6.Wing-stroke: Become more complicated
Fogalmam sincs róla, hogy mennyi ideig kényeztettek Solan ajkai, de hihetetlen volt, reménytelenül szeretem, ő viszont…nos biztosan nem ezt érzi. Emlékeztetnem kellett magam, hogy csak kötelességből csókolt meg, mivel ez kellett a szolga bélyeghez, szükséges volt, nem az érzelmei diktáltak neki, semmi ilyesmiről sincs szó. A démon szája lassan engedett levegőhöz jutni, és már fel is pattant, így újra szembe került támadóimmal.
- Csak megtetted?- kérdezte végül a fehér hajú, kissé csalódott hangon.
- Nem tetszik?- húzta gúnyos vigyorra a száját- Hol is hagytuk abba?
- Inkább máskor folytatnánk, persze csak ha nem bánod!- kacsintott rám, majd a mögötte némán álldogáló másik két démonnal együtt köddé vált.
- Nagyszájú gyáva férgek!- sziszegte Solan.
- Na, és velem mi lesz?- kérdezte a sötétbarna egyén.
- Ha nem tűnsz el azonnal, akkor ezt nem fogja megtudni rajtam, és Lilith-en kívül senki.
- Milyen kemények lettünk hirtelen, pedig az előbb még alig tudtad összekaparni magad a padlóról!- nevetett, majd a következő pillanatban már inkább fuldoklott, mivel Solan beleépítette a falba, egyetlen ütéssel, és kezeit, még mindig a sötét hajú nyakán tartotta, és a másik minden próbálkozása ellenére sem engedte el.
- Még akarsz mondani valamit?- döntötte oldalra a fejét.
- Nee..hm…- nyögte ki Moan.
- Várj!- engedett a szorításon, így levegőhöz jutott, a démon köhögve zuhant a földre.
- Nem le-het, hogy ekkora erőt...adjon egyetlen ember, egyetlen tetves szolga bélyeg!- kapkodott levegőért.
- Tovább folytassuk, és akkor hátha elhiszed?- lépett egyet felé.
- Nem kell! Inkább magatokra hagylak titeket! – rázta meg tenyereit, Moan ijedten tiltakozott, és percek alatt el is tűnt.
- Jól vagy?- kérdezte Solan, miközben az ölébe kapott, és a vészkijáraton keresztül távoztunk. Milyen ironikus.
- Nem- mosolyodtam el halványan, hiszen ezt még ő sem gondolhatta komolyan!
- Persze, hogy nem…
~
Reggeli napsugarak, pontosabban hajnali, ezek szűrődtek be a redőny résein. Ezzel csak pár tucatnyi probléma volt, például nem emlékszem semmire, az ágyamban szuszogtam, a pizsamámban, betakarva. Ezek szinte hétköznapi dolgok,- leszámítva az emlékezetkiesést-de nem akkor, ha éppen a halálodon voltál előző este! Szemeimmel a démont kezdtem keresni, de nem tartózkodott a szobámba. Vajon hol lehet?- ejtettem vissza a fejem a párnámra.
- Itt vagyok!- szólalt meg hirtelen, majd a döbbenettől és ijedtségtől a földre zuhantam.
- A fejem!- tapogattam meg a tarkóm, majd idétlenül nézhettem Solan-ra, mivel nevetésben tört ki.
- Ne haragudj!- segített fel, mire fülig pirultam, és a lábam kezdtem el bámulni.
- Kérlek, ne!- könyörgött szemeivel- Ne szeress!
- Ez nem ennyire egyszerű!- nevettem kínosan.
- Nem akarom, hogy miattam szenvedj, csak utálj úgy, mint előtte, idegesítselek, minden apró tettemmel, ne azt érjem el velük, hogy csak még jobban belém ess!
- Könnyű azt mondani!- a sírás kerülgetett- Egyébként is, te ezt honnan tudod?
- Összekapcsolódott az agyunk egy része, ez az ára a szolga bélyegnek, én mindent tudok rólad, és te is, csak a gondolataimban nem tudsz olvasni!- mondta akkora nyugodtsággal, hogy legszívesebben felképeltem volna!- A helyedben nem tenném!
- Mi a…?- mindent hall, válaszolj, ha ezt is hallod!
- Mit mondjak?- kérdezte a homlokát ráncolva.
- Hogy a..? Mi a franc?!- Solan, mondd, hogy ez nem igaz, kérlek, mondd azt!
- Sajnos nem tehetem azt, kivéve, ha azt akarod, hogy hazudjak a kedvedért!- ez nem lehet igaz!
- Suliba kell mennem, úgyhogy hagyj magamra!- nyitottam ki a szekrényem ajtaját, majd a vállam fölött hátranéztem, még éppen láttam, ahogyan kitárja az ablakot.
- Nyugodtan öltözz, sőt ha ennyire akarsz, még iskolába is mehetsz, de ma Szombat van!- közölte, majd kiugrott a nyitott ablakomon, amin így a hideg levegő könnyűszerrel süvített be. Nem is emlékszem, hogy mikor volt 0 °C alatti hőmérséklet, nos jó régen.
- Basszus!- túrtam a hajamba zavartan, majd a naptáramhoz rohantam, és valóban a démonnak volt igaza…
~
- Hali Gin, nem akarsz ma elmenni valahová, mondjuk vásárolni, vagy valami?- kérdeztem vidáman.
- Te idióta, hova a francba tűntél? Tudod, hogy mennyire aggódtam?! Egyszerűen csak nyomod veszett, miközben én Tim-mel szórakoztam!- üvöltötte a vonal túloldaláról, a végén pedig már elcsuklott a hangja, és szipogva kérdezte- Jól vagy?
- Most már jól vagyok, de tegnap nem éreztem valami fényesen magam. Ne haragudj, hogy elrontottam a Valentin napodat!- mondtam megbánva a tettem.
- A lényeg, hogy semmi bajod!- sóhajtotta, majd elnevette magát- Ilyet soha többet ne csinálj!
- Nem fogok ígérem!- válaszoltam azonnal.
- Akkor hová megyünk?- hallottam csilingelő hangját.
- Legyünk tini ribik, és irány a pláza!- tartottam a vállamhoz a mobilt, miközben a ruháim között kutakodtam.
- Oké, de ne csak ketten menjünk, a plázacicák legfőbb ismertető jegye, hogy falkában vadásznak!- miközben ezt mondta holtbiztos, hogy vigyorgott.
- Szóljunk a csajoknak, akkor Kelly, Jodie, Kayla, és Loreen is csatlakozik hozzánk?
- Hogyne, menjünk a két vásárlás mániással, és a két őrülttel, valamint adjunk hozzájuk két abnormálist!- kacagtam.
- Kik az idióták? Ja, hogy mi!- játszotta meg, hogy nem érti- Akkor körbetelefonálok, másfél óra, mivel annyi idő mire Kelly kivasalja a platinaszőke haját, és találkozunk a plázánál, mi meg akkor menjünk együtt, egy órád van drága, akkor szióka!
- Pá-pá!- nyomtam ki a telefont. Na, akkor készülődésre fel!
Egy zöld-fekete kockás ing mellett döntöttem, ami alá egy fekete atlétát vettem, így kigombolhattam a mellemig, a nyakamba akasztottam a kedvenc fekete nyakpántom, amin egy ezüst kis keresztecske lógott, ezekhez egy világoskék szakadt farmerre, és a bézs bakancsomra voksoltam. A hajamból kiválasztottam pár random tincset, és befontam őket, egy kis szempillaspirál, barack színű szájfény, és kész is voltam! Alig háromnegyed óra kellett csak hozzá, így a világosbarna szövetkabátomat magamra kapva, és barnás sálam a nyakamba kötve indultam Ginger-hez.
Vidáman baktattam az utcán, amikor egy idő után úgy éreztem, hogy figyelnek, óvatosan körbekémleltem, de sehol semmi gyanús. Vállat vontam, végül is biztos felkeltettem egy srác figyelmét, nem nagy cucc. Gyanútlanul sétáltam barátnőm lakása felé, majd amikor a csengőhöz emeltem a karom, egy kéz kapta el azt, ijedtemben sikítani akartam, de az illető befogta a szám. Összehúzott szemöldökkel próbáltam leszedni magamról nem sok sikerre, ezért jobb ötlet híján jó erősen beleharaptam a tenyerébe.
- Aú, nem vagy normális!- rázta a kézfejét a barna fiú.
- Én nem vagyok normális?!- hitetlenkedtem- Mégis ki tapasztotta be a számat a tenyerével?!
- Csak vicc volt!- fogdosta a fájó testrészét.
- Egy nagyon rossz vicc!- ráztam a fejem- Egyébként mit keresel itt?- váltottam témát.
- Ginger-hez jöttem, aztán megláttalak, és gondoltam te is hozzá igyekszel, aztán jött ez a hülye ötletem, bocsi!- vakargatta zavartan a nyakát.
- Tényleg az volt!- mosolyodtam el szelíden, ja hogy ki ez a srác? A szomszédom, Carlos. Szerintem gyengéd érzelmeket táplál barátnőm felé, szegény, semmi esélye sincs!
- Egyébkén hova mentek?- emelte rám mélybarna szemeit kérdőn, és úgy bámult, mint egy meggyötört kölyökkutya. Francba már a hatalmas szívemmel, annyira sajnálom szerencsétlent!
- A plázába csajos napot tartani, egyébként még jön Loreen és Jodie, valamit a plázacicák is, szóval nem hinném, hogy jól járnál, ha elkísérnél minket!
- Ó, kár!- szomorodott el- Akkor nem zavarok tovább, add át üdvözletem Ginger-nek, szia!- intett, és az ellentétes irányba kezdett sétálni.
- Carlos?- hallottam a vöröses hajú - ami most balerina kontyban díszelgett a fején- lány döbbent hangját a hátam mögül, na ne!
- Szia Ginger!- fordult meg azonnal. A lány fekete bélelt dzsekiben- csak azt tudtam megalapítani, ami kilógott alóla- fehér harisnyában, babarózsaszín fodros szoknyával, ami kábé a térde fellettig ért 10 tíz centivel, és egy szintén fekete bokacsizmában állt az ajtajuk előtt.
- Mit csinálsz te itt?- ráncolta a szemöldökét.
- Most találkoztam Lilith-el, és mondta, hogy a plázába mentek, minő meglepetés, én is arra tartok éppen, nem megyünk együtt?- kérdezte szélesen mosolyogva.
- Hát…- barátnőm szeme sarkából engem figyelt, mire csak megvontam a vállam.
- Nyugi, amint odaértünk békén hagylak tieteket, de vétek lenne, ilyen csinosan egyedül elengedi titeket!
- Köszi, ha gondolod!- indult meg felé Ginger, majd én is követtem a lány példáját.
- Ez aljas volt!- súgtam a srác fülébe, amikor mellé értem.
- Szerelemben, és háborúban mindent szabad!- kacsintott, majd a gyanútlan lány után sietett.
- Férfiak!- forgattam meg a szemeim.
~
Bementünk az épületbe, és megbeszélt helyhez érve megláttuk Jodie-t és Loree-t, amint mosolyogva integetnek nekünk. Az előbbi válláig érő göndör világosbarna hajából leválasztotta az első 2 tincset, és hátul egy masni alakú csattal tűzte meg. Egy ciklámen ingben, fehér lekerekített gallérral, hozzá egy fekete derékszoknyában, és egy sötétbarna vastag sarkú cipővel, ezekhez pedig egy fehér térdzoknival lett teljes az öltözéke. Loreen egy világoskék farmer rövid ujjúban, hozzá pedig egy fekete bőr anyagú feszülős nadrágot húzott, lábán a fekete acélbetétes bakancsa virított, ehez társult a kezében tartott bőrdzsekije, és a kézfején virító halálfejes karkötő. Loreen festett hosszú fekete fufrus haja szabadon omlott le, egészen a háta közepéig. Jodie rózsaszín ajkaival, és feketére kihúzott mélykék szemeivel, pislogott felénk, míg a másik lány csak egy halványlila szájfényt nevezhetett sminkjének.
- Sziasztok!- öleltük meg egymást, az összes lehetséges felállásban. Majd Gingerrel levedlettük a kabátunkat, így megcsodálhattam fehér alapon babarózsaszín pöttyös, háromnegyedes ujjú ingét, amihez egy, a hasáig leérő viktoriánus divatra hajazó nyakláncot vett, ami egy fekete szalagon lógó szürke érme volt, egy nő képével, hm csini.
- Nem úgy volt, hogy vásárolni megyünk?- kuncogott Jodie, és a hátunk mögött zavartan álldogáló fiúra tévedt a tekintete- Carlos lesz az inasunk, vagy mi?
- Azt azért kihagynám!- nevetett erőltetetten- Csak összefutottam Lilith-el és Ginger-rel, mivel én is ide tartottam, gondoltam jöhetnénk együtt, de akkor én megyek is a dolgomra, további jó vásárlást!- intett, majd el is indult a mozgólépcső felé.
- Csá!- intett Loreen, és Jodie egyszerre.
- Szia!- köszöntem el én is.
- Szia, Carlos!- mondta most a vöröses hajú.
- Na, ha mindenki kibúcsúzkodta magát, akkor megbeszélhetnénk, hogyan rázzuk le a ribiket!- mutatott a hátsó bejárat felől közeledő platinaszőke, és ombre barbira.
- Kellett ezeket is meghívnunk!- sóhajtottam.
- Egy kis Tally-s leárazás, biztos megteszi a hatását!- kacsintott a mélykék szemű csaj.
- Nem rossz ötlet!- nevettünk fel, nos igen Ginger a best, de négyen vagyunk a legőrültebbek.
- Sziasztok csajsziiiiik!- nyújtotta el a végét Kelly, a lány egyébként úgy nézett ki, mint egy 175 centis barbie baba.
- Neked is!- morogtuk oda abszolút őszintén, és összhangban.
- Ó, hali!- érte be a valamivel alacsonyabb vörös szájú ribi.
- Tetszik a rúzsod Kayla!- mosolygott cinkosan Loreen.
- Köszi, ugye milyen kircsiül áll?- kérdezte csücsörítve, na jó oké, már kicsit sok volt!
- Figyeljetek, mit szólnátok, ha beugranánk oda?- mutatott Jodie az előzőekben megbeszélt bolt felé.
- Tally?- kérdezték egyszerre felcsillanó szemekkel, majd az ombre csaj tipegett először oda magas sarkújában.
- Ezek a ruhák annyira cukik, imádom őket, mindet akarom!- visongott Kayla, majd a platinaszőke is beérte, és ő is hangosan izgult rájuk.
- Télleg, és ezek még dögösebbek!- nyáladzott valami szűk top, és nadrág után- Úristen, nekem ezek kellenek!
- Nekem is!- rohantak be egymást lökdösve az üzletbe.
- Probléma megoldva!- kacsintott rám Jodie és Loreen feltartott hüvelykujjukkal, mire Ginger és én elnevettük magunkat.
~
- Nézzétek kiadták a Magical Rain(kitalált sorozat)legújabb részét!- lelkesedett Gin, és már rohant is a kirakathoz.
- Nagyon imádja Yumi és Ryou szerelmi drámáját, nem igaz?- kuncogott halkan Jodie- Egyébként…hová lett Carlos?
- Tényleg, már egy ideje nem láttam!- forgattam körbe a fejem a fiú után kutakodva, nem sok sikerrel.
- Lehet, hogy megunt minket, mondjuk én el is hiszen neki!- nevetett fel a fekete hajú.
- Vagy…- gondolkodtam el, elvégre csak Ginger miatt jött, mi van, ha most is titokban őt figyeli, és vesz neki egy tucat DVD-t! Már magától a gondolattól röhögő görcs tört rám, ahogyan elképzeltem a barna srácot telepakolva Magical Rain lemezekkel!
- Igen Lilith? Látom nagyon jól szórakozol, szóval hallgatunk!- ráncolta a szemöldökét a göndör lány.
- S-semmi! Carlos csak annyit mondott, hogy Ginger-nek akar venni valamit, mivel sze…- basszus kell nekem ilyen hirtelen kikotyognom valamit.
- Ja, hogy ennyi, ez olyan nyilvánvaló, nem kell mondanod!- legyintett Jodie.
- Csak Ginger olyan vak, hogy nem esik le neki!- sóhajtotta a másik.
- Pedig tényleg eléggé nyilvánvaló! Azt hiszem Gin-nek nincs érzéke az ilyesmihez!- vontam vállat.
- Nocsak ki beszél!- motyogta az orra alatt Loreen.
- Huh?- kaptam oda a fejem- Mit mondtál?
- Csak annyit, hogy nem megyünk a csajszi után?- kérdezte a bolt felé mutatva, ahová már ne csak Ginger, hanem Jodie is besietett.
- Az őrületbe kergetnek!- nevettem, majd a feketével együtt mi is beléptünk.
- Ó, Lilith és Loreen, micsoda meglepetés!- hallottuk magunk mögül, majd egy 180°-os fordulatot, és döbbenten pislogtunk az ott álló srácokra.
- Sziasztok!- intett a mellettem álló égszínkék szemű lányka.
- Hali!- köszönt még egyszer Jack, Tim legjobb haverja, akit sötét, szinte fekete hajjal, és barnás zöld szemekkel áldott meg a sors, nos helyes volt a maga módján.
- Mit kerestek itt?- kérdezte Tim döbbenten.
- Öhm, már ne is haragudj meg, de ez egy pláza…az emberek általában vásárolni járnak ide!- forgatta meg szemeit a fekete hajú lány.
- Nem is úgy értettem!- túrt zavartan szőkés hajába- Ebben a boltban, így gondoltam!
- Gin rohant be úgy, mint egy őrült!- kacagtam föl, majd mélyebb felvilágosítást adtam az ügyről- A sorozatát jött megvenni!
- Ja, azt az esős cuccot!- mondta Tim, amolyan „Aha, megvan, az a lányos baromság!” fejjel.
- Magical Rain, ja az!- bólogatott Jodie, aki a semmiből került elő.
- Te is itt vagy?- kérdezte Jack.
- Na kösz, ez fájt!- tette tenyerét a szívéhe, és még egy műkönnycseppet is elhullatott.
- Nagyszerű színésznő válna belőled, még nem gondolkodtál komolyabban a témával kapcsolatban?- húzta fel bal szemöldökét, miközben próbált komoly maradni.
- Tudom!- villantott rá egy 10/10 pontos mosolyt.
- Sziasztok lányok…és fiúk?- hallottuk a vöröses lány döbbent hangját, ezért megfordultunk.
- Szia Ginger!- köszönt neki a kér fiú egyszerre.
- Végre megvagytok!- esett be az ajtón lihegve Carlos- Égen földön titeket kereslek, és…ó sziasztok!- intett a 2 új jövevénynek.
~
- Akkor hány személyes asztal is kell nekünk?- fordult körbe Loreen, miközben létszámot számolt- Szóval 7 ember, hm nem hinném, hogy lesz páratlan ülőhelyes asztaluk!
- Semmi gond, majd eggyel kevesebben ülünk a nyolcszemélyes asztalhoz, vagy odahúzunk egy széket, nem nagy cucc!- vont vállat Jack.
- Oké, oké!- fogadta el a fekete lány- Csak üljünk már le, és rendeljünk valamit, mert éhen halok!
- Ez abszolút lányos hozzászólás volt!- nevetett a sötét hajú srác.
- Legalább őszinte vagyok!- horkant fel- Nem is, mintha tetszeni akarnék bárkinek is közületek!
- Ez fájt, édes, hogyan mondhatsz ilyet? Ez azt jelenti, hogy mindennek vége közöttünk?- pislogott párat bekönnyezett szemekkel Jodie.
- Idióta!- ölelte meg Loreen, mi pedig csak nevetve figyeltük a jelenetet. Egy „gyors” rendelés után, már csak a kiszolgálásra vártunk, amikor is úgy éreztem női problémák jelentkeznek nálam. Egy hirtelen mozdulattal fel is pattantam az asztaltól, és Ginger-nek elég volt, csak egy pillanatra rám néznie ahoz, hogy tudja, mi van, gondolkodás nélkül követett ő is.
- Hé, csajok! Minden rendben?- kérdezte aggódva Carlos.
- Igen, egy perc és jövünk!- mosolyogtam, majd hányinger tört rám, szóval futásnak eredtem.
- Várjatok!- hallottam nem csak a sötét hajú fiú hangját, hanem Tim-ét is, de csak tovább rohantam, legjobb barátnőmmel a nyomomban, és ezek szerint Carlos és Tim is követett. A női mosdó előtti folyosón azonban pár nem kívánatos alakba ütköztem.
- Ó, szia cica, csak nem eltévedtél?- kérdezte az első kigyúrt pali.
- N-nem s-sem-mi ilyesmi!- próbáltam meg kikerülni őket, de a csuklómnál fogva visszarántott.
- Nem szép dolog visszautasítani egy ilyen udvarias meghívást!- szórtak szikrát fekete szemei.
- Engedjen el!- könyörögtem erőtlenül.
- Mintha..- ám valaki nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.
- Úgy hallottam a hölgy azt mondta: „nem”!
- Kis mitugrász, verekedni akarsz?- engedett el a férfi.
- Tim, megőrültél?- kérdezte Ginger és Carlos egyszerre.
- Csak 3x akkora, mint te!- folytatta a barna hajú fiú.
- Kuss!- fordult hátra Tim gyilkos tekintettel, ezelőtt még sohasem láttam így.
- Bocsi…- motyogta zavartan.
- Szóval, mid szeretnéd először eltörni?- kérdezte a kezét ropogtatva, ám abban a pillanatban Tim bevitt egy ütést a jobb pofazacskójába.
- Ehez mit szólsz?- villantott rá egy gúnyos vigyort, Tim te idióta, ki leszel belezve!
- Megöllek te féreg!- indult meg felé, majd a biztonsági őr dugta be a fejét az elhagyatott folyosóra, és valamit dumált abba a rádiószerű izébe, ami mindig az öltönyük zsebéből lóg ki- Franc, tűnjünk el innen! Pisis, ezért még számolunk!
- Hogyne!- bólogatott a szőke srác, majd hozzám lépett, és kicsit lehajolva kérdezte- Jól vagy?
- Te agyatlan!- ütöttem ott, ahol értem- Mi lett volna, ha ezek vagy 6-an rád mennek?!
- Örülök, hogy semmi komoly!- mosolygott. Gyorsan elvégeztem a találkozóm a mosdóval, majd mikor kijöttem azt vettem észre, hogy Tim vigyorog, mint a vadalma, Ginger szomorúan lesütött fejjel ácsorog, Carlos pedig őt nézi, még bánatosabb ábrázattal. Mi van?
- Hé!- pisszegtem a barna srácnak, aki felém emelte a fejét, és tényleg nem festett valami jól- Történt valami, amíg bent voltam?
- Semmi, csak…-Carlos közelebb lépett, majd halkabban, szinte a fülembe suttogva mondta a következőt.
- Nem igaz hogy ennyire vak vagy, ez rosszabb, mint valami dél amerikai szappanopera.
- Öhm…még mindig nem értem!- nevettem el magam kínosan. Lehet valami ennyire nyilvánvaló, úgy, hogy nem értem?!
- A szádba kell rágni a szavakat úgy látom, na akkor hajrá! Én Ginger-t szeretem, ő Tim-et, de Tim pedig téged, igen Lilith téged!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro