-ezt nem hiszem el!
-kate ez igaz lehet?Angelic hazatért?
-bocsánat én ezt nem értem-szóltam közbe.
-angelic wood te a mi kislányunk vagy!
Mindannyiunknak könny szökött a szemébe.összeölelkeztünk ennyi év után.
-Na de mi lett a nevelőszüleiddel?
-erről akartam mesélni.Az azkabanba zárták őket ok nélkül.Ki kell szabadítanunk!
-De hát az az azkaban!-mondták egyszerre!
-tudom de mégis csak velük töltöttem az eddigi életemet!Mert ti valamiért elpasszoltatok!
-érsd meg kicsikém a te érdekedben tettük.Nekem meg apádnak is nagyon nehéz volt de lépnünk kellett.Veszélyben voltunk.na de mesélj csak ki ez a szép kislány?
Na igen mindenki elfeldkezedt Lilyről ebben a meghitt családi pillanatban!Szegénykém.
-Lily Evans a barátnőm!
-Csókolom
-Szerbusz kedveském!Kérsz valamit?Sütit,tejet,szörpöt,csokibékát,tökösderelyét?
-Nem kérek köszönöm!Angelic megigértük anyának hogy vissza megyünk!
-jó oké!Apa,anya majd még visszajövünk és megbeszéljük a tervet!
-rendben!Induljatok!
-sziasztok
-viszlát
És már úton is voltunk hazafelé!
De megtorpantunk.
-hé...Lily...nekem olyan érzésem van mintha figyelnének...
-nekem...is...
Egyszerre fordultunk hátra...
És valami  borzaztót láttunk.