Beléptem.
-Anya!Apa!Beatrix!
Semi...
-Van itt valaki?
Semmi...
-hahó!
De már tudtam hogy nem kapok választ.Elöntötték a szememet a könnyek.Rohantam ki a szomszéd kapujához.Becsöngettem.A néni kijött és mikor meglátoot sajnáló arcot vágott.
-Mi történt a családommal?
-Kedveském...
-Mondja!
-átadok egy levelet.
A néni becsoszogott a házba és egy perc múlva vissza is jött.
Átnyújtotta a levelet.
Visszarohantam a házba.És felbontottam.

Kedves leányom.
Ezt a levelet azért írtuk édesanyáddal hogy ha velünk valami történne akkor is meg tudd az igazat.
Akkor hát bele is vágunk.
Ha eszt a levelet olvasod valószínüleg történt velünk valami.
Először édesanyádról lenne szó.
Kislányom ő nem az igazi anyád.

Elkezdtem zokogni.Ez vajon igaz?Tovább olastam.

A te igazi édesanyád:Kate Kling
Az igazi édesapád:Jame Wood

Nem hittem el egyre több könnycsepp hullott a levélre.

Mi csak adoptáltunk de igazi lányunkként szerettünk.És szeretünk.
A családod azt gondolta ha ott maradnál náluk akkor veszélybe sodornák az életedet.Ezért elhoztunk ide.
Amikor kanalat röptettél azért lettünk ilyen mogorvák mert tudtuk azt amit te nem.
Mi tudtuk hogy nem vagy kvibli.

Azt hittem elájulok.Nem vagyok kvibli?

Az igazi szüleid azt mondták akkor jönnek el érted amikor már tudsz varázsolni.

Egyre jöttek a kérdések a fejemben.Akkor hogy nem tudtam addig varázsolni?

De mi addigra nagyon megszerettünk.Azt hazudtuk nekik hogy kvibli vagy mert így nem vihettek el tőlünk.
Egyetlen varázslatodról se tudtál.
De asztán kanalakat röptettél és megijedtünk.Megijedtünk hogy elvisznek.
Aztán jöhet az amiért ezt a levelet olvasod.
Elraboltak minket és az azkabanba zártak.
Jönnek az őrök nem tudtam tovább írni de egy bagojjal elküldöm.
Szerető nevelőcsaládod.