- ♡ -

Finoman simogatta, lágy cirógatás közepette dörzsölte a levendula illatú sampont a gyűrűző tincsek közé. Gyengéden bánt vele, hogy érezhesse a feléje irányuló szerelmet és törődést, amit iránta táplált keserű szíve. Az említett szótlanul ült a fehér habok takarásában, elvörösödve élvezvén a kényeztetést. Zavarban érezte magát, de nem is nagyon a meztelenség tudatától, hanem inkább az érzéstől, hogy valaki igenis foglalkozik vele.

Ujjaival babrált a víz alatt, várva a következő utasítást, amit neki szánt az idősebb. Nem is parancsnak gondolta, sokkal jobban vette imádságnak ezeket a szavakat. Kezdett teljesen összezavarodni.

- Csukd be a szemed, angyalom.

S ő eleget téve neki tette azt, amit az ördög tőle kért.

- ▪ -

Élvezte a köntös által nyújtott puhaságot és védelmet, szívesen viselte volna tovább is. Louis illata volt.

- Rendben, kész vagy. Tettem ki neked tiszta ruhát, kedves.

Szerény mosolyt megejtve ölelte körbe magát, remélve, hogy a kócos majd megérti néma kérését. A zafírok tulajdonosa rögtön kivette a könyörgő vonásokat, melyek a göndör arcán pihentek. Ő nem volt rest rögtön rákérdezni.

- Baj van?

Válaszként fejrázás, aztán halk sóhaj. Az angyal egy lépéssel közelebb került hozzá, amit magától tett meg, ártatlanul. Mikor a smaragd szemek csillogván lestek fel rá, képtelennek tűnt, hogy továbbra is oly biztosan álljon ott, mint ahogy azt előtte is tette.

- Szeretnék a köntösben maradni. Persze csak akkor, ha szabad.

Mindkét karja a háta mögé szökött, míg lábaival billegni kezdett, akárcsak egy rajtakapott kisgyermek. Fogalma sem volt róla, hogy mégis mit művelt Louissal csupán azzal, miként ránézett.

A kócosnak muszáj volt egy hatalmasat nyelnie, hogy leküzdhesse a torkába szorult némaságot, pedig legszívesebben ódákat szavalt volna lelke a kisebbiknek. Csak elnézte őt, ártatlan őzike szemeit, a bennük bujkáló élénk ragyogással, majd az íves ajkakat is, melyek halovány vonallal görbültek felfelé, s miképp végig haladt a kulcscsont vonalán, teste megremegett a gyönyör élénk felfedezésétől.

Kezeit nyújtotta, s a kis göndör már tudta is, mit kell tennie; Louis ölelésébe vonta magát, fejét a hevesen kalapáló szíve fölé hajtva. Esetlenül karolta át ő is a másikat, egy hatalmasat szippantva annak férfias illatából.

- Ha erre vágysz, hát csak nyugodtan.

Halkan suttogott, amitől Harry lelke lángolni kezdett a rázúduló örömtől, mely az idősebb figyelmes odaadásából fakadt.

Annyira szerette őt, te jó ég.

- ♡ -