Felmentünk.Némán összepakoltunk és már mentünk is lefelé. Lily kissé be volt rágva rám.Ő nem értett egyet. Szerintem egy kicsit fél.

-Angelic?

-Mondd!

-Én félek!Szerintem nem jó ötlet oda menni.

-Mondtam már Lily hogy nem nyitok vitát!A szüleim!A legrosszabb dolog ami történhet hogy elküldenek?És akkor mi van?Megmondom mi van!Semmi!Nem érdekel ha kiraknak!A húgom mindig kiáll mellettem.

-Hát jó!Te tudod.Na gyere mert indulnunk kell hogy vacsorára visszaérjünk.

Lesétáltunk. Evansék már vártak minket. Kikisértek a kapun és kaptunk tőlük két cuppanós puszit és már mentünk is.Fél úton jártunk mikor hirtelen nagyon szomorú lettem.Úgy érzeztem megfagy körülöttem a levegő.Hirtelen megjelent egy csuklyás hörgő lebegő valami.Elkezdtünk sikoltozni.Kezdett rémleni valami szörnyű.Tanultunk ilyenekről a Roxfortban. Ezek Dementorok!Oldalra pillantottam Lilyre láttam hogy ő is felismerte őket.De valami jó is eszembe jutott.Az hogy milyen bűbáj tartja távol őket.A patrónus.

-Lily idézz patrónust!Háromra!EGY-KETTŐ-HÁROM

Egyszerre elüvöltöttük magunkat:Expekto Patonum!!!!!!!!A pálcám fényéből egy alak rajzolódott ki.Egy ló!Lilynek meg egy Cinege madár!Mind a kettő elkezdett közeledni a dementorokhoz.Elkergettük őket.Mindketten lerogytunk a földre.Csak néhány perc múlva sikerült megszólalnunk.

-Lily jól vagy?

Semmi...

-Lily?

Semmi...Kezdtem aggódni.De egyszer csak Lily megszólalt.

-Igen jól vagyok.És te?

-Én jól!Mehetünk tovább?

-Menjünk.

Két óra lett mire beértünk Volkafba. Kezdtem aggódni.Vajon mit fognak szólni?

De nem volt több időm gondolkodni.Megérkeztünk a házhoz.De az nem olyan volt mint amikor eljöttem onnan.Furcsán gazos volt minden.Lenyomtam a kilincset.