A nevem Emily White.5 éves koromban elvesztettem a szüleimet egy baleset miatt...
Az anyukám nővére,Katy White fogadott örökbe. egy hatalmas "varázs fal" által körülvett országba élek.
Van egy legenda,miszerint: aki a falon kívűlre merészkedik,az...meghal....

Természetesen nem hiszek ilyen legendákban. Nagyon realista lány vagyok, és csak akkor hiszem, hogy a "legenda" igaz, ha a saját a szememmel látom! Ma 16 éves vagyok és magán tanuló. Én és a többi diák egy különleges kiképzésre járunk,hogy megtanuljuk használni a varázs erőnket. Igen, jól olvastad! Varázs erőnk van,amelyet meg kell tanulnunk elsajátítani, mert katonaként választottuk, hogy megvédjük azt a "varázs falat", amelyet az ellenfelek több mint 200 éve megpróbálnak áttörni.
Nos, ennyi lenne, kezdjük bele a történetbe!
______________________________________

-Emily! EMILY! - Hallottam egy nagyon ismerős hangot. Katy volt az. -Mi az? - kérdeztem tőle, miközben teljesen magamra húztam a takarómat ...
- Tudod, mennyi az idő? -Kérdezte, aztán megragadta a karomat és felültetett -
-Nem tudom! Hagyj békén! Aludni akarok! - Vetettem rá egy szúrós pillantást,majd vissza akartam feküdni-

Láttam, hogy a nagynéném nem jutalmazta a szájalásomat, és azt is láttam, hogy a naptáramra mutat, amely az ágyam melletti falon lóg. A naptár egyik napja piros filcel volt megjelölve,majd az ágyam mellett éjjeliszekrényre néztem, melyen a fekete digitális órám volt elhelyezjedve.
07:40

-07:40?Hmm.......-gondolkodtam el-BASSZUS,KIKÉPZÉS!!!-akadtam ki,mire nagynéném már nem volt ott mellettem,hanem az ágyam mellett állt és mosolygott-
-ELFOGOK KÉSNI!!!-kezdtem el még jobban kétségbe esni,mivel ez volt az első napom.Míg én a ruháimat válogattam ki,közben azt mondogatva hogy 'elfogok késni!' addig néném elmosolyodott és kissé elnevette magát,amit én nem díjaztam-
-Ne csak állj ott és nevess!-néztem rá szúrós szemekkel- Csinálj is valamit!Mondjuk,menj le a konyhába és készíts valami reggelit.-parancsoltam rá,amit nagyon megbántam,mert nem szeretek így beszélni a szeretteimmel-
-Nem szép dolog követelőzni kisasszony!Amúgy is,a reggelid már kész van.-hümmögött egyett,majd fordította el tőlem a fejét tettetve,hogy megsértődött-
-Igazad van,bocsánat-sajnálkoztam,de ő,mintha meg sem hallotta volna amit mondtam és kiment a szobámból-

Time Skip

Mikor lementem az ebédlőbe,megcsapott a friss palacsinta illata.(Ez kicsit hülyén hangzott,bocsi)
Leültem az asztalhoz és neki álltam a reggelimnek.
Mikor kész voltam,bementem a fürdőszobába hogy kicsit összeszedjem magam,majd mikor ez is megvolt kimentem,felkaptam a táskámat és egy 'mentem'-el elindúltam a buszmegállóba.
Nem kelletett várnom,hisz a busz várt meg engem amivel a diákokat viszik el a kiképzésre.
Miután felszálltam a buszra,alig volt hely,de mégis találtam helyet magamnak egy jól ismert személy mellett.

-Majdnem lekésted az első napod Emily.-mondta a tejfelszőke hajú lány ki mellettem ült.Kinek smaragzöld szemei megbabonázták az embert.-
(Ez is hülyén hangzott)

-Igen,tudom.De szerencsére megvárt a busz.-mondtam-
-Szerencsére...

Ez a lány itt mellettem Charlotte Roberts.16 éves és a Sirisi árvaházban nőtt fel.Bátyját nem ismerem,ugyanis amint betöltötte a 18 élet évét,elszökött a pajzson túlra.Azóta senki sem tud róla semmi információt.A szüleik eldobták őket maguktól,beadták őket az árvaházba és elmentek.Ki tudja hova.Lehet hogy ők is ugyan oda,ahova Charlotte Bátyja.

Time skip

Mikor megérkeztünk a kiképzésre,leszálltunk a buszról,majd egyenesen az óriási épület felé haladtunk.
Az épületet képzeld el úgy,mint egy:
Óriási 5 emeletes,kristályokkal borított épületet,belül hosszú folyosókkal,óriási termekkel,hosszú lépcsősorokkal és szerencsére liftekkel is.
A bejárat előtt van egy ugyan olyan lépcsősor mint a rendes iskoláknál.

A szám a földet súrolta,mikor megláttam a hatalmas épületet.
De viszont igyekeztem minél hamarabb a bejárathoz érni,mert hát ugye tél van és nagyon fázom.
Ahogyan siettem a síkos úton egyszer csak megcsúsztam,majd elestem.
Mikor felültem,láttam amint sorra az emberek haladnak el mellettem vigyorogva és hallani lehetett amint azt mondogatják:"szerencsétlen","lúzer",
"remélem eltört valamije".
Majd könnyek szöktek a szemembe...
Mégis mit képzeltem?Miért nem mondtam nemet aznap?Hogy lehetne belőlem katona,amikor a saját lábamon sem tudok megállni rendesen?*sigh* Egy rakás szerencsétlenség voltam,vagyok és......leszek.
Szomorkodtam egy kis ideig,majd felálltam és továbbra is az épület felé haladtam.

To be continued...

Eddig megemlített szereplők:

Emily White

Kor:16.
Magasság:166 cm.
Születési dátum:2003.március 4.
Tulajdonságai: Kedves,őszinte (néha),realista,szadista,szeret könyveket olvasni,ért a fegyverekhez,tisztaság mániás,kalandvágyó.

Katy White

Kor:38.
Magasság:173 cm.
Születési dátum:1982.január 3.
Tulajdonságai:Kedves,ért a fegyverekhez,szeret olvasni illetve könyveket írni,szeret sütni, szadista (ki mástól örökölhette volna Emily az emberkinzás örömét :3),szereti a rendet.

Charlotte Roberts
Kor:16.
Magasság:157 cm.(mi alacsonyak tartsunk össze ToT)
Születési dátum:2003.augusztus 10.
Tulajdonságai:Kedves,okos,segítő-kész, szeret varrni,félénk.

Oi.Démonok!❤️
Remélem tettszett az első rész.:3
Ha tettszett vote-olj és kommentelj,ha van ötleted a történethez írj rám nyugodtan privátban,nem harapok.❤️
Nemsokára hozom a következő részt.
こんにちは!❤️
Sziasztok!❤️