- ♡ -

- Szereted a háziállatokat? -hangzott fel a következő kérdés, ami elhagyta a göndör ajkait.

Louis fanyar mosollyal arcán rázott fejet, majd a szájába dobott még egyet a fahéjas cukorkából. Ő már az ötödiket ette akkor. Harrynek annyira nem ízlett, túl erősnek tartotta az aromát, ami a kis cukorból áradt. Ő csak egyet evett.

- Nem szeretem őket -felelte aztán a kérdezett egykedvűen. - Semmi hasznuk.

A nedves falevelek, melyek a betonhoz tapadtak, valamiért jobban lekötötték a kisebbik figyelmét, a válasz mégis megütötte a fülét, csodálkozva hallgatta azt.

- Ne mondj ilyet. Szerintem érdekesek.

- Neked van? Macskád, kutyád, akármid?

A zöld szemű fejet rázott, jelezvén; nincs neki. A kócos gúnyos nevetésben tört ki, ami úgy hangzott, mint egy hencegés. A loknis arcába nyomta tudatlanságát, arra ösztökélve őt ezzel, hogy bevallja tévedését. A göndör elpirult, mint egy kis ostoba, buta diák.

- Na látod. Honnan tudod, mi hasznuk, ha neked sincs egy sem?

- Aranyosak -motyogta amaz, mikor elhaladtak egy villódzó kirakat mellett.

Louis ismét felnevetett, majd hirtelen elállta az utat a loknis elől. Harry megijedt, a hirtelenségtől nem volt ideje felkészülni; a kék szemű mellkasának szaladt. Sűrű bocsánatért esdekelve próbált arrébb lépni, de a derekára kulcsolódó karok nem engedték őt. Ez volt az első akarat, amit reá sújtott a vadász.

- Naiv vagy, tudod? Ne ellenszegülj nekem, érted?

Cirógató ujjak simítottak végig forró orcáján, az enyhe félelemtől kipirult bőrön, ami káltott; többért és kevesebbért is egyszerre. Riadt szemei kíváncsian lestek fel a felette állóra, ki rideg íriszeket meresztett rá, mindkét zafír érzelemmentesen tündökölt, csendesen, mint az üveges vízfelszín.

- Értem.

- Helyes. Ez csak a te érdeked. Nem akarom, hogy bántódásod essen. Egy szabály van; ne harcolj. Ne tedd, mert leigázlak.

S akkor a kis göndör, az a szende lélek, mely tartott még az árnyéktól is; mosolygott. Más ember biztosan futásnak eredt volna, Harryre is ráfért, hogy kiáltson, de nem tette. Ő volt az első, aki megértette a szabályt. Nem volt nehéz, sem sok, egészen egyszerű. Senki sem értette eddig, csak a zöld szemű, akit mindenki haszontalannak hitt, védtelennek. Különc volt, ezt Louis is tudta, emiatt is akarta a fiút annyira magának. Meg akarta mutatni neki a kivételesség által nyújtott csodát, amit csak ők érthettek.

Ketten, kik a kábultság mezejére léptek. Harry akkor még nem sejtette, mi vár rá, de már késő volt;

Elkezdődött.

- ♡ -

Uhm ...
Tudom; rövid lett.
Viszont ez már egy olyan rész, ami egy kis betekintést enged a könyv lényegébe.
Ti mit gondoltok? 🙃