja. Apró vér csík csordul ki a kis karcolásból.
-Több éve ez megy-hebegi maga elé-feladom.-megpróbál egy újabb csíkot húzni, de csodálkozva veszi észre...nem tudja megsebezni önmagát.
-Ne...csak én lehetek ilyen szerencsétlen-neveti keserűen.
Azt hiszi tompa a pengéje, azért nem tudja megvágni magát, de téved. Lassan felemeltem a kezét annyira, hogy a tenyerem a kezén lehessen. A tenyeremen huzogotja az éles pengét. Az apró karcolások szinte azonnal begyógyúlnak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Még egy ideig próbálkozott, de egy keserves sóhajjal feladja és gyorsan letusol. Felöltözik és beveti magát az ágya rejtekébe. Hamar álmoba sírja magát.
Látogasd meg- hallom Mihály hangját.
Hogyan?-kérdezek vissza.
Koncentrálj a lány fejére és kreálj neki álmot.
Megpróbálom-határozom el és ránézek Annre.
Egy fekete helyen vagyok.
-Miért nincs fény? Legyen már fehérség hee!-kiáltok a fekete helybe és varázsütésre fehér lesz.
-Értem. Ezt értette álom kreáláson. Akkor idézzük meg Annt.-erősen rákoncentrálok. Nem telik el sok idő és megjelenik. Furcsán körül néz, majd a szeme megállapodik rajtam. Kérdőn felemeli a szemöldökét és szólásra nyitja a száját.
-Mielőtt kérdeznéd. Igen én vagyok, akit elütöttek és igen. Én vagyok az őrangyalod. És mint őrangyalkád mondom neked...nem oldasz meg semmit azzal, ha megpróbálod megölni magad.
-Mit tudsz te?-sóhajtja.-három éves korom óta ez van. Nem oldok meg semmit? Pff...hagyj ezzel a dumával. Belefáradtam az életbe-halkul el a hangja. Lehajtja a fejét és elereszti a könnyeit.
-Azért jöttem, hogy segítsek. Tudom, hogy min mentél keresztül. Megkaptam az emlékeid egy részét. Hidd el. Hasonlókat éltem át én is. Ezért lettem az őrangyalod.
-Nem hiszem, hogy az lennél-zokogja.-miért is sírok? Utálok sírni! Miért nem tudom abba hagyni?-zokog tovább.
-Ez egy olyan hely, ahol nem tudod palástolni az érzéseidet. Itt kénytelen vagy kimutatni, mit érzel.
-Hagyj magamra.
-Nem. Védenem kell téged.
-Bizonyítsd be, hogy angyal vagy!-kiált rám hirtelen.
-Rendben-mondom és kinyitom szárnyaim. Egy pillanatra lefagy.
-Tűnj innen. Egyedül szeretnék lenni-szólal meg egy kis idő múlva.
-Úgyis találkozunk még-mondom és kilépek az álomvilágból.
*Halisztok:)...kérlek jelezzetek valamilyen úton, hogy milyen rész lett, mert bizonytalan vagyok:/...meg ha van benne helyesírási hiba kérlek szóljatok....előre köszi♥♥*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro