Üdvözletem minden ide tévedt kedves olvasónak! Hogy pontosan miről fog szólni ez a könyv? Ahogy a cím is elárulja ez a Snt(Satsuriku no tenshi) más fajta világában játszódik! Hogy kell ezt érteni? Zack egy démon, Rachel pedig...majd megtudjátok mi! A lényeg hogy egy démoni világban vagyunk. Jó olvasást kívánok a könyvhöz!

Reggel az ajtómon kopogtató ujjpercek ébresztettek fel,egy idő után az öltözködésem megzavaró édesanyukámra meredtem kék íriszeimmel. Viszont az övé-ahogy tegnap este óta-nem találtam azt a szikrát ami a boldogságáról, öröméről árulkodnak. Az okát nem tudtam de egy aprót megrémisztett. Ujjai a fehér inge alját szorongatták és lassan a bőr színüket elveszítve elkezdtek haloványabbak lenni. Feltekintve rá néztem arcára. Néhány, az öregedéssel járó ránc jelent meg szeme alatt, arca kicsit, alig láthatóan sápadt. Nem értettem mi történhetett tegnap este óta, de nem mertem rá kérdezni. Cserepes ajkait lassan húzta résre és adta ki elhalt hangját:

-Látom elkészültél, - eröltetett egy mosolyt magára -indulunk!

A lépcsőn követve, az ajtón kilépve néztem vissza a házra. Mintha most látnám utoljára ezen a napon. Beszálltam a fekete autóba és amíg a motor nem bőgött fel és indultunk el addig a kezemben szorongatott zsebkendőt néztem amit anya nyomott még indulás közben a kezembe. Egy cím volt rajta macska kaparással rá firkantva. Gondolataimból a kocsi hátulját kinyitó apám rántott ki. Lábaim ahogy a hideg macska köves utat érték villám ként csapott belém a felismerés. Ez nem az a templom ahová eddig jártunk! Nem értettem hogy miért vagyunk itt de nem mertem rá kérdezni. A szüleim követve hirtelen megtorpantam a nagy fakapu előtt.

-Rachel! - apám hangja rideg volt, erőszakos-Minek állsz az út közepén? Gyere be!-

Valami rossz van itt.-suttogom és az eddig csendben figyelő nőre nézek.

 Sejtettem hogy tud valamit. Hogy nem véletlen jöttünk ide, de hogy miért az még köd a szemem, elmém előtt.

-Hülyeségeket beszélsz! - csattant fel az apám, nyakán egy ér ki is dagadt-Egyszerűen csak egy új épületbe jöttünk! Ne húzd az időt! - ragadt meg csuklom-nál fogva.

 Nem akarok bemenni! Valami rossz, sötét van bent! Anyám arcán egy veríték csepp folyt le és próbált a vállam-nál fogva beljebb tolni. Cipőm talpával igyekeztem visszafogni az engem húzó, toló erőt. Végül nagy nehezen betuszkoltak a helyiségbe. Apám ezt nem hagyta szó nélkül és mire észbe kaptam már javában veszekedtek, hirtelen elment az életkedvem és csak arra gondoltam hogy ez nem az első esett hogy vitába kezdtek miattam. Minden este hallottam a vitákat és hogy engem szidnak. Olyan érzést keltettek bennem hogy nem is akartak, nem is vágytak arra hogy legyen egy gyerekük. Azon gondolkodtam hogy még miért élek, abban a percben halottnak kellet volna lennem mikor elkezdődtek ezek a folyton-folyvást rólam szóló viták.Nem értem, ha ennyire nem szeretnek akkor miért nem dobtak ki? Miért nem dugtak be egy árvaházba vagy egy kolostorba? Mi értelme van annak hogy itt legyek? Hiszen...nem akarnak! Semmit sem éreztem abban a pillanatban ahogy ezt végig gondoltam. Semmit. Ez ijesztő lett volna. A szememből kihalt a tűz ami eddig éget, csak a parázs maradt meg de az is elvesztette erejét és csak a hamu feküdt a semmiben. Anya sápadtan nézett rám majd közelíteni kezdett felém, viszont a keze ami felém nyúlt már soha nem érintheti meg arcom. Apám a torkának ugrott, közbe artikulátlanul kiabált. Nem tudtam mit kellene tennem. Állítsam meg? Vagy segítsek? Semmit nem tudtam abban a pillanatban. A férfi örülten forgó szemekkel nézett rám.

-GYERE IDE KÖLYÖK ÉS IGÉRD MEG HOGY ELFELEJTED AMIT LÁTTÁL!

Lassan hátrálni kezdtem, de nem bírtam hová futni. Az apám torkomra fogva ordibált. Becsuktam szemem és vártam a halál édes mámorát. Ekkor viszont a fájdalom ami eddig nyakam szorongatta ellágyult majd egy fájdalmas hangot hallok. Az apám fejetlen testét látom a földön vonaglani. Feltekintve egy démon állt előttem. Úgy nézett ki mint egy magas, fiatal férfi, aki-mint általában mindenki-rendszeresen emberi ruhát visel, mint egy rozsdás színű kapucnis pulcsi és piros nadrág, de a leginkább kiemelkedő tulajdonságok nem emberi jellemzők voltak. Nagy, fekete szárnya volt, hosszú és hegyes szarvai, és egy farok egy kis csomóval a végén. A szeme különböző színű volt, az egyik szeme sötét volt és ember szerű, a másik pedig sokkal aranyszínűbb. A kezeit és az arcát rengeteg rongykötés borította,a testét is biztos rengeteg kötés takarhatja.

 -Kölyök! - morogta a démon. 

Lassan oda lépett hozzám, bakancsa alatt a padló megnyikordult. Két erős kezet éreztem ahogy a földtől megfosztotta lábaim. Alig voltam a levegőben nagy hévvel zuhantam a kapu elé

.-Vidd innen az unalmas arcodat!-mondta a démon.

-Mi ez a zűrzavar? Miért van szükségtelen bájcsevej Isten házában?-kiáltotta egy mélyebb, férfiasabb hang.

Egy lila ruhába öltözött férfi lépett be a főszobába,egy biblia a kezében, egy kicsit túl későn jött egy esetleges ördögűzésért. A szent házban látott látvány egy kis mészárlás volt, és a démon állt a véres holttesteken. A férfi egy megvető pillantást lövelt a fiú felé.

-Isaac ... mit jelentsen ez? Ez a te műved? -Mintha a pap tisztában lenne ezzel a démonnal, ami furcsább volt, hogy hangja nem dühös, hanem szigorú. Az Isaac néven ismert démon morgott a nem létező bajsza alatt:

-Nem öltem meg a kurvát, hanem a kis férjecskéjét... Ha a régi csontjaid nem lassítanak le, akkor vidd ki ezt az unalmas lányt. Én a kibaszott munkámat csináltam ... nem? Hacsak nem akartad, hogy megvárjam, amíg meg nem öli a lányt! -

Én semmit sem akarok csak meghalni, már olyan sokat ártottam más embereknek. El akartam kerülni az üresség és gyötrelem érzését de most a halálra vágyásom erősebb volt, mint valaha. Szüleim halottak, és az egyetlen dolog, ami boldoggá tenne, az a elmúlás.

-Ölj meg kérlek... - néztem rá semmit mondóan.

A démon füle megrándult, amikor lepillantott rám.

-Huh? - kissebb döbenettel pislogott rám- Nem fogok megölni egy olyan unalmas lányt mint te! -A démon kinyújtotta a szárnyait, hogy készen álljon a repülésre, de aztán minta valamit megérzett volna, a szárnya és a végtagjai egy láthatatlan erővel súlyozódik, a pap egy kis feszületet tartott, amely visszatartotta a lényt. Ez arra késztette a démont, hogy maradjon ott ahol állt.

-Ott ülsz, és vársz, Isaac, amíg meg nem vizsgálom a helyzetet! - indult el felém a pap.A pap lassan, megfontoltan lépdelt hozzám aki egy kicsit traumatizált állapotba került. Korábban az apám vérében fürödtem de valamiért nem bánt. Mintha valahonnan ismerném ezt az embert, végül is ez a-volt-családom rendes egyháza volt. Mégis soha nem mutatkozott be nekem!

-Maga...ki?-préseltem ki magamból a kérdést.

-Igen, mi már találkoztunk ... Abraham Gray tiszteletes vagyok. - mondta a pap. - Attól tartok, hogy találkoztatok Isaac-kal is ...-nézett hátra a felfújt arcú, durcás démonra.

- Zack vagyok! Ne mutass be engem egy véletlenszerű szukának...-morogta a démon -most siess, hagyd abba a fecsegését, és hagyd, hogy kibaszottul elmenjek a dolgomra!

-Kérlek, Gray atya ... már nem élhetek tovább ... - kérleltem hátha meggondolja magát.

 Mintha valamin elgondolkozott a férfi. Még a fogaskerekek zakatolását is hallottam!

-Te nem vagy gonosz, csak megtörtél. Ez nem egy jó ok meghalni. Egy oldalról megjegyzendő, hogy ha Isaac megölne, lelked nem engedhető hogy a mennybe jusson, mert te önként engedted volna meg egy démonnak. Mintha megvilágosodtam volna fejem lelógattam az érzelmi vereség miatt.

-De ne hidd, hogy ez minden remény vége, ahogy mondtam már! Egyszerűen csak megtörtetek, esély van arra, hogy megváltsa minden bűntét, amiről úgy gondolja, hogy elkövettél. - folytatta Gray, majd Zack-hez fordult-Mert van még egy, aki ugyanazt a terhet osztja meg lelkében.-

 Mi a faszt tervezel, öregember? - morogta a fiatalabbik.

-Amit én tervezek, egy másik esély és egy büntetés. - válaszolta Gray - Az a férfi, akit megöltél, elkövetett volna egy vulgáris bűncselekményt, de nem hiszem, hogy szemet hunytok az ártatlanok fölött.

Gray felemelte a kis feszületet Isaac előtt, ahogy elhagyja a kis szent bálvány ereje a fiú testét megkönnyebbülés jött rá. Hallottam hogy a pap bibliai nyelveken suttogja a varázslatokat. A démon mintha belül valamitől megrémült volna, nem a fájdalomtól, de úgy nézett ki mintha valami benne lenne. A feszület egy rövid pillanatra a férfi fényében ragyogott, mígnem elkezdett homályosodni, az öreg pap halkan morgott valamit és átadta nekem a kis bálványt. Zack végül úgy tűnt hogy a békjók elhagyják a testét, és lassan felállt a lábára.

-Mit csináltál velem, öregember?-

-A lelkedhez kötöttem ezt a kislányt, mindkét lelket megtörték, és meg kell javítani. - válaszolta Gray, majd hozzám fordult. - Ez a legjobb esély, amit meg tudok adni a bűneid megváltására.-

- A francba! Nem fogom összekötni a lelkem egy ilyen unalmas lánnyal! - kiáltotta Zack -Ha ez a kurva meg akar halni, nem fogom megakadályozni neki, hogy találjon egy másik démont hozzá!- mondta haraggal telve

- Ha ez a helyzet, Isaac. Ha meghalna, akkor ugyanaz a sors is rád is vonatkozik,ahogy mondtam, a lelkek össze vannak kötve.- válaszolta Gray.