Szerda délután az ágyamon szétterülve bámultam a plafont és azon elmélkedtem, hogy az idő miért csak akkor telik gyorsan, ha nem akarjuk, hogy valami elmúljon. A létkérdéseket leszámítva az a gondolat is a fejemben forgott, hogy mi lesz olyan nagy szám abban a csütörtökben? Valami csoda folytán mindannyian megjelennek a suliban, majd egymást átölelve és nevetve szaladunk a naplemente felé? Ezt az egészet nevetségesnek tituláltam. Filozofálásom az ajtómon belépő, azaz inkább libbenő Hurdle zavarta meg. Aranybarna tekintete találkozott az enyémmel, mire elfintorodott. Bájos.

- Minek köszönhetem megtisztelő jelenéted?- kérdeztem a szemöldököm ráncolva.

- Egyszer nem akarok rosszat, de te mindig képes vagy kiprovokálni!- tette csípőre kezeit, miközben rosszallóan megrázta a fejét.

- Ez volt életed legjobb vicce!- kacagtam fel- Démon vagy, ráadásul gyűlölsz... még hogy nem akarsz rosszat! Ember vagyok, nem bolond!

- Ezek után ne csodálkozz azon, hogy nem kedvellek...

- Miért? Traccspartit szerettél volna tartani?

- Befejeznéd az ironikus mártírkodást?! Nem igazán áll jól...

- Oh, fogd már be!- ültem fel az ágyon és gyilkos tekintettel meredtem a démonnőre.

- Annyira gyerekes vagy- nézett rám megvetően.

- Pont te...- kezdtem, de elakadtam. Most komolyan ezt fogjuk játszani? Tényleg szörnyen gyerekes vagyok.

- Hallgatlak!- fonta keresztbe a karjait.

- Egyezséget ajánlok!- pattantam le az ágyamról, majd a meglepődött fehér hajú felé nyújtottam a tenyerem.

- Most kezet kéne fognunk?- húzta el a száját Hurdle.

- Ha benne vagy, hogy békét kössünk, akkor nem ártana- néztem a szemébe.

- Rendben- mondta szinte azonnal.

- Végig sem gondolod?- pislogtam rá.

- Amíg Solan élete veszélyben forog, nem igazán szeretném húzni az időt. Bármennyire rossz is ezt kimondani, de a te segítséged pedig elengedhetetlen a sikerhez, tehát...- megragadta a kezem és megrázta.

- A csatabárd elásva korlátozott időre, azaz nincs: sértegetés, piszkálódás, vita, harc és a többi és a többi...megfelel?

- A cél szentesíti az eszközt!- vont vállat, majd kisétált a helyiségből. Amint Hurdle kilépett az ajtón, Reece és Veena dugták be rajta a fejüket.

- Hali!- üdvözölt a démonlány nevetve és máris szorosan ölelgetni kezdett.

- Sziasztok!- nyöszörögtem, hiszen Veena szinte összeroppantotta a bordáim. A vörös démon csak vigyorogva figyelte a szenvedésem, miközben az ajtófélfának dőlt- Reece, segíts már!

- Minek? Olyan bájosak vagytok!

- Ne haragudj!- engedett el hirtelen a fekete hajú, mire a földre zuhantam.

- Semmi baj!- keltem fel, majd gyorsan küldtem egy gyilkos pillantást a férfi felé, utána pedig visszafordultam a démonlányhoz- Mit szeretnétek?

- Tényleg semmit sem fogunk tenni Solan-ért?- nézett rám hatalmas szemekkel Veena.

- De...ti mondtátok, hogy várjunk!- kapkodtam közöttük a fejem.

- Ez igaz, de meguntuk...lehet bölcsebb lenne várni, de az idő drága...számunkra legalábbis!- lépett közelebb a vörös.

- Reece...én is ugyanúgy aggódom érte, és szeretnék segíteni rajta, de te magad mondtad, hogy Solan érdekét szolgálja, hogyha kivárunk. Azonban nem maradhatok mellette a nap huszonnégy órájában, hogy őrizzem, ezt rátok kell bíznom, szeretem őt, de éppen elégszer hanyagoltam már el a barátaimat miatta...ezt most jóvá kell tennem!- mindketten szótlanul néztek utánam, ahogyan elhagytam a szobámat és a lépcső felé vettem az irányt. Hirtelen Noah lépett ki a fürdőből így csak pár méter választott el minket, amikor észrevettük a másikat megtorpantunk, majd mindketten nyeltünk egyet.

- Hugi, figyelj...- kezdte a bátyám, de a szavába vágtam.

- Ne mondj semmit! Én reagáltam túl!- értetlenül pislogott rám kék szemeivel, majd csak azokkal követett, amíg közvetlenül elé nem értem.

- Most mi az?- kérdezte lenézve rám, szinte még ki se mondta, de már beleütöttem a vállába- Aú!

- Mióta vagy ennyire puhány?- nevettem fel, majd egyik szemöldököm felhúzva és széles mosollyal a számon folytattam- Mintha egy párnába ütöttem volna!

- Azt mondod?- feszített be, mire izmai kidudorodtak- Minden nap edzek, főleg mióta apa hazajött...pont ezért nem hiszek neked!

- Kipróbáljuk?- helyezkedtem védekező pozícióba.

- Ha nagyon szeretnél törött csontokat...nem fogom vissza magam, csak mert lány vagy és a testvérem!

- Reméltem is!- húzódott még szélesebb mosolyra a szám.

- Készülj!- Noah szinte azonnal megindult felém, de ügyesen kitértem.

- Szóval minden nap edzettél? Mert nem igazán látszik!- mosolyodtam el, majd éppen hogy csak ki tudtam kerülni testvérem öklét- Hé!

- Ne legyen nagy a szád!- vigyorodott el- Mellesleg mondtam, hogy nem fogom vissza magam!

- Ja, hogy ez nem a bemelegítés?- cukkoltam, mire Noah bosszúsan csettintett egyet.

- Ha nyolc napon belül túl gyógyuló sérülést szerzel, ne sírj nekem vagy anyuéknak!- rázta meg „fenyegetően" a mutatóujját, mire gúnyosan horkantottam egyet.

- Még csak az kéne!- ugrottam egyet hátra, majd a lépcsőn lefelé hátrálva hárította bátyám rúgásait. Az utolsó lépcsőfoknál vettem egy gyors jobbkanyart így Noah tarkójára sikerült bemérnem egy ütést, de lehajolt és a derekamon körül fonta karjait, majd a vállára csapott, hiába ütögettem a hátát nem reagált semmire csak vigyorogva hátrafordult.

- Szerintem nyertem!- tett le maga elé.

- Pfff! Csak előnyt adtam neked, te meg kihasználtad!- fújtam ki egy- a szemembe lógó- tincset az arcomból, majd összefont karokkal meredtem testvéremre.

- Hogyne!- nevetett fel, majd megborzolta a hajam és a konyha felé indult- Te is kérsz enni?

- Nem, köszi.

- Rendben!- mosolyodott el halványan. Ezzel csak nyugtázta, hogy a kibékülést letudtuk.

~

- Oh, Lilith!- dugta ki a fejét az ajtó résén Loreen- Örülök neked, nehogy félreértsd csak...mindegy, gyere be!- ált odébb utat engedve nekem.

- Jó napot!- léptem át a küszöbön, majd elkezdtem kibújni az ezer pánttal díszített bézs szandálomból.

- Carlos szülei üzleti úton vannak és jövő hét végéig nem jönnek vissza- közölte a lány.

- Áh, értem!- mondtam kissé kínosan.

- Ginger még nincs itt, de a többiek a nappaliban vannak- megvárta míg kibújok mindkét gladiátor szandálomból, majd elindult előttem.

Hosszú fekete haja lófarokba volt fogva, így láthatóvá vált a négy apró ezüst piercinggel díszített jobb füle, míg a balból csak két kisebb karika lógott. Testén egy ujjatlan V-kivágású sötétkék crop top, és egy fekete rövidnadrág virított. Nyakában egy ezüst 3 soros choker foglalt helyet, viszont csak a leghosszabb láncon lógott egy apró félhold alakú medál.

- Csinos vagy!- szerelését nem állhattam meg bók nélkül, Loreen csak egy pillantást vetett rám a válla fölött.

- Köszi, de szerintem most nem ennek van itt az ideje!

Hideg fogadtatás, remek!- könyveltem el magamban, majd szó nélkül követtem a rövid folyosón keresztül, amíg a nappaliba nem értünk. Az egyszerű bükk parketta halk hangot hallatott, amint ráhelyeztem testsúlyom, ennek köszönhetően a tv és a két almazöld kanapé hármas egysége között üldögélő személyek rám vetették tekintetüket. A fonott inka mintás vörös, narancssárga, sárga és zöld színű szőnyegen Carlos, Jack és Jodie foglaltak helyet. A hangulat nem lehetett valami remek, hiszen legalább két-két méter távolság volt közöttük. Mindhárman szótlanul, csak a szemükkel követték, ahogyan lassan odaértem hozzájuk, mielőtt kialakulhatott volna a kínos csend Carlos megköszörülte a torkát, majd köszöntött.

- Szia, jó hogy ideértél!- mosolygott rám.

- Szia!- intettem, majd elnevettem magam- Én is örülök neki! Egyébként...jó a pólód!

- Köszi!- nézett a fehér rövid ujjúra, amin Deadpool „I want you" pózban mutatott előre, ehhez egy egyszerű sötétkék farmer térdgatyát viselt.

- Hali Lilith!- szólalt meg Jack, majd egy gyors mosolyt küldött felém. Testén egy egyszínű sötétzöld atléta és egy szakadt fekete farmer foglalt helyet.

- Leülhetek?- álltam meg Jodie felett, mivel ő-a két fiúval ellentétben-figyelmen kívül hagyott.

- Azt csinálsz, amit akarsz...- motyogta a göndör hajú.

- Ne haragudj...- guggoltam le elé, majd a kézfejem az ökölbe szorított csuklójára simítottam-egy barom voltam, egy méretes gennyláda! Sajnálom!

- Nos...- emelte rám mélykék tekintetét, majd halványan elmosolyodott-tényleg az voltál!

- Meg tudsz bocsátani?- kérdeztem kissé hitetlenül.

- Van más választásom?- nevetett fel, majd megforgatta szemeit és annyira eszméltem, hogy az apró lány még apróbb karjai szorosan átfonódtak a derekam körül valamint arra, hogy úgy ölel, mintha ezer éve nem látott volna.

- Khm!- köhintett egyet Loreen, mire összerezzentünk- Nagyon örülök, hogy minden rendeződött, de kezdem kényelmetlenül érezni magam és szerintem a srácok is hasonlóan vannak ezzel!

- Áh, dehogyis!- túrt a hajába zavartan Carlos.

- Én őszintén élvezem a leszbi show-ot...- vigyorgott a sötét hajú fiú, amíg nem kapott egyet a fejére Loreen jóvoltából- Áú, ezt most miért?

- Szerinted?- ráncolta a szemöldökét a fekete hajú lány.

- Azt a jó eget!- kapott a fejéhez, majd még szélesebb mosolyra húzódott a szája- Te féltékeny vagy!

- Csak szeretnéd!- fonta keresztbe a karjait és oldalra fordult.

- Nem csak szeretném, az is vagy! A szemembe se nézel!- kelt fel eddigi töröküléshez hasonló pozíciójából.

- Fogd be!- nézett rá láthatóan dühösen Loreen.

- Beismered végre?- lépett közelebb hozzá a fiú.

- Ne égess már be még jobban a többiek előtt!- morogta oda a fufrus.

- Tudod, hogy szeretlek!- borzolta meg a lány festett fekete haját, amit Loreen szótlanul és egyre vörösebb arccal tűrt.

- Akkor ti most együtt vagytok?- kérdeztem tőlük.

- A jéghercegnőm még tagadja, de igen valami olyasmi!- karolta át a lány derekát Jack.

- Nem...- motyogta Loreen-...már nem tagadom.

- Még sose láttalak ennyire zavarban!- nevetett fel a göndör hajú lány- Teljesen elpirultál!

- H-hagyjatok!- temette tenyerébe az arcát, Jack pedig csak halkan kuncogva a mellkasához húzta a teljesen zavarba jött lányt, mire mindannyian akaratlanul felnevettünk. Így szinte minden olyan volt, mint régen mielőtt még az érzelmek bezavartak volna a baráti körünkbe.

- Jaj, de régen nevettünk már ennyit!- kapkodott levegőért a hasát fogva és kacagástól kicsordult könnyeit törölgetve Jodie.

- Kapd be!- fakadt ki a fekete hajú, mire a szeplős lány újra nevetésben tört ki.

- Hé, Carlos!- néztem le a földön ülő barna fiúra.

- Igen?

- Ginger és Tim nem jönnek?- kérdeztem, mire az éppen helyet foglaló pár összerezzent.

- Tim beteg, Ginger pedig...nos majdcsak megérkezik valamikor!- felelte a fiú miközben nekidőlt az almazöld kanapék egyikének.

- Valamikor?- kérdeztem vissza kissé talán túl élesen, mivel mind a négyen elhallgattak és engem kezdtek el bámulni.

- Lilith...- szólalt meg Jodie- nagyra értékeljük az őszinteséged és azt, hogy bocsánatot kértél, de nagyon megbántottad Gin-t...

- Már ne haragudjatok, de mégis mivel?- nevettem fel.

- Nem azzal, amit mondtál, hanem hogy azóta nem beszéltél vele,...nekem is rosszul esett, hogy egyáltalán nem kerestél...

- Sajnálom, beszélnem kellett volna veletek!

- Nem ártott volna!- mondta szemrehányóan Loreen- De mindegy, ami megtörtént, már megtörtént!

- Akkor rendben vagyunk?- kérdeztem félénken.

- Mondhatjuk!- mondta mosolyogva a göndör hajú.

- Hiányoztatok!- nevettem fel és éreztem, ahogy homályosodik a látásom.

- Na, nehogy már elbőgd magad!- hökkent meg Jack.

- Csitt már! Tudod, hogy csak a szememen át izzadok- löktem meg nevetve.

- Figyeljetek csak!- emelt fel egy üres üveget Carlos.

- Jaj, ne már! Ez olyan béna!- húzta a száját a festett fekete lány.

- Üvegezés?- kérdezte kedvtelenül Jack is.

- Most miért van mindenki ellene?- szontyolodott el a házigazda.

- El ne bőgd magad!- forgatta meg a szemeit Loreen- Csak azért mert nincs jobb dolgunk amíg Ginger ideér!

- Menj a francba!- dobta meg egy díszpárnával nevetve.

- Hé, haver! Gondold végig, mit csinálsz! Nem akarsz ellenségednek!- kapta el a párnát Jack.

- Micsoda lovag!- nyomott egy puszit a fiú arcára, mire Jack lefagyva pislogott rá, majd közelebb húzta a lányt.

- Csak neked!- közölte alig pár centire az ajkaitól, majd úgy fordult felénk mintha mi sem történt volna.

- Ha gondoljátok, van vendégszobánk!- motyogta Carlos zavartan.

- Nem kell!- mondta túl gyorsan és túl vörösen ahhoz Loreen, hogy hihető legyen.

- Olyan vicces, mikor Jack a közeledben van, mintha kicserélnének!- nevettem fel.

- Akkor kezdjük?- hagyott figyelmen kívül, majd kapta ki az üveget Carlos kezéből.

- Már mégsem olyan szörnyű?- fonta keresztbe a karjait a fiú.

Mindannyian elhelyezkedtünk egy kisebb körben a szőnyegen, majd Loreen megpörgette az üveget.

- Így nincs benne semmi móka!- fakadt ki, amikor az üveg a barátjánál állt meg.

- Miért? Tudtommal a „Felelsz vagy mersz?" kérdés következik...bármit kérdezhetsz szívem!- kacsintott rá.

- Mintha máskor nem őszintén válaszolnál!- forgatta meg világoskék szemeit és újra pörgetett, az üveg most Jodie-ra nézett- Ezt nem hiszem el!

- Nem olyan rossz játék ez...- motyogta a göndör hajú lány.

- Igen? Akkor menj és idd meg az első üveg alkohol felét, amit találsz!

- Először fel kéne tenned a kérdést!- szólalt meg Carlos.

- Nem!- válaszolt Jodie a fekete hajú előtt, fölpattant és rutinosan indult az udvarra vezető hátsó ajtó melletti szekrényhez, ahol Carlos családja az alkoholt tárolja.

- Ez nem csak szerintem nem jó ötlet, igaz?- nézett körbe a házigazda kétségbeesetten- Mindannyian tudjuk, hogy Jodie nem igazán bírja az alkoholt!

- Mondhatta volna, hogy nem teljesíti- vonta meg a vállát Jack.

- Na, de...te is tudod, hogy ez nem így megy!- fordult felé a barna hajú fiú.

- Már nem mindegy?- bökött hanyagul a göndör hajú felé, aki éppen abban a percben húzta le az egyik üveg tartalmát.

- Jesszus!- kapott a fejéhez Carlos.

- Mit ivott?- kaptam felé a fejem.

- Csak Sangría!- legyintett Jack- Annak legalább alacsony az alkoholtartalma.

- Na, most örülsz?- vágódott le törökülésbe Loreen mellé a vigyorgó lány.

- Azért szólj ha rosszul vagy...- motyogta a fufrus és úgy tűnt már bánja, hogy elhamarkodott döntést hozott.

- Nem csak egy fél üvegről volt szó?!- nézett a szeplős lányra Carlos.

- Már csak félig volt...úgyhogy...megittam...- motyogta zavartan, szemeit még véletlenül sem emelte a házigazdára, el is felejtettem, hogy Jodie érzelmeket táplál a barna hajú fiú iránt.

- Folytassuk!- ragadtam meg hirtelen az üveget és toltam a göndör hajú elé- Hajrá!

- Köszi...- motyogta, majd megpörgette az üveget és félénken arra nézett amerre mutatott.

- Hm?- pislogott rá Jack.

- Hú...- fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, majd a tekintete a fufrus lányra téved és szélesen elvigyorodott, majd visszanézett a fiúra és kinyitotta a száját- Félig térdre ereszkedve mutasd ki az érzéseidet Loreen előtt!

- Tessék?- kerekedtek el Jack barnászöld szemei.

- Jól hallottál!- vigyorgott továbbra is.

- De ez...- kezdte, majd felállt és barátnője elé sétált, fél térdre ereszkedett és egyre jobban elvörösödve szólalt meg- Loreen...én sose gondoltam volna, hogy ezt így fogom veled közölni, fura alulról nézni, bár nem rossz látvány...na, de vissza a szövegemhez, most jöttem rá, hogy már többször is egész jól kimutattam, de még sose öntöttem szavakba. Persze nem azért mert nem igaz, hanem ez sosem volt az én asztalom, meg amúgy sem úgy akartam közölni veled, hogy te vagy álmaim nője, hogy ezek hárman bámulnak,- bökött hátra ránk-de ettől függetlenül így van. Szeretlek!

- Én is szeretlek...- guggolt le Loreen és nyomott egy gyors csókot a sötét hajú szájára.

- Nem akarok zavarni, csak te jössz!- köhintett egyet Carlos, majd vigyorogva meredt a Jackre, ahogy még mindig zavartan megpörgette az üveget.

- Én?- kérdeztem.

- Úgy néz ki...hm- gondolkozott el- Megvan!

- Féljek?

- Attól függ...tiszta a lelkiismereted?- nevetett fel. Hiába tudtam, hogy csak viccelt azért lefagyott a mosoly az arcomról, hiszen a lelkiismeretem minden csak nem tiszta.

- Lilith?- kérdezte Jodie.

- Igen?- fordultam felé gyorsan, de a zavaromat gyorsan felváltotta egy másik érzelem- Jesszus! Nagyon vörös az arcod! Jól vagy?

- Nem igazán...- próbált nevetni, de hirtelen a szája elé kapta a kezét.

- Nehogy elhányja magát! Vigyük ki! Anyámék megölnek, ha tönkretesszük ezt a szőnyeget!- kezdett pánikolni Carlos.

- Hé!- tette a vállára a kezét a fufrus lány- Miért is aggódsz?

- Nem látod, hogy...- kezdte, te a tekintete a kezemben bealudt göndör hajúra tévedt.

- Szerintem csak tegyük a kanapéra, de hiába csak 48 kg azért segítsetek!- tartottam a karjánál és a kantáros nadrág végénél fogva.

~

Próbáltam óvatosan bezárna a teraszra vezető hátsó ajtót, Carlosék házának is - hasonlóan a miénkhez- kicsi terasza van, de arra pont elég a hely, hogy egy kis kávézóasztal, négy szék, valamint egy kisebb grillsütő elférjen rajta, na meg egy szárítókötél, amin színes ruhák tömkelege ringatózott a lágy szellőben. A kezeimet körülfontam a testemen, hiszen eléggé hűvös lett az idő, így már a fehér ujjatlan top és a türköz short nem bizonyult olyan jó ötletnek, de jelenleg kisebb gondom is nagyobb ennél úgyhogy nem igazán foglalkoztam vele.

- Furcsa ez...- szólalt meg hirtelen a barna hajú fiú.

Kérdőn meredtem a fiúra. Carlos maga elé bámult, meredt a semmibe pislogás nélkül.

- Azt mondják, egy embernek három dologra van szüksége: egy emberre, akit szerethet, egy tevékenységre, amit csinálhat és valamire, amire várhat. Nos, szerintem ez nem teljesen igaz, hiszen vegyük csak az én esetemet...elvégre- nevetett fel hitetlenül, majd a hajába túrt-csak magammal tudok példálózni...

- Carlos...- nem tehetek róla, ha ez a fiú belekezd valamibe, aminek köze van az érzelmekhez vagy sírni támad kedvem, vagy megfojtani, de a szavam mindig elakad.

- Tehát...hiába van olyan személy, akit szeretek, ő nem szeret viszont, ergo szerintem itt megbukott ez a „három dolog elég a boldogsághoz" kijelentés, nem elég ha szeretsz valakit, annak viszont is kell szeretnie különben semmit sem ér a szerelem...bár egyébként se nagyon...ostobaság az egész! Az érzelmeidre hallgatni az eszed helyett...őrültség!

- Mi lenne ha...- kezdtem, de közbevágott.

- Tudod mi időpocsékolás?- a fiú hangjában egy kis düh csengett, vagy talán frusztráltság.

- Micsoda?- kérdeztem, közben pedig próbáltam rájönni hogyan is jutottunk ehhez a témához.

- A szerelem- nevetett fel, és nem gondoltam, hogy ezt a szót ki lehet ejteni egyszerre gyűlölködve és lágy hangon.

- Mármint, ezt most, hogy érted?

- Nem az? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnánk szeretni azokat, akik éreznek irántunk valamit, ha képesek lennénk elfelejteni azt, aki miatt szenvedünk...gondolj bele, feleslegesen kínzod magad, mivel aki után áhítozol sosem fog viszont szeretni, mert ő is egyoldalú érzéseket táplál valaki más iránt, de ő ugyanúgy nem tud szeretni téged, mint ahogy te sem tudod azt, aki rád vágyik.

- Carlos...- de a nevénél több dolog nem igazán jutott az eszembe.

- Szeretni egy személyt hetekig, hónapokig, évekig...és még viszont sem szeret!- szája keserű mosolyra húzódott- Eközben pedig nem tudod szeretni azokat, akiknek rád van szükségük...

- Figyelj...- kezdtem bele- tény és való, hogy amit mondasz, abban van igazság!

- Remek!- hajtotta le a fejét.

- Azonban!- léptem hozzá közelebb és fordítottam szembe magammal- Most rossz, de hidd el, egy szép napon eljön valaki és rájössz, hogy érdemes volt várni! Lehet megbánt, lehet nem lesz minden tökéletes, de ilyen az élet, ha nem történnének velünk rossz dolgok, nem lenne miből tanulnunk! Meg kell várni azt, akiért érdemes szenvedni, és akitől érdemes bocsánatot kérni, de valószínűleg a megfelelő ember miatt nem kell szenvedned és nem lesz miért bocsánatot kérni, se neked, se neki!

- Ez...igazán Lilith-es volt: őszinte és reménnyel teli- mosolygott rám halványan.

- Örülök, ha ez segített bármin is!

- Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak el kell fogadni...

- Nehezen viselem, ha rossz nektek...főleg ha neked- néztem rá szomorúan.

- Tudom és sajnálom, hogy így kell látnod, de te mondtad, hogy lesz valaki, akire érdemes várni. Nos, kezdődjék a várakozás!- nevetett fel és elindult befelé- Gyere! Hideg van kint, nem akarom, hogy megfázz!

- Csak az idegrendszerem ment tönkre, az immunrendszeremnek semmi baja!- horkantam fel, majd a fiú után indultam.

- Tudod, hogy a kettő összefügg, igaz?- ráncolta a szemöldökét.

- Valóban?- söpörtem egy tincsem a fülem mögé.

- Carlooooooos!- ugrott le a kanapéról hirtelen Jodie és kis időre elveszette az egyensúlyát, de gyorsan visszanyerte azt, majd közelebb kezdett araszolni.

- Mi a...?- kérdezte a fiú, mikor a szeplős lány hatalmas mélykék szemeivel kezdte pásztázni- Lilith, kezdjünk vele valamit!

- Whoah! Így részegen még gyönyörűbb vagy!- kezei a fiú arcán matattak, Carlos először elvörösödött, majd lenézett a lányra.

- Hé, Jodie! Én elhiszem, hogy részeg vagy meg minden, de egy srácra nem igazán mondjuk, hogy „gyönyörű"!- vigyorgott gúnyosan, de ugyanakkor zavartan.

- De, hülye vagyok! Hiszen ha józan vagyok is gyönyörűnek talállak!- csapott a homlokára. Én pedig csak kínosan, egy helyben állva lépkedtem egyik lábamról a másikra.

- Na, jó...most már elég lesz!- ragadta meg a lány vállát, de Jodie gyorsabb volt és egy hirtelen mozdulattal lenyomta a földre a döbbent fiút.

- Na, csak egyetlen csók, az nem fájhat...- hajolt közelebb hozzá, én pedig csak döbbenten még mindig az ajtó mellett állva figyeltem az események alakulását.

- É-Én...mit csinálsz? J-Jodie ez így...nem...lesz jó...- makogott, majd a kanapén heverő három üres üvegre nézett- Te jó ég! Mindet te ittad meg?

- Nem! Az egyiket igen, de a másik...vagyis, hogy is volt?- kezdte számolni a kezén.

- Oké, ennek semmi értelme!- ült fel Carlos, majd lenézett a szőnyegre- Legalább nincs baja...

- Egy kibebaszott szőnyegért jobban aggódsz!- ütött bele a vállába Jodie.

- Hé! Ez fájt ám!- dörzsölte az érintett területet.

- Oh, sajnálom! Tudod mi fájt még?! Az mikor nem is számolom, már hányadik alkalommal taposol a lelkembe és töröd össze a szívem még apróbb darabokra! Ott viszont nem egy lila folt marad, nem is látszódik, viszont sokkal jobban fáj!- fakadt ki, majd könnyekben tört ki.

- J-Jodie, hé!- nyúlt felé, de a lány ellökte a kezét- Én...sajnálom, szörnyű ember vagyok...- temette a tenyerébe az arcát.

- Nem vagy az...- kúszott közelebb hozzá a göndör lány pár perc múlva, mire Carlos döbbenten a szemébe nézett, Jodie pedig halványan és keserűen elmosolyodott- Csak...nem engem szeretsz!

- Sajnálom...- sütötte le a tekintetét.

- Ugyan már! Ez meg mikor volt bűn? Az érzelmeket nem lehet irányítani!- gördült le egy könnycsepp az arcán, majd még egy és az alsó ajkába kellett harapnia, hogy el ne bőgje magát- Csak attól még...attól még nagyon rossz!

- Tudom...- ölelte át, a lány pedig a pólója anyagába markolt és minden erejével azon volt, hogy visszafojtsa a könnyeit.

- Carlos...- nézett fel rá könnybe lábadt szemekkel.

- Szeretnéd még azt a csókot?

- Nagyon...de- tette a kezeit Carlos szájára- csak rontana a helyzeten!

- Akkor?- kérdezte zavartan.

- Csak egy kicsit...- Jodie összekuporodott és a fiú ölébe helyezte a fejét- had maradjak így!

- Persze...- simította a kezét a göndör tincsekre- A „kicsit" után mi lesz?

- Elfelejtjük!- válaszolta lehunyt szemekkel, szinte azonnal.

- Mindent?- kérdezett újra Carlos.

- Csak azokat az eseményeket, amik tönkretehetnék azt, ami ebből a barátságból maradt.

- Akkor...ezt is?

- Igen, ezt is és azt is felejtsd el, ami Ginger születésnapi buliján történt, amit tettem, amit mondtam, mindent!

- Ígérem!- nyújtotta a kisujját és Jodie, habár csukott szemmel feküdt eddig, felnyitotta a szemeit és a kisujjesküdött a fiúval úgy, hogy a szemkontaktust egy percre sem szakították meg.

- Tiszta lap!- pattant fel a szeplős lány, és a mélykék szemekbe visszatért a jól megszokott csillogás. Mielőtt Carlos vagy én bármit is kérdezhettünk volna, Jack és Loreen toppantak be a helyiségbe.

- Itt meg mi folyik?- kérdezte a fufrus lány.

- Srácok! Már kezdtek hiányozni!- túrt zavartan barna hajába a szőnyegen csücsülő fiú.

- Gyanúsak vagytok nekem!- nézett rájuk Loreen.

- Ugyan már!- nevetett fel a göndör hajú lány- Inkább ti vagytok azok! Hol járt a szerelmespár?

- Sehol!- válaszolt azonnal a festett hajú vérvörös fejjel és a plafont bámulva.

- Szörnyen hazudsz! Mondjuk ezért is imádlak!- kuncogott Jodie.

- Hagyjuk!- mondta hangosan és zavartan- Inkább leülök!

- Nem hagylak magadra!- nevetett Jack, miközben helyet foglalt mellette.

- Elég már!- durcázott, majd a tekintete megakadt rajtam- Lilith?

- Igen?!- rezzentem össze, hiszen alig fogtam fel, hogy mi történik.

- Hová nézel?- kérdezte a szemöldökét ráncolva.

- Tessék?

- Nagyon ijesztően meredtél magad elé...

- Ah, csak elbambultam!- túrtam zavartan szőkés tincseim közé.

- A karfára?- bökött balra.

- Jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz...- nézett rám Carlos is aggódva.

- Semmi bajom!- tiltakoztam.

- Akkor, ha már ilyen jól vagy, elárulhatnád, hogy miért nem kerestél minket!- nézett rám a fekete hajú lány.

- Azt hittem, ezt már megbeszéltük...- szólalt meg halkan Carlos.

- Én is!- értettem egyet azonnal.

- Tehát te mindig őszinte vagy, nem igaz, Lilith?- döntötte oldalra a fejét.

- Miért ne lennék az?- ráncoltam a homlokom.

- Kérdéssel a kérdésre? Nem valami szép dolog így válaszolni!- rázta a fejét rosszallóan- Talán nekünk kellett volna keresnünk téged, azok után, ahogyan bántál velünk?

- Nem, de ha mindketten tettünk volna érte...

- Oh, szóval neked is tenned kellett volna valamit, nem?- mosolyodott el gúnyosan.

- Ti is...- kezdtem bele hevesen, majd gyorsan elhallgattam, hiszen nem veszekedni jöttem-...sok minden közbejött, amire egyáltalán nem számítottam!

- Na, ne!- forgatta meg világoskék szemeit Loreen- Mi volt az az annyira szörnyen fontos dolog, ami miatt eddig nem jelentkeztél?

- Nos...- kezdtem bele, majd a lány mellett-pontosabban a kanapé karfáján- üldögélő fehér hajú démonra néztem.

- Ezt most azonnal verd ki a fejedből!- emelte fel mutatóujját fenyegetően Hurdle.

- Nem teljesen nevezném dolognak...- túrtam a hajamba.

- Emberlány!- nézett velem farkasszemet a démonnő, majd lassan megrázta a fejét.

- Most nem tudom megmagyarázni az egészet, de ígérem, hogy nemsokára minden értelmet nyer!

- Aha...- motyogta összefont karokkal a festett fekete hajú- Szóval, most elmondom dióhéjban mit osztottál meg velünk: semmit, csak értelmetlen kifogásokkal akarsz „megnyugtatni" minket! Na nem, Lilith! Kösz, de nem!

- Loreen...lehet dühös vagy, de hallgasd végig! Sose volt még olyan, hogy Lilith hazudott volna nekünk!- simított végig a vállán Jack, de a lány lesöpörte magárától a kezét.

- Sose késő elkezdeni!- szemei villámokat szórtak, életemben nem láttam még ennyire kibukva.

- Loreen, mi a baj?- kérdezte a földről Jodie.

- Na, akkor most szépen kitálalsz Lilith, vagy...- kezdte, majd megállt- Oh, nem! Majd én elmondok mindent!

- Most ezalatt mit is értesz pontosan?- tudtam, hogy miattam ilyen ideges, de a pontos okot illetően dunsztom sem volt.

- Lilith „állítólag"- mutatott idézőjelet a levegőben-jót akar nekünk...nem tudom mi a terve, de szerintem azzal, hogy mindenkit idiótaként kezelt, leszart minket, aztán előadta, hogy ő mennyire ártatlan nem sokat javított a helyzeten! Azonban ismertek, tudjátok, ha csak ennyi lenne, nem lennék ennyire kiakadva, de a mi drága barátnőnk a gyerekkori barátja segítségére sietett és megcsókolta Tim-et!

- Loreen!- döbbentem le, de a lány csak viharos tekintettel meredt rám.

- Ez igaz?- Jodie hangjában értetlenség csengett.

- Igen- válaszolt helyettem a sötét hajú fiú, mire Carlos és a göndör hajú lány is Jack felé kapta a fejét.

- Te tudtál róla?- képedt el Carlos.

- Csak véletlenül hallotta meg!- néztem a fiúra, aki lassan rám nézett és barna szemeiben csalódottság tükröződött.

- Azt hittem barátok vagyunk...- mondta halkan és szomorúan.

- Már miért ne lennénk azok?- kapkodtam a tekintetem Carlos és Jodie között- Ne csináljátok már, legalább had mondjam el, hogyan történt!

- Abból már szerintem pont eleget hallottunk!- szólalt meg a fekete hajú lány még mindig dühösen.

- Loreen nem tudom miért haragszol rám ennyire, de sajnálom! Már én is tudom, hogy nem volt jó ötlet megcsókolni Tim-et, de megtörtént, nem tudom visszafordítani! Arról meg nem tehetek, hogy Jack hallotta, amikor erről beszéltünk!

- Nem hiszem el...- motyogta Jodie, miközben világos, farmer anyagú kantáros rövidnadrágját markolta, addig, míg végül a bal válláról lecsúszott a pánt, így jobban láthattam fekete-fehér keresztben csíkos pólóját.

- Rendben- szólalt meg hirtelen a barna hajú srác- Most vagy mindent elmondasz, amit eddig eltitkoltál, vagy soha többé nem leszek képes arra, hogy bízzak benned...egyikünk sem lesz!

- Na, de...nem várhatjátok el...- nevettem fel zavartan- Mindent? Tudjátok, ez nem ilyen egyszerű-

- Ezt már hallottuk!- mondta faarccal Carlos.

- Én...- kezdtem bele és a démonnőre sandítottam, aki újra megrázta a fejét.

- Carlos, a franc essen a hangos pofátokba!- jelent meg a semmiből és hajolt át a fehér lépcső korlátján a fiú nővére- Éppen videóchatelnék, de a ti ordibálásotoktól semmi sem hallatszódik!

- Ne haragudj, majd halkabbak leszünk...- motyogta a barna hajú.

- Remélem is! Egyszer kiélvezhetném, hogy nincsenek itthon anyáék, erre a két öcsémre kell vigyáznom! Még Diego is halkabb nálad, pedig 6 éves!

- Mondtam már, hogy sajnálom!- mordult rá kicsit megemelve a hangját.

- A kurva életbe!- horkant fel Valentina- Elegem van, átmegyek a csajokhoz!

Pár perc múlva párducmintás bőröndjét maga után húzva vérvörös magassarkújában és feszülős bőr miniruhájában sietett kifelé a házból, majd az ajtóban megállt, félhosszú sötétbarna haját átdobta napbarnított válla felett és elfintorodva sziszegett egy „Adiós!-t" aztán hangosan becsapta a nyílászárót.

- Ribanc- nyugtázta egyszerűen nővére jelenetét Carlos.

- Jézusom mekkora műszempillái vannak!- húzta el a száját a fekete hajú fiú- Na és a fülei nem szakadnak le azoktól a hatalmas karikáktól?

- Annyira nem voltak nagyok, ismerek olyat, aki vagy kétszer ekkorát hord!- válaszolt Jack kérdésére a göndör lány újra a szőnyegről.

- Ez nem káros az egészségére?- hüledezett tovább.

- Biztos nem tesz jót, de- Jodie még folytatta volna, de Loreen közbevágott.

- Már ne is haragudjatok, de mikor lett téma Carlos cafka nővére? Bocs a kifejezésért!- pillantott a fiúra, aki csak legyintett.

- Néha még én sem hiszem el, hogy alig egy évvel idősebb nálam, de ehhez képest úgy viselkedik, mintha inkább a húgom lenne!

- Nagyon sajnálom, hogy Valentina ilyen kibírhatatlan, de Lilith még semmit sem mondott!- fordult felém Loreen.

- Mi bajod van?!- fakadtam ki.

- Az, hogy nem értelek sem téged sem a tetteid, így nem tudok benned bízni! Csak mondd el értelmesen, magyarázd meg és minden rendben lesz!- a fufrus lány szinte már könyörgött.

- Nem biztos, hogy jó ötlet! Emiatt életveszélybe is kerülhettek!- néztem végig négyükön.

- Ginger tudja, igaz?- kérdezte Loreen lehajtott fejjel.

- Tessék?- fagytam le.

- Amióta nem olyan régen náluk aludtál és együtt jöttetek iskolába furcsák vagytok, mintha mindketten tudnátok valamiről, amit el kell titkolnotok...- megemelte a fejét és az enyémbe fúrta a tekintetét- Ez szörnyen rosszul esik!

- Én...- kezdtem, de a fekete hajú lány folytatta.

- Szerintem nem vagyok egyedül ezzel, nézz csak végig rajtunk! Carlossal szerintem többet beszélsz, mint bármelyik másik fiúval ezt mégsem tudja, ő is csalódott, Jodie már annyira sem érti mi történik, mint eddig, Jack pedig, nos nincs annyira meghatódva, de nem tudja kezelni az utóbbi időben a viselkedésed.

- Ginger tényleg tudja- válaszoltam kurtán, miközben türkiz rövidnadrágom szélét kezdtem markolászni.

- Elmondod végre, hogy pontosan mit is?

- Nem hazudtam, ha ezt megtudjátok, veszélybe kerülhet az életetek!- kétségbeesetten próbáltam kitalálni valamit, hiszen már tényleg komoly küzdelem folyik a háttérben és minél kevesebben tudnak erről, annál jobb.

- Dönts, hogy mi fontosabb számodra!- fordult oldalra Loreen.

- De...- haraptam a számba, miközben a fekete és a fehér hajú között kapkodtam a tekintetem. Mellettük Jack állt teljesen nyugodtan, Carlos és Jodie azonban értetlenül és csalódottan meredtek a földre.

- Igen?- kérdezte a fufrus lány.

- Legyen!- mondtam.

- NEM!- kiáltotta Hurdle.

- Ha ez az ára...legyen, hiszen semmi sem ér annyit, hogy tönkretegye a barátságunkat!

- Fogd már be és kápráztass el mást a szentbeszédeddel! Majd lesznek új barátaid, nem teheted ezt emberlány!

- Már miért ne tehetném?- néztem vörös szemeibe.

- Kihez beszélsz?- kérdezte értetlenül Loreen.

- Mindjárt megtudjátok! Hurdle, vedd fel a látható formádat!- parancsoltam, mire dühösen, de teljesítette a kérésem, így a furcsa fekete árny eltűnt a testéről a szemei pedig aranybarnák lettek. Jack hátrált pár lépést, Jodie ijedten kúszva próbált távolodni, Carlos lefagyva bámulta, Loreen pedig ijedten pislogott a tőle alig fél méterre helyet foglaló démonnőre.

- Most boldog vagy? Élvezed az életveszélyt?- néztem a fufrus lány égkék szemeibe.