Sziasztok!
Sajnos ez is elérkezett.. Utolsó rész :'(  Ezután még lesz egy plusz rész ami mindent leír ha valami lezáratlan/kérdéses lenne. Ha valami kérdésetek van írjátok meg nyugodtan. A történet folytatódik minezek után is viszont az már más szemszögéből folytatódik és nem pedig Dina és Jack szemszögéből. Ennek a felkerülése még kérdéses mikor lesz de majd ide ki fogom írni a címét.

-Te nem vagy az a Dina akit ismertem. Ki vagy te?! Jack mért kellett ezt tenned?!-állt fel Ashley majd nekem rontott és ököllel verte a mellkasom amiből csak annyit éreztem mintha simogatnak nem ledig verne.
-Mert. Törődj bele.. Ez vár rád is..-mondtam egyszerűen majd intettem az egyik őrnek hogy vigye innen.-Dina mennem kell vissza. Láttam rajta hogy nem igazán tetszik neki ez a helyzet de egy nagy sóhaj után bólintott majd egy csók után még láthattam méregzöld szemeit és el is tűntem onnan.
Megint a harcmezőn.. Viszont a mostani helyzet sokkal jobban tetszett. Alig voltak már angyalok így látni lehetett a csata végkimenetelét hogy ki győz.
-Na mi van lustaság? Visszatértél?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Tudod hogy imádok harcolni haver. Plusz nem hagyhatom hogy csak te élvezd az angyalok irtását.-nézek Josh felé.
-Hát nem sokat fogsz harcolni.. Elkezdtek visszavonulni. Még időben bezártuk az átjárójukat így akiket itt látsz azok maradnak is csak hullaként.
-Nembaj addig is öljük meg mind.-előveszem a kardom és elkezdem én is írtani. Mikor a vége fele járunk a gyilkolással meglátok egy kislányt az egyik romos házban. Egy plüsst szorongat és sír. Aranyszőke haja lágyan omlik a vállára. Innen olyan 5 évesnek nézhető. Elteszem a késem és elindulok felé. Az ablakon bejutva a szobába megpillantok egy fehér levágott szárnyat a parkettán.
-Mi a..?-akad el a szavam mert egyszerűen nem néztem ki ebből a kislányból hogy egy angyalt irtott.
-K-ki vagy te?-remegett meg vékony és halk kis hangja majd rám emelte tengerkék szemeit.-Te is b-bántani akarsz?-szipogta.
-Én? Ugyan mért?-mentem közelebb mire ő hátrébb kúszott így tartotta a távolságot.
-Ugyanazért amiért anyukámat is.-mondta hallkan mire én nagyot néztem. Akkor kié a szárny??
-A tiéd az a szárny?
-I-igen.. Anyám meg akart tőletek védeni ami félig sikerült is de hogy ne kínozzátok így le vágtam a szárnyam..-mondta és megint elkezdett sírni. Kicsit arrébb tekintve megláttam a falon lévő pentagrammot ahova fel volt tűzve az anyja. Szegény kiscsaj..
-Gyere nyugi nem bántalak.-léptem közelebb mire ő hátrébb kúszott tőlem. Megint léptem mire ugyanúgy hátrébb ment és ez mindaddig amíg neki nem ütközött a falnak. Odamentem hozzá és leguggoltam-Segíthetek?-utaltam a sebére. Egy aprót bólintott és rátettem a leszakadt szárnyának a helyére a kezem. Ha nem fogom be a száját a másik kezemmel akkor még a mennyben is hallották volna akkorát ordított. A megmaradt szárnya kezdett éjfekete lenni míg a seb kezdett összeforrni. Mikor végeztem egy szép kis forrás volt csak a szárnya helyén míg a másik olyan szép lett mint az ég este csak ezeken nincsenek csillagok.-Gyere menjünk haza.-segítettem fel majd elindultunk kifele a többiekhez.
Dina szemszöge:
-Nem értem mért nem érti meg Ashley hogy ez van és kész.. Fent mindig csak kihasználtak minket! Munka, munka ja és munka.. Itt? Itt azt csinálhatsz amit akarsz!-akadtam ki Jorgenak.
-Dina ő még nem ide tartozik. Neki ott fent lenne a helye de az az idióta Jack megint önfejű volt..
-Hé. Vigyázz mit beszélsz..
-Mert mi lesz? Dina drága még nem parancsolsz nekem.-állt fel és jött hozzám.
-Még.-emeltem ki ezt az egyetlen szócskát.-Majd ha igen meglesheted magad Jorge.
-Te most fenyegetni próbálsz?-nevetett kissé hamisan.
-Oh én nem próbállak. Én fenyegetlek.-kacsintottam egyet majd mentem tovább a folyosón mire hirtelen fájni kezdett a hasam de annyira hogy megállni se bírtam a lábaimon így a falnak dőlve a földre ültem. A fájdalom egy másodpercre sem hagyott alább hanem egyre erősödött.-Jorge!-ordítottam abban reménykedve hogy tud majd segíteni. Lépteket hallottam egyből majd megjelent a látókörömben.
-Mi történt?-tekintett rám.
-A hasam..-nyögtem ki.
-Szólok Jacknek hogy siessen vissza te addig pihenj.-óvatosan felvesz menyasszonyi pózban és visszavisz Jack szobájába ahol az ágyra fektet majd felhívja gondolom őt.
-Mond.-hallatszik Jack hangja.
-Gyorsan told ide a képed Dinának fáj a hasa és gondolom ebben benne vagy te is..-mondta komoran. Pár perc csönd majd ismét megszólal.
-Rendben indulok.-hallottam még majd letette a telefont.
-Na jön már nyugi.
-Jó..
Pár perc múlva kivágódott az ajtó és belepett rajta Jack. Amint odanéztem megijedtem kissé hisz tiszta vér volt. Annyit reméltem hogy az a sok vér rajta az angyaloké nem pedig az övé..
-Jack!-pattantam fel és rohantam hozzá. Most próbáltam nem a fájdalommal foglalkozni ami ismét belém szúrt.
-Dina.-ölelt át.-Mi történt?-nézett rám. Szólaltam volna meg de úgy éreztem mintha belebikáztak volna a bordámba így olyan szépen összeestem hogy az csak na. Szerencsére Jack megtartott így nem az egész testem került a földre.
-Csak nem a gyerek?-kérdezte és egy kis rémület is kiült az arcára. Legszívesebben mosolyogtam volna a látványon de pillanatnyilag mozdulni is fájdalmas volt.
-Jorge hívd az orvosunkat! Most!-villant meg Jack szeme mire dörgött egyet az ég. Jorge olyan gyorsan rohant is mintha puskából lőtték volna ki.-Nyugi Dina minden renden rendben lesz.
-J-jó.-nehezen de eleresztettem egy halvány mosolyt. Pár perc múlva egy fekete derékig érő hajú nő jelent meg mögötte pedig jött volna vissza Jorge de a nő rácsapta az ajtót.
-Végre itthon vagy Jack.-ölelte meg a lány.-Kit hoztál magaddal?-nézett rám egy kis mosoly kíséretében.
-Anna segíts. Lehet jön a gyerek.
-Gyerek? Na muta már.-örült meg a lány. Felsegített egy szürke szobába ahol volt egy kevéske fény majd ott ráfektetett egy ágyra. Rám tette a kezét majd azzal kezdett „simogatni”. Bevallom fura érzés hogy egy csaj simogatja a hasam.. Mikor megállt a keze elkezdett kuncogni mire én is meg Jack is csak néztünk hogy ezen mi olyan nevetséges.
-Jack nyugi még nem jön a gyerek. Meg mért nem szóltál hogy egy angyali és egyben démoni gyereketek van? Az ilyenek nagyobb fájdalommal járnak de szerencsére hamarabb megjönnek mint a normálisak.
(A normális náluk azt jelenti hogy vagy démon vagy angyal)
Mivel Jack még mindig csak nézett lefagyva Anna folytatta.
-Ugyan butus ezt se tudtad?-tette csípőjére kezeit.-Minek beszélek akkor én neked?-játszotta a sértődöttet. Bevallom jól csinálja egy percig elhittem. Az a pechje hogy ezt én is néha elsütöm.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-fordult vissza felém míg meg mindig mosolygott. Komolyan ez nem Ashley elveszett tesója?? Mindketten folyton vidámak..-Ha bármi baj lenne nyugodtan hívjatok csak én segítek. Hogy viszonylag képben legyél mi is lesz: mindened jobban felfokozódik mint a rendes terheseknek de a hasad az szerencsédre nem változik csak egy kicsit megnő. Az érzelmeid jobban hullámoznak ami Jacknek nem fog jót jelenteni pláne hogy nehezen esnek le neki a dolgot. Az étvágyad is nagyobb lesz de a konyha mindig nyitva fog lenni szóval nyugodtan küld le azért amit kívánsz.-kacsintott.
-Várj mi??-tért magához Jack végre mire mi elnevettük magunkat. Csoda de már nem fáj a hasam.
-Jól hallottad.
-Anna én nem vagyok csicska..
-Most az leszel Dinának egy ideig.-adott egy puszit az arcára majd együtt hagyott minket.
-Nembaj.. Megéri.-odajött hozzám és befeküdt mellém majd 1 pillanat alatt egy másik szobába voltunk. Magához húz majd lágyan megcsókol. Istenem ez a srác teljesen elveszi az eszem. Kezdjük elveszteni az önuralmunk és egyre kevesebb a ruha rajtunk. Mikor már csak a fehérneműk választanak el egymástól viszonylag időben magunkhoz térünk azaz én térek majd Jacket magához térítem.
-Jack nem lehet most..-tolom el kissé.
-Igaz.. Picsába..-morog egy kicsit majd beletörődik és abba hagyja. Magunkra húz egy takarót és lassan elnehezedik  a szemhéjam így elalszok.
Tiszta sötét minden és egy lelket se látni majd kitisztul a kép és azt veszem észre egy házban vagyok. Egy fiú ordítása hallatszik majd egy idősebb fiúé.
-Takarodj az utamból félvér!
-Tudod mikor te paraszt! Max a cseléded..
-Fogadjunk Michael.. Ha sikerül felszedned azt a csajt és nem dobod akkor abba hagyjuk a haverod csesztetését.
-Chh.. Tudod mikor fogadok egy retkes angyallal..-sziszegte a fiatalabbik aki ezek szerint Michael. Előjövök hogy jobban láthassam kik is beszélnek. 2 fiú akik olyan 17 évesek lehettek. Az egyiknek hófehérek voltak a szárnyai. Szinte fehér hajából néhány tincs a szemébe lógott. Zöld szemeivel bárkit megbabonázhatott volna könnyű szerrel mégis a külsejéhez képest éreztem benne valaki ijesztőt de mégse rettentett el.. Már megszoktam. A másik fiút viszont nem annyira láttam ki szinte hátat fordított nekem. Csak fekete kapucnis pulcsiját láthattam meg hollófekete szárnyait. Egy angyal és egy démon?
-A rohadt életbe!-hallottam meg Jack morgását mire egyből kipattant a szemem. Annyit láttam a sötétben hogy ugrál kicsiket és morog. Nem bírtam és elnevettem magam.
-Mi a baj már? Megtámadott az ágy?
-Ja.. Na de mit szeretne a hercegnő?-fekszik vissza hozzám.
-Egy kis rántotta de ne túl kevés és ne túl sok pont a megfelelő mennyiség, egy kis kávé és mellé egy szendvics is ha úgy van.-hadartam el.
-Rendben.-adott egy puszit az arcomra még majd rohant is le. Pár perc múlva vissza is jött. Letette nekem majd kiment gondolom öltözni.
-Jack ez a kávé mért hideg?!-hallottam lépteit majd fogta a kávét és rohant is melegíteni. Visszaérve megpillantottam kócos haját ami nem kicsit a kinézetével együtt felizgatott.
-Fenébe..-fogta és levitte felmelegíteni majd vissza hozta.
~~4 hónapnyi Jack csicskáztatás után~~
Na igen 4 hónap múlva már végre eljutottunk odáig hogy Jack kivan de azért még mellettem fekszik és én pedig a korházi ágyban hogy végre vége legyen ennek a rosszullétnek ami a terhességgel járt. Lassan már kezdem érezni megint azt a bizonyos fájdalmat amit akárhogy 20-szor is átvészeltem 1 óra alatt akkor se tudom megszokni. Felordítottam mert egyre inkább erősödött a fájdalom. Hirtelen berontott az orvos és a nővér is és közben Jack is felriad az ordításra. Gyorsan lefogtak és elkezdődött a szülés hosszú pillanata ami igen kimerítő volt számomra. Mikor már alig láttam valamit is megéreztem Jack forró leheletét majd az édes ajkait az enyémen pihenni. Az orvos krákogott egyet mire mind a ketten szétváltunk és kissé mérgesen szemléltünk végig rajta hogy meg mert zavarni minket. A nővérre pillantottam akinek a kezében egy pólyába csomagolt kis csecsemőt. Oda adta nekünk majd tovabbra is minket nézett.
-Na és mi lesz a neve?-kérdezte kedvesen. Hu ezen még én se nagyon gondolkodtam akárhogy volt bőven időm. Lenéztem a kezeim közt tartott kis álomszuszékra aki amint megérintettem kinyitotta ragyogó fekete szemeit.
-Michael.-simítottam végig arcán mire csak felnevetett és elkapta az ujjamat.
-Szevasz kishaver.-csikizte meg Jack mire mégjobban nevetni kezdett és az épület is megremegett.-Mi a?
-A gyerek ereje még veszélyes szóval vigyázzanak.-mondta az orvos majd kiment a nővérrel.
-Nocsak a kis Michael Weyland ilyen veszélyes lenne? Jobb lesz vigyázni veled.-játszott tovább vele. Mosolyogva néztem rájuk. Érzem bajok lesznek de megoldjuk majd azokat is. Ha pedig az angyalok érte jönnének hát akkor megvédjük a fiúnkat tőlük. Kezdett már lecsukódni a szemem és ezt eszrevéve Jack a kezembe vissza fektette a kis Michaelt majd leült bellém az ágyra és hozzánk bújt fejével. Adott egy csókot.-Ügyes vagy Dina. De most pihenj inkább, jó?
-Rendben..-mondtam még majd úgy bealudtam mintha vagy 1000 éve nem aludtam volna.