Isaac egy pillanatra megdöbbentett -... csak viccelsz! hogy mit csináltál?!  

-Azt javaslom, tegyél meg mindent, hogy életben tartsd a lányt, kötődést nem lehet eltávolítani, amíg nem teljesülnek a követelmények,-beszélt Gray-, és ezek a követelmények mindkettőtök számára együtt dolgoznak a megtört állapot rögzítésében. Ha a nyaklánc észleli, hogy mindkét lelket megújították, akkor a kötődés eloszlik

-Nem érdekel ez a fattyú ... Én csak egy kibaszott természetfölötti vagyok, egy démon ... ez szar, amit csinálok, nem kellene szépnek lennie ... főleg egy embernek - morogta Zack A két egymás közötti eszmecsere hangjai a fülembe fakultak, a kis nyakékre pillantottam, aztán éreztem, hogy minden elsötétül, túl sok volt ez nekem egy napra, aztán már csak a sötétséget láttam és hogy zuhanok.

irói szemszög

Mindkét fél elhallgatott, amikor meghallották, hogy a lány leesik a padlóra. Gray gondosan felkarolta a karjaiba, és biztosan tartotta, miközben egy másik helyre vitte

- A lány az ágyadban kap helyet, amíg meg nem rendezem a lakót.- mondta Gray a démonnak

-Ezt most komolyan mondod? Bassza meg! Miért pont én szivok a kölyök miatt... Zack morgott, aztán a holttestekre pillantott - és csak hagyod hogy hullák diszitsék a helyet? -kérdezte

- A rendőrséget később hívom fel, és értesítem őket, hogy gyilkosság... öngyilkosság történt.

- Szóval, hazudni fogsz ... nagyszerű - morogta Zack.

- Sajnos, de látta, hogy te voltál, aki eloltotta az egyik áldozat életét ... ez azt jelenti, hogy titokban kell maradjon - válaszolta Gray -, most menj el egy darabig. szólni fogok, amikor biztonságban vagy, hogy visszajöjj ... és kérlek, kerüld el a város árnyékos területét ... olyan  rossz hatással van rád.

Isaac megforgatta a szemét, miközben tollas szárnyait kitárta, és felemelkedett a felső szintekre, hogy kiszabaduljon a templom harangtornyából. A démon elgondolkodott azon a fura érzésen, amelyet egy pillanattal ezelőtt érezni kezdett, így a lelke egy másikhoz kapcsolódott, és ez a gondolat önmagában megdöbbentette

-Még hogy kényszerítsen, hogy kedves legyek egy unalmas lányhoz ...hamarabb el kellett volna menjek... basszus ...- morogta magában - a szuka valószínűleg rég összetörik, mielőtt valaha is kedves volnék ...

Gray vezette a lányt a Szűz Mária nagy szobra mögött, az ajtó pedig egy kis szobába vezetett. Belsejében egy ágy, egy kis kanapé volt, és a könyvek szerte szét dobálva. A falakat a rajzoktól a gyenge írási törekvésekig, a karmos jelekkel együtt különféle írásokkal borították. Nem kérdéses, hogy ez a szoba Zack-hez tartozott. Rachel-t a matracra helyezték, hogy kipihenje a stresszt és a traumát, amelyet aznap elviselt,Most, hogy kapcsolatba lépett a hatóságokkal, bele kell szoktatnia a lányt abban az új életébe, ahova került.

X X X

Mindössze egy szörnyű álom volt? Biztosan úgy érezte, hogy szülei meghalnak, és rájön, hogy valami éppoly borzalmas dolgot csinált, csak egy rossz álom volt.

Órák óta aludt, de a testében fennálló összes stresszel úgy érezte, mintha napokig aludt volna. A szeme végül kinyílt, aztán lassan bámulta a különböző környezeteket, ahol volt - ez nem a szobája volt. Voltak papirok, karcolások, könyvek és tollak a helyszínen. Mellette látta a kis nyakéket. A feje lüktetett, ahogy az események újra megismétlődtek az elméjében, a vérontásban, a papban, és a démon feltűnésében.

Rachel szemszög    

Hamarosan az ajtó kilincs lenyomására  lettem figyelmes, az ajtó felé fordítottam a tekintetem, és aggódtam, hogy nem-e a korábbi démon volt-e - De Gray volt. Aki a kezében tartott egy táskát, amikor belépett a szobába, és észrevette, hogy a ébren vagyok.

- Ó, látom, felébredtél ... - szólalt meg Gray, aztán az ágy mellé tette a táskát - hoztam neked valami ruhát, így a lecserélheted a vérest ...
A vér megfestette a ruhámat, nem volt módja annak, hogy lemossam azt.-Tudom, hogy sok mindent el kell fogadni, és nem várok tőled engedelmességet - mondta Gray -, sok esemény történt, különösen tragikusak. Tehát megteszem, amit tudok, hogy új életet élvezhess. Még mindig sok mindent meg kell magyarázni, amint készen állsz beszélni róla. Most pedig öltözz fel,én készitek enni ... -

- A démon ... - motyogtam -, ... még mindig itt van, ugye?

-Isaac? Igen, még mindig itt van ... ez a terület az ő szobája, de ne félj tőle, nem fog kárt tenni benned - felelte Gray -, találkozunk a másik szobában, és elviszlek a templom lakóhelyére .-Egy démon élt abban a templomban, amelyet a családom birtokolt, és a pap tisztában volt vele, de most már több kérdést is fel kell vetnem- miért volt minden egyes templomban, miért mondta, hogy ne féljek? és hogyan sikerült démont szereznie? Ezt kell tudnom, miután felöltöztem.A táska belseje számos ruhadarabot, nappali ruhát és éjszakai ruhát tartalmazott, nyilvánvaló volt, hogy Gray szándékozta behozni. Miután felvettem a ruhát, hogy elviseljem a napot, kiléptem a szobából, hogy megtaláljam a Tiszteletest ő pedig ott várt a lépcsők tetején. Csendben átmentünk a templom túlsó végébe, az ajtóhoz, amely a templom nappali részét képezte, (az épületet azért csinálták, hogy egy rendes lehessen élni benne- a templom Gray otthona volt, ugyanúgy, mint Istennek.)

Gray azt javasolta, hogy üljek le az asztalhoz, miközben csendesen elkészíti nekünk a reggelit, de alig vártam, hogy többet tudjak arról, mi folyik itt.

-M-Miért tartasz egy démont a templomban? Valaki más tud róla? -préseltem ki magamból az első kérdést. A pap elsősorban néhány tojást főzött, és egy ideig még hallgatott, 

 - Senki más nem ismeri Isaac-et - felelte Gray -, és megvan az oka annak, hogy miért él itt ... én neveltem fel.

- Akkor, ő ... a fia? - kérdeztem-, majdnem azt hittem, hogy a kedvence ...

  Gray halkan felnevetett. - Ne hagyd, hogy Isaac ezt meg hallja,meglehetősen zavart lenne. Olyan, olyan mint a fiam számomra ... és ismerem a vérszomjas természetét ... ennélfogva  alakitottam ki a lelke kötődését a tiéddel.

- ... mostantól fogva itt fogok élni ? - kérdeztem.

-Igen, ... a hatóságok által elmondottakból, a neved Rachel ... ez egy szép név - válaszolta Gray -, mostantól én leszek a gyámod, még mindig normálisként járhatsz az iskolában, és én meg fogok tenni mindent, hogy jobban érezd magad.elgondolkodtam rajta, szerettem volna érezni, jól hangzik, de úgy éreztem,mintha kötelességem lenne , hogy most itt éljek. 

 -Hogy ne legyenek kétségeid, úgy döntöttem, hogy elviszlek ... ha nem lennék, biztos vagyok benne, hogy a saját lelkednek nem lenne esélye a gyógyításra - mondta Gray, miközben elkészült, majd tálcára rakta az ételt é letette az asztalra.

- Biztos vagyok benne, hogy később ismét Isaac-ba futsz majd. Mindig drámai személyisége van, de biztos vagyok benne, hogy megtalálja azt a módot, hogy vonzza őt, hogy polgáribbá váljon veled - sziszegte Gray.Vigyáznod kell a nyakékre , és meg kell terveznem saját lakóhelyed.

- ... Mi a helyzet a szüleimmel?.

-Készülni fog nekik egy emlékmű, én személyesen finanszírozom - válaszolta Gray. - A templom temetője közelében lesz.

elgondolkodtam, vajon a szüleim megérdemelnek-e egy emlékművet, el kell nyomnom az ilyen gondolatot, mégiscsak emberek voltak. Egy pillanatig bámultam az ételeket, majd csendesen megettem a reggelit. elkezdtem azon gondolkodni, vajon előbb-utóbb újra bele fogok-e futni Isaac-ba. Kíváncsi vagyok arra is, hogy a következő találkozásuk milyen lesz, ha jól emlékszem , a démon nem volt túl örvendetes, hogy ezt a döntést hozták meg, és kissé bosszantotta őt. Aztán még egyszer sohasem találkoztam egy démonnal sem, és furcsa módon többet akarok tudni róla.Miután a tányér kitisztult,el mosogattam, és félretoltam, hogy megszáradjon. Most szabadon feltárhattam új lakóhelyemet. Soha nem láttam igazán az egyház jó megjelenését, csak az istentisztelet legfontosabb területének véltem, de semmi mást nem. A különféle bálványok és díszített színes üvegek teljesen gyönyörűek voltak, szinte bámulhatta, rájuk örökké, ha tudnám. Ott volt a ragyogó kőművesség is, amely az épület falát és oszlopát borította, az üreges homályossága annyira megbabonázó volt, hogy még annyit sem tudtam látni a templomban. készen álltam arra, hogy még többet fedezzek fel, amíg meg nem láttam az ismerős táskát a lábamnál, és néhány új ruhát boritottam ki a padlóra. A szememmel lassan felpillantottam a Mária szoborra, hogy előtte lássam a démont, és bosszús pillantást vetett rám.

- Ne hagyd azokat a szobámban, már foglalkoznom kell az ágyam tisztitásával is - morogta Isaac.

Lassan összegyűjtöttem a ruhákat a padlóról, aztán betettem a táskába. 

-Te Isaac vagy, ugye?

- Zack ... csak hívj Zack-nek, megértetted? ... - morogta.

- Z-Zack ... rendben, sajnálom ... akkor könnyebb lesz kimondani -mondtam. 

 - Pontosan, és jobban hangzik - felelte Zack .

- milyen unalmas nevet kap egy olyan babafejű lány, mint te?-Én ... Rachel vagyok ...

- Yup, unalmas - morogta Zack, miközben a lábát a szoborra tapasztotta. Tehát, most minden nap néznem kell a halott szemeidet, mi? Zack-re pillantottam, és egy kicsit megfélemlített a jelenléte, és lassan bólintottam. Zack ezt észrevette,. A szoborról leereszkedett, és a földön fölém tornyosult, az arcát nem látható a kötések miatt nem láttam az arc kifejezését, de a szeme azt sugalta, hogy gonoszul mosolygott rám.

-Mi a baj? ... félsz? 

 - Egy kicsit ... Gray tiszteletes azt mondta, hogy ne féljek tőled - feleltem.

(Zack morgott magában: "az öreg ... tönkreteszi a mókát ...")

-Mivel együtt fogunk élni ... ha nem bánod, szeretnék egy kicsit többet megtudni rólad ...
Zack felhúzta a szemöldökét -Én vagyok az aki megölte az apádat. Nem fogok mesedélutánt tartani!

Gray-nek igaza volt, hogy megemlíti a viselkedését,a saját módján visszavonult. Végül is olyan démon volt, hogy a kedvesség nem lehet része a természetének, és úgy tűnik, hosszú idő alatt némi bizalmat kovácsolhat az olyan új és különböző emberekhez, és másrészt mindketten össze voltunk kötve a másikkal.

- Még sohasem találkoztam egy démonnal ... miért akarsz egy templomban maradni?-kérdeztem.

-"Ch" ide tartozom, te azt hiszed, hogy az emberek csak egy helyet bérelnek egy démon számára, hogy éljenek? Dehogy! Gondoljon csak bele! - morogta Zack. - Nézd, itt vagyok, és csak ezt elmondom. Csak azért, mert az a prédikátor úgy döntött, hogy elkap engem, nem jelenti azt, hogy automatikusan a barátod leszek. Nem vagyok senki barátja érted? Nincs szándékom, kedves lenni egy furcsa és unalmas lányhoz.

Még csak nem is érdekelte, hogy rám nézzen, ő csak egy újabb zavaró kölyöknek néz és ezt ki is fejette.

- A sokáig viszont nem látásra, Ray - mondta a démon, miközben kilépett a látótérből.Végül is igaza volt, mindketten idegenek voltunk egymásnak, nem ismerjük egymást, és egyszerűen csak egy ágyon osztozunk,ettől még nem leszünk barátok .nem volt más választásom, mint most mint visszavonuljak, tovább indultam, hogy feltárjam a helyet. Meglátogattam a tárgyalótermet az egyik oldalon, egy játszószoba a gyerekek számára egy másikban, míg az emeleten több más helyiség is használható különböző helyiségekben, mint például raktárak, harangtorony és bútorozatlan lakások. Az utolsó helyiség egy könyvtár volt, és egy lenyűgöző, nagy méretű szoba .Gray elfoglalta a szobát, az asztalok egyikénél üldögélt, hogy befejezze a papírmunkát, amíg észre sem veszi, hogy ott állok.

- Ó, Ms. Gardner ... megismerkedtél a hellyel? - kérdezte, majd észrevette a rajta lévő ruhadarabot -, azt hiszem, Isaac is a a szobájában volt ugye? Meg kellett volna várnia ... az a makacs fiú ...

-Nem hiszem, hogy örül, hogy körülöttem van ...

(Zack csendesen hallgatta az ajtóban a párbeszédet, a farka mint egy macskának,minden pillanatban tekergett, amikor Ray hangját hallotta).

 -Úgy tűnt, mintha bosszantó volnék ... és nem ez az első alkalom ... -komoran beszéltem. -Csak egy kicsit jobban meg akartam ismerni. Mióta itt lakom, egy kicsit kíváncsi voltam rá.- Az a célom, hogy kényelmesen érezd magad az új otthonodban - mondta Gray -, ha vannak olyan információk, amelyeket szeretnél tudni ... akkor én meg tudnám mondani.

-Hát ... még sosem találkoztam egy démonnal, még egy kicsit jobban tudni akartam a fajtájáról", motyogtam.

-Hm, nos ... Isaac nem felelt volna erre, még akkor sem, ha akarna, soha nem beszél a saját fajtájáról  - mondta Gray -, a démonok különböző fajokban is léteznek. Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen típusú, akkor válaszolhatok erre. Ő egy-"

- Semmi közöd hozzá! - szólalt meg egy hang az ajtó becsapódásával.

Zack belevágott a beszélgetésbe: "Ch" nem kell tudnod, milyen vagyok, vagy mit csinálok. Tartsd távol magad tőlem.

Gray halkan felsóhajtott magában: "Itt van,és itt marad, Isaac. Rachel mostmár a család tagja, előbb vagy utóbb hozzá kell szoknod. Milyen károkat okozhat egy lány?

Zack mérkesen kérdezett: "teljesen mindegy!egyébként is miért nem ölte meg magát a ha ennyire nem akar élni?!"

"Nem fogom ..."

Zack fülébe Rachel csendes hangja hallatszott: "Huh? Mi az?"-kérdezett vissza.

-Azt mondtam, hogy nem fogom megölni magam ... ez egy bűn, és biztos vagyok benne, hogy velem együtt számolnak is gyilkosságot ... így több bűne lesz a lelkemnek - felelte Rachel -, tudom, hogy nem akarod hogy itt legyek ... de nincs hova menni, nincsenek rokonaim vagy bárki más, hogy engem elvigyen ... szóval ... megpróbálok nem útban lenni ...

Isaac csak úgy megjegyezte -Istenem, de unalmas vagy.-és lassan elment.