A mai nap is ugyanúgy indult, mint egy átlagos vasárnap. Unalmasan, lustán, kócosan és pizsama helyett egy bő fekete WTF=Where's the food? feliratos pólóban, ami leért a lábszáram közepéig. Sokáig időztem az ágyamban mielőtt úgy döntöttem, hogy elhagyom rejtekhelyem és kimerészkedek a külvilágba. Jó azért ez nagyrészt a földszintről felszálló ínycsiklandó illatoknak volt köszönhető, de az eredmény ugyanaz. Tehát éppen a lépcső felé igyekeztem, amikor lentről egy ajtócsapódásra és bátyám hangjára lettem figyelmes.

- Lilith, ébren vagy már?- ordibált fel.

- Ha eddig nem is, akkor erre tuti felébredtem volna!- forgattam meg szemeim annak ellenére, hogy ezt ő nem láthatta.

- Nézd hugi, vettem egy futónövényt!- teljesen ignorált, de Noah hangja lelkesen csengett, így ezt megbocsáthatónak tekintettem.

- Tényleg? Muti!- rohantam, még el nem értem a lépcső tetejéig, onnan pedig kérdőn bámultam lefelé- Hol van?

- Itt!- kezdett felfelé szaladni egy cserepes pálmával, majd miután kis híján fellökött ledobta mellém a növényt.

- Ez az? De hát ez nem is...- kezdtem, de vigyorgó arcát látva egyből leesett- Szörnyen vicces...hány éves vagy, 6?!

- Nagyon jól tudom, hogy értékeled a humorom! Mellesleg egy macsó 20 éves férfiú volnék!- kacsintott rám.

- Ez bárcsak látszana!- sóhajtottam fel, de képtelen voltam nem szélesen mosolyogni.

- Én is szeretlek!- borzolta meg alapból kócos sörényemet.

- Hé!- kaptam kezei után, de gyorsabb volt nálam és máris markában találtam csuklóimat.

- Kicsi vagy te még ahoz, hogy túljárj az eszemen!- villantott rám egy kihívó vigyort.

- Ó, igen?- ráncoltam a szemöldököm- Na, akkor ezt figyeld!

- Aú, ezért még kapsz!- kezdett nevetve kergetni, miután egy jól irányzott rúgást mértem az oldalára.

- Hahaha! Lassú csiga!- rohangáltam össze-vissza az emeleten, majd le a lépcsőn, be a konyhába, aztán megleltem biztos menedékem ebédet készítő anyucim formájában.

- Megállj te kis...- testvérem éppen, hogy csak le tudott fékezni előttünk. Miután felfedezte a nyertesek vigyorát számon, és anya döbbent tekintetét stratégiát váltott- Hm, ínycsiklandó illatok! Mit csinál a világ legjobb anyukája?

- Paellat. No, de édes fiam, mi a jó fenét művelsz?- fonta keresztbe karjait kék-fehér csíkos köténye előtt.

- Én...- akadt el szava, amikor kinyújtottam rá a nyelvem- Gyere csak ide!

- Noah!- csapott kézfejére a fakanállal, mielőtt elért volna engem- Elég legyen, nem vagy már kisgyerek!

- Na, de anyu! Ő kezdte!- bökött felém mutatóujjával.

- Te meg folytattad! Másnak a 14 éves gyerekei már a jövőjüket tervezgetik, de az én majdnem nagykorú fiam a 16 éves húgát üldözi, mintha még óvodába járnának!- közölte miközben orrnyergét masszírozta.

- De így szerettek!- nevetett fel, majd mindkettőnket szorosan átölelt.

- Megfulladok!- csapkodtam a kezét, mire csak még szorosabbra fonta karjait körülöttünk.

- Itt meg mi folyik?- lépett be apa döbbenten a helyiségbe.

- Ha Noah nem hagyja abba, pár másodpercen belül vér fog!- morogtam.

- Ne legyél morci!- mire csak összeráncoltam a homlokom- Ha sokat csinálod ezt, csúnya ráncos vénasszony leszel már 30 éves korodra!

- Mintha bárkit is érdekelne...- motyogtam halkan, aztán rájöttem, hogy lehet meg se érem a 30. születésnapom. Ki tudja, ha Solan-ra egyszer csak rájön az éhség nem öl-e meg azonnal...

- Noah, hagyd már őket!- jött közel hozzánk apu, majd gigantikus méretű tenyerét bátyám vállára helyezte.

- Szörnyű ez a család!- horkantott fel hangjában tetetett sértődöttséggel- Én csak szeretlek titeket, de nektek semmi sem jó!

- Mindig is tudtam, hogy igazából 2 lányom van!- csapott a hátára apa.

- Oh, igen? Na, és melyik lány nő 186 centisre?- kérdezte az alig pár centivel magasabb tengerzöld szeműt.

- Akinek olyan izmai vannak, mint neked!- fogta meg bátyám bicepszét, ezután lepacsiztak egymással. Anyával csak a szemünket forgatva figyeltük őket.

- Boldogulsz?- pillantottam anyura, aki csak mosolyogva szemlélte családunk 2 hím nemű egyedét.

- Persze, menj csak!- intett oda sem figyelve. Örültem, hogy végre boldognak láttam, hiszen olyan szomorú szokott lenni apa nélkül. A szerelemnek van ilyen formája is, jó tudni...

Felbattyogtam a lépcsőn, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy egy pöpet rendbe szedjem a fejem. Lenyomtam a fémkilincset és beléptem a helyiségbe. Azonban arra, amit bent bukkantam még legmerészebb álmomban sem számítottam volna. Tehát az ajtó kinyitása után egy vízcseppekkel díszített meztelen férfivel találtam szembe magam, azaz volt rajta egy kis tóga, ami eltakarta „azt", de még így is többet láttam, mint kellett volna.

Miután 6000%-ban biztos voltam abban, hogy a fejem a vörös egyik szép árnyalatában virított megdörzsöltem szemeim, de az alak nem tűnt el, csak tovább meredt rám sötét szemeivel.

Végig egymás látószerveibe bámultunk, majd a férfi értetlenül oldalra döntötte a fejét, és ujjait végigszántott vérvörös haján, melynek választéka jobbra volt fésülve, hossza éppen annyi volt, hogyha beletúrt az ember lánya, akkor kellemes érzéssel töltötte el ez a tevékenység. Bal szemöldökének a végéből hiányzott egy darab, de hogy őszinte legyek ettől csak még szexibb lett. Állán pedig így díszítésként egy kis borosta virított. Oké, ha már ennyire Solan elvonási tüneteim vannak legalább egy fekete hajú félistent hallucináltam volna magamnak!

- Jó mélyre süllyedtem!- temettem tenyerembe az arcom- Hé, te görög félisten hallucináció, meddig akarsz még ott álldogálni?

- Oh, szóval félisten vagyok?- küldött felém egy féloldalas mosolyt.

- Huh?- pislogtam zavartan, mire csak kuncogni kezdett, majd közelebb lépett és jobb karjával a falnak támaszkodott, míg a ballal átkarolta a derekam.

- Mondták már neked, hogy gyönyörűek a szemeid?- kacsintott rám, amikor is két dolog történt egyszerre 1: Rájöttem, hogy nem csak a képzeletem szórakozik velem, és az a pali valódi!!! 2: A törülköző lecsúszott a férfi derekáról. Ez már teljes mértékben bizonyította az első megállapításomat.

- Segítség!- löktem el magamtól fülig pirulva, mire 3 lépést tett hátrafelé.

- Mi történt?- rontott be Noah a fürdőbe zilálva.

- Ott!- böktem a vörös hajúra.

- Mi van?- nézett arra a pontra ahová mutattam- Mit kéne látnom, Lilith?

- Ne szórakozz már! Egy me...- a mondat közepén elakadtam, basszus, hogy ez nekem eddig miért nem esett le?!

- Igen?- sürgetetett a bátyám.

- Haha! Bevetted!- nyújtottam ki a nyelvem, mire csak összeráncolta a szemöldökét.

- Ilyet még egyszer ne csinálj, oké? Tényleg megijesztettél!- pöckölte meg a homlokom.

- Értettem!- mondtam, miközben a sajgó pontot tapogattam. Megvártam, míg Noah elhagyta a helyiséget, aztán a férfihez fordultam.

- Ki vagy te?- kérdeztem összehúzott szemekkel.

- Oh, végre rájöttél!- nevetett, majd újra közel sétált hozzám, tekintetem végig rajta tartva egyetlen szó nélkül tűrtem. Mikor elém ért hirtelen megragadta a kézfejem és kezet csókolt- Reece volnék, örvendek!

- Én már kevésbé!- rántottam ki magam a szorításából.

- Ugyan már Lilith Price!- mosolyodott el szélesen.

- Nem tetszik nekem a képed, és az sem, hogy egyre több démonra kell felügyelnem!- próbáltam a lehető legellenszenvesebben rá nézni.

- Aú! Bántod a szívem!- kapott a mellkasához, majd gúnyosan húzta magasba hiányos szemöldökét- Ahoz képest, hogy pár perce még görög félistennek neveztél, most elég hűvös vagy!

- Ó, erről jut eszembe!- ignoráltam megjegyzését- Mi lenne, ha felvennél valami ruhát?

- Zavar a „görög félisten" testem?- pózolt be.

- Nincs kedvem vitatkozni veled, normális beszélgetést lefolytatni pedig csak normális öltözetben vagyok hajlandó!- fontam keresztbe a karjaim.

- Hm, nehéz kihozni a sodrodból! Plusz pontot érdemelsz Lilith Price!- vigyorodott el pont olyan idegesítően, ahogyan csak egy démon tud.

- Kinek képzelsz te engem? Mellesleg a bátyámon még senki sem tudott túltenni!- tártam szét a karjaim.

- „Még"...- ismételte meg, majd felém bökött- Már megbocsáss, de ha normális ruháról beszélünk, akkor te miért virítasz előttem egy szál felsőben?

- Hogy...?- majd lepillantottam és konstatáltam, hogy ez a fajta pizsama megoldás nem mindig jó ötlet. Idegesen próbáltam lentebb húzgálni a pólót, és semmi kétségem sem volt fejem vörösségét illetően.

- Te aztán tudsz pirulni!- nevetett fel, mire már nagyon elegem lett belőle.

- Reece gyere velem! Beszélnünk kell Solannal!

- Ez az! Olyan régen láttam már a legjobb haverom hülye fejét!- nyújtotta magasba mindkét kezét.

- Haverod?- kérdeztem vissza.

- Igazad van, inkább bűntársamnak nevezném!- csettintett egyet.

~

- Szóval mi ez itt?- böktem a vörösre, majd kérdőn pillantottam Solanra.

- Hé, mi az hogy ez?- háborodott fel, de mindketten figyelmen kívül hagytuk.

- Mi lenne? Egy démon- közölte úgy, mintha a világ legtermészetesebb kérdésére válaszolt volna.

- Azt én is észrevettem!- próbáltam nem kiborulni, de a hangom így is remegett.

- Nem értem a kérdésed!- tette mindkét kézfejét tarkójához, majd félmosolyra húzta a száját.

- Solan!- szorítottam össze fogaim, majd sóhajtottam egy hatalmasat- Nem értem hogyan és miért nő a közelemben lévő démonok száma!

- Tudod, a Föld egy szórakoztató hely!- tette tenyerét a vállamra a vörös, de gyorsan leráztam magamról.

- Nem hozzád beszéltem!- morogtam oda gyorsan, majd tekintetem a még mindig ugyanabban az idegesítő pózban vigyorgó démonra tévedt.

- Hallgatlak!- rándultak meg arcizmai.

- Olyan fura ez...minél többet beszélünk, vagy vagyok a közeledben annál kevesebb dolgot értek- őszintén bámultam bele sötét íriszeibe, melyekből semmilyen érzelmet sem tudtam kivenni.

- Hű, de megfagyott itt a hangulat!- mindketten gyilkos pillantást lövelltünk Reece felé, aki módosította a megszólalását- Na, most már tényleg!

- El is felejtettem, hogy mennyire idegesítő vagy!- nyögött fel fáradtan a fekete hajú.

- Ne már! Tudom is, hogy mi kell nektek!- csillantak fel sötét szemei.

- Igen?- kérdeztem hitetlenül.

- Persze! Ma bulizni megyünk!- kiáltott fel vidáman.

- Nem igazán van kedvem ehez...- motyogtam, mivel Ginger ominózus partija óta nem igazán van kedvem egy hasonló éjszakához, az azt követő macskajajról pedig már akkor ne is beszéljünk!

- Menjetek, ha akartok, de rám ne számítsatok!- Solan hangja semmilyen volt, akárcsak írisze, ma kiolvashatatlan számomra.

- Ne csináld már, haver!- lépett közelebb hozzá, majd átkarolta és kezével egy ívet húzott a levegőben- Tudod, mint a régi szép időkben: te, én és a nők!

- Khm!- köszörültem meg a torkom.

- Jaj, bocsáss meg! Te, én, a nők és az alkohol!- „pontosított" előző mondatán.

- Hagyjál, ma nincs kedvem!- bújt ki szorításából a fekete démon.

- Lilith Price miatt vagy ilyen?- Reece kérdésétől hevesebben kezdett verni a szívem, lehetséges volna...?

- A kedvemnek semmi köze sincs az emberekhez!- morogta miközben elhagyta a szobám- Ne keressetek, mivel egy darabig nem leszek elérhető!

- Őszinte részvétem!- karolt át megint csak a vörös, de most még ahoz sem volt kedvem, hogy lerázzam magamról- Solan sosem volt valami kíméletes!

- Vettem észre...- hangomból tisztán kivehető volt, hogy mennyire elszomorított a fekete hajú.

- Figyelj! Tudom, hogy nem a legjobb első benyomásban volt részed velem kapcsolatban...

- Ezt inkább hagyjuk!- temettem tenyerembe pírban úszó arcom.

- Oh, azt mondod?- hajolt közelebb.

- Igen!- toltam ki az arcát aurámból.

- Most, hogy ezt tisztáztuk mehetünk végre?

- Hova?- kérdeztem vissza értetlenül.

- A partiba, te kis butus!- borzolta meg a hajam.

- NEM!- húztam össze a szemöldököm, miközben a fésűm után kezdtem kutakodni.

- Most miért?- huppant le törökülésben az ágyamra és bánatos kölyökkutya tekintettel meredt rám.

- Ezt most hagyd abba!- mutattam felé fenyegetően a fésűt.

- Egy értelmes indokot mondj!

- Öhm...összetört a szívem?- ráncoltam a szemöldököm.

- Túlteszed magad rajta, egyébként se most történt!- vont vállat.

- Anyucikád!- sziszegtem felé.

- Nem igazán van- mondta halkan, majd mélyen a szemembe nézett- Még mindig hallgatlak!

- Mondjuk vasárnap van, egy átlagos tizenéves ilyenkor tanul! Vagy takarít, de nem buliba megy!- számoltam ujjaimon a lehetséges tevékenységeket.

- Akkor csak a szüleid beleegyezése kell, hogy rá tudjalak venni a partizásra?- csillantak fel sötét látószervei.

- Mondhatjuk...bár nem hinném, hogy rá tudnád venni őket erre!- húztam gúnyos vigyorra a szám.

- Oh, fogadjunk?- túrt bele vérvörös tincseibe közben le sem véve rólam a tekintetét.

- Kérlek!- dobtam át szőkésbarna hajzuhatagom vállam fölött.

- Te akartad!- nevetett fel, majd elindult az ajtóm felé.

- Hé, nagyon szórakoztatónak találnám a kis műsorod, ha nem kevernéd bele a szüleim úgy, hogy egy hülye tógában kisétálsz eléjük a szobámból!- ugrottam elé, megakadályozva ezzel a kilincs lenyomásában.

- Szóval a szüleid nem igazán viselik jól a fiú témát?- gúnyos vigyora rettentően idegesítő volt.

- Mondhatjuk így is...- kaptam oldalra a fejem- Legalábbis azokat a hímneműeket, akik szobámból mászkálnak ki szinte félmeztelenül...

- Csak ennyi a probléma?- végtelen önbizalma szörnyen irritáló egy tényező.

- Lehet a korosztállyal is baj lesz...bárhogy nézzük, mindenki idősebbnek gondol egy középiskolásnál.

- Miért gondolod, hogy ez probléma lenne?

- Mivel a velem egyidős fiú barátaimat Tim-et és Carlos-t is kedvelik, de amikor meglátták Solan-t automatikusan negatívan reagáltak.

- Nem hinném, hogy nála csak a korral volt a gond!- fojtotta vissza nevetésre való ingerét.

- Az is baj lehetett, hogy a semmiből tűnt elő...- kezdtem gondolkozni, mire Reece halkan felnevetett- Hé ez nem vicces!

- Dehogynem!- mondta miközben odébb tolt az útból- Viszont, ha csak ennyi a bökkenő, akkor az könnyen megoldható!

- Miről beszélsz?- pislogtam rá- Hé, hová mész?!

- Nyugi!- mondta miközben bezárta maga mögött az ajtót, ez az idióta! Mégis mit képzel?!

- Reece!- csaptam ki a nyílászárót.

- Inkább Renee-nek hívj, ha lehet! Úgy kevésbé lenne gyanús!- kacsintott rám.

- Mi a...?- dörzsöltem meg szemeim, de csak nem tűnt el az előttem álló személy, aki mellesleg egy lány volt!

- Mi az, elvitte a démon a nyelved?- gúnyos vigyora láttán teljesen felfogtam, hogy ki volt ő. Magassága ugyan vagy másfél fejjel csökkent, így körülbelül velem egyezett meg, haja jobbra volt választva és körülbelül a háta közepéig ért le, színe pedig vérvörös volt. Hiányos bal szemöldöke valamennyivel vékonyabbnak tűnt, íriszei ugyanolyan sötéten fénylettek, szempillái talán valamennyivel sűrűbbé váltak, arca nőiesebb lett, alakja gyönyörű homokórát formált, melleit C kosár környékére saccoltam, hosszú lábai csupaszon tárultak elém, testét a démonoktól már oly jól megszokott félpántos, csak bal vállukat érintő tóga virított, ami nagyjából a térde felettig ért 10 centivel.

- Sosem foglak megérteni titeket!- támaszkodtam meg az ajtófélfában, mivel a sokktól kicsit megszédültem.

- A halandók mindig is képtelenek voltak, és lesznek is erre!- mosolyodott el, és mintha egy percre szomorúságot véltem volna felfedezni a szemeiben, de az pont olyan gyorsan tűnt el, mint ahogyan felbukkant.

- Szóval...ez mire is volt jó?- mértem végig tetőtől talpig.

- Azt mondtad, hogy a szüleid a fő probléma, nos ha egy új lány kerülne az osztályodba, akit körbe kéne vezetned Los Angeles-be, akkor máris megváltozna a véleményük!- kacsintott rám.

- Azt akarod, hogy hazudjak nekik?!- háborodtam fel, nem tetszett nekem ez az egész.

- Hiszen eddig is ezt tetted, nem?- döntötte oldalra a fejét.

- De...- aztán nyeltem egyet, igaza volt, teljesen igaza.

- Megyünk?- fordult vissza a lépcső tetejéről, de mielőtt lába elérte volna az első fokot visszarántottam.

- Csak azért egyezek bele, mert sok kérdésem van számodra, ráadásul mindenből nagyon elegem van már!- néztem dacosan sötét íriszeibe.

- Hogyne, megértettem!- vigyorodott el.

- Azonban!- emeltem fel a mutatóujjam- Ebben a ruhában gyanút fognának, egyébként majdnem kint van a fél melled!

- Oh, tényleg ez zavarja az embereket!- nézett végig magán, aztán felém kapta a tekintetét, szemei pedig felcsillantak - A te ruhádat fogom hordani?

- Nem! Ezt az ötletet most verd ki a fejedből!

- De nem tudunk feltűnés nélkül vásárolni menni...

- Nem is vennék neked semmit!- forgattam meg szemeim- Viszont van egy bátyám, neki meg ruhái!

- Bocsi, de most lány vagyok!

- Ha odaértünk úgyis visszaváltozol pasivá, nem?

- Erre még nem gondoltam, de nem rossz ötlet!- nézett rám elismerően.

- Remek, most hogy ezt megbeszéltük gyerünk Noah szobájába!- ragadtam karon és magam után vonszoltam.

- Remélem a bátyádnak menő cuccai vannak!

- Jaj, ne rinyálj mar, nem vagy te kislány!- engedtem el a kezét, majd óvatosan benyitottam tesóm szobájába.

- Um, de most éppen az vagyok...- vigyorodott el.

- Tudod, hogy értettem!- csaptam a homlokomra, el se hiszem, hogy görög félistennek neveztem ezt a barmot.

- Szóval ez a kis kincstárunk?- lépett a szekrény elé, és kitárta azt- Hű, hát nem rend vagy tisztaságmániás...

- Minden fiú ilyen, nem?- ráncoltam a szemöldököm, majd odébb dobtam a superman-os boxert.

- En utalom a kupit!- lépett hátra fintorodva.

- Díszbuzi!- morogtam halkan, de még mielőtt bármit is mondhatott volna elé toltam egy sima bő fehér atlétát, amin egy rajzolt sárga ananász virított- Ennek nincs szaga, és nem is gyűrött. Megfelelő?

- Nem rossz!- vette a kezébe, majd lekapta a tógát, döbbenetemben még a szemem is elfelejtettem becsukni, végignéztem amint felveszi, a felső pont egy picivel ért lejjebb fenekénél.

- Mi a...? Nektek normális dolog agymás előtt meztelenkedni?!- a pirulás csak később jött rám.

- El is felejtettem, hogy ti emberek nem bírjátok a ruhátlan testet, főleg ti szüzek!- túrt vérvörös hajába, mire csak még jobban zavarba jöttem- Kivéve ha pasi vagyok és egy ágyban tartózkodom az adott hölgyeménnyel!

- Esküszöm megtéplek, amint kitettük a lábunkat a házból!- sziszegtem még mindig vörösen.

- Hogyne!- kacsintott rám.

- Keresek neked egy nadrágot!- dugtam vissza a fejem bátyám szekrényébe, majd egy világoskék háromnegyedes farmerrel bukkantam elő- Jó lesz?

- Elég nagynak tűnik...majd felhajtom!- húzta magára és rövidnadrág méretűre hajtogatta szárát.

- Remek, akkor me...- a mondat közepén elakadtam, hogy is nem vettem eddig észre- Előtte könyörgöm vegyél fel egy melltartót!

- Ugyan már, mindjárt visszaváltozom!- legyintett.

- De teljesen átlátszódik!- mutattam gömbölyded testrészeire.

- Na és? Csak nem mozdul rám a bátyád! Ne problémázz már!- forgatta meg szemeit.

- Remélem is!- ráztam meg a fejem, mivel már egy komplett yaoi(pasixpasi) jelenet lejátszódott előttem, Reece ki is használta az alkalmat és elindult lefelé, basszus!

- Jössz már?- kérdezte a lépcső alján állva, idegesen és olyan gyorsan rohantam le, hogy majdnem nekiütköztem.

- Te idióta! Miért nem vártál me...- háromfős családom kíváncsian kukucskált ki a konyhából-...g...így mi lesz a meglepetéssel?

- Akkor be is mutatsz minket?- ocsúdott föl először a bátyám, majd közelebb sétált és mosolyogva nyújtotta kezét- Örvendek, Noah vagyok!

- Renee!- rázott vele kezet- Új vagyok Lilith Price osztályában, és az osztályfőnökünk őt kérte meg, hogy vezessen körbe a városban!

- Milyen rendes az én hugim, igaz?- borzolt meg a hajam Noah.

- Utállak!- morogtam, majd kitéptem magam a szorításából- Átöltözök, aztán indulunk!

- Mikor jöttél be a házunkba?- nézett a vörösre kérdőn apu.

- A hátsó ajtón engedtem be!- próbáltam menteni a helyzetet, azaz itt a lehetőségem lemondani az estét.

- Ügyes lopakodási technika!- mutatta feltartott hüvelykujját, katonák szemszöge.

- Nos, arra gondoltam, hogy megmutatnám neki LA-t! Igen, tudom hogy vasárnap van, meg késő este nem kéne mászkálnom, éppen ezért...

- Miről beszélsz?- nézett rám értetlenül- Persze, hogy elmehetsz, sőt ha szeretnéd, kiveheted a következő napot!

- Az kicsit túlzás lenne, nem gondolod?- nevettem fel erőltetetten, mert lássuk be nem így kéne reagálni egy 16 éves lány kimenőjére.

- Renee biztos nagyon kíváncsi már, neked pedig jó jegyeid vannak! Egy nappal kevesebb iskola senkinek sem ártott még! Felőlem szabad a pálya!- nevetett fel.

- Nekem sincs ellene kifogásom, de tudasd velünk, mikor hol vagytok, és hány órára értek haza!- egyezett bele anya is. Na, ne! Néha úgy érzem túl engedékeny szülők. Ez mindenki álma nem? Akkor én miért érzek egy hatalmas gombócot a torkomban?

- Milyen kedves szüleid vannak!- nézett a szemeimbe gúnyosan egy perc erejéig a démon, egészen addig amíg anya át nem karolta vállát.

- Addig, amíg átöltözöl, mi kicsit felvilágosítjuk Los Angeles-el kapcsolatban!- nevetett fel anyu, nekem pedig nyelnem kellett egyet.

- J-jó, de si-sietek!- dadogtam aztán felrohantam és 15 perc alatt rendbe szedtem magam.

~

- Mehetünk?- rontottam be a nappaliba, aztán döbbenten néztem végig a társaságon Noah túlságosan is közel ült a démonhoz a kanapén, anya és apa pedig a két fotelben foglalt helyet, úgy tűnt Reece szörnyen vicces lehetett, mivel mindannyian jóízűen nevettek megérkezésem percében.

- Oh, Lilith!- fordult felém apa.

- Baj van? Furcsa arcot vágsz!- szólalt meg anyu is.

- Nincs semmi, csak izgatott vagyok, hogy mászkálhatok a városban Re..Renee-vel!- pontosítottam gyorsan.

- Ha gondoljátok, adhatok egy fuvart!- nézett felválva rám és a vörösre Noah.

- Nem kell, köszi!- ragadtam karon a démont- Boldogulunk egyedül is! Sziasztok!

- Vigyázzatok magatokra!- kiáltotta utánunk anya, de már csak arra figyeltem, hogy minél előbb kijussunk onnan.

~

Nem hiszem el! Szörnyű ez a hím nemű egyed, ha egyáltalán ez az igazi neme...

- De édes, már megint rám gondolsz!- tette szája elé tenyerét meglepődöttséget színlelve, miközben a város utcáin sétáltunk.

- Igen, éppen azt fontolgatom hogyan kéne megölnöm téged!- mosolyogtam rá szélesen.

- Azért ennyire ne szeress!- éppen nyúlt, hogy megborzolja a hajam, de gyorsan elkaptam a karját és belecsíptem egyet.

- Ne érj hozzám!- néztem rá dühösen.

- Nyugi csajszi! Hűtsd le magad!- vágta zsebre kézfejét.

- Kérlek, inkább csak legyél emberek által láthatatlan alakban!- morogtam halkan.

- Miért?- nézett le rám.

- Mit miért?! Nézz már körbe!- szinte az összes utcán sétáló szeme ránk szegeződött, pontosabban Reece-re aki be kell vallanom rohadtul idegesítő személyisége ellenére rohadtul jól is nézett ki!

Vérvörös haján meg-megcsillant a napfény, a világos ananász mintás atléta pedig nem sokat hagyott a fantáziára, felsőteste minden szépen kidolgozott porcikája látható volt. A térdéig érő világos farmer szabadon hagyta szintén izmos vádliját, lábain pedig útközben vásárolt halványsárga belebújós tornacipője virított. El kell ismernem, hogy az összhatás nem volt rossz, csak idegesítő, de az nagyon!

- Valamiért mindig a figyelem középpontja vagyok! Mit lehet tenni? Az élet nem könnyű!- tárta szét karjai.

- Valamiért nem tudlak sajnálni! Mit lehet tenni?- imitáltam a démon hangját, mire csak szélesen elvigyorodott.

- Ugye tudod, hogy egyre jobban kedvellek?

- Remélem, hogy ez csak egy vicc volt! Mert akkor legalább humoros vagy!- pillantottam fel rá.

- Haha! Nekünk nincs humorunk, ezt már tudhatnád!- karolt át megint.

- Mondtam, hogy ne...!- de meg se hallgatott.

- Ez az a hely!- bökött egy night club-ra.

- Kizárt dolog, hogy betegyem oda a lábam!- bújtam ki keze alól.

- Miért?

- Mert csak nem és kész! Egyébként se hinném, hogy beengednének!- fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt.

- Nem értem mi bajod...- mért végig.

Hajam egy laza kontyba kötöttem, ami ideális volt mivel rettentő hőség tombolt, de pár rövidebb tincs így is a szemembe lógott. Nyakamban egy vékony láncon egy apró rózsaszín virág alakú medál foglalt helyet. Aztán ujjatlan rövid halványszürke felsőm következett, ezt követte a magas derekú mályvaszínű sortom. Lábaimon pedig fehér magas talpú szandálom virított.

- Tuti beengednek!- karol át újra- Túl szép lennél ahoz, hogy nemet mondjanak!

- Van akinek ez komolyan bejön?- csíptem bele újra alkarjába.

- Ha tudnád mennyi embernek, akkor szerintem meglepődnél!- dörzsölte azt a pontot ahol belémartam.

- Most mit akarsz csinálni?- kérdeztem pár percnyi néma csend után.

- Bejuttatom magunkat!- indult meg a kétajtós szekrény méretű kidobó felé.

~

- Csak 10 percre volt szükségem! Mondd, hogy menő voltam!- túrt hajába.

- Abszolút az voltál!- forgattam meg tengerzöld látószerveim.

- Ugye, hogy nem haltál bele?- mosolyodott el.

- Igaz, hé Reece kérdezhetek tőled valamit?- tettem fel tekintetét kerülve.

- Ki vele!- állt meg és pillantott rám, mivel eddig a tömegben törte az utat.

- Szóval a démonok tényleg nem esnek szerelembe?- pislogtam rá kérdőn, és mintha láttam volna sötét szemeiben egy csipetnyi döbbenetet.

- Nem jellemző...- tekintete végigvándorolt a tömegen, na igen, szinte ő volt a legmagasabb tag a clubban így könnyedén tájékozódott, én viszont az izzad hónalj szinten ragadtam.

- Ezt meg hogy érted?- próbáltam több információt kihúzni belőle, mert ez eddig édeskevés volt.

- Várj egy picit, azt hiszem látok ott egy ismerőst! Gyors leszek, mindjárt jövök!- meg se tudtam nyikkan, de a vörös már rég messze járt.

- Remek!- morogtam, majd megpróbáltam magam a pulthoz verekedni. Sajnos vagy sem, ez egy olyan hely volt, ahol, ha kiraktad mindened ingyen ittál, hanem nem meg 38$-ért. Nekem nincs ennyi pénzem, se kedvem lerészegedni! Ja, és nem utolsó sorban kiskorú vagyok, ha ez számít bármit is!

Éppen Reece keresésére akartam indulni, amikor is egy már jól ismert alakot pillantottam meg az egyik asztalnál egy nő társaságában. Gyorsan az asztal mellett teremtem és vigyorogva néztem le az enyelgő párocskára.

- Bocsi, hogy így belerondítok, de beszélhetnék a sráccal négyszemközt?- kérdeztem a hosszú sötétbarna hajú és szemű hölgyeményt, akinek nem igazán tetszett, hogy lenyúlom ma esti partnerét.

- Te meg mit keresel itt?- nézett rám kérdőn, sötét íriszei pöpet meglepettnek tűntek.

- Na, és te Solan?- ráncoltam a szemöldököm.

- Mindjárt jövök!- állt fel az asztaltól, kézen fogott és a hátsó kijárat felé távoztunk.

Nem éppen a legromantikusabb hely volt, azt meg kellett hagyni. Üres szemetes konténerek benne kóbormacskák, a kerítés végében pedig egy ölelkező párocska, akik szitkozódva küldtek el minket a fenébe, majd gyorsan behúztak az épületbe.

- Milyen gyönyörű kilátás!- nem tudtam megállni, hogy ne legyek negatív.

- Hogyan kerülsz ide?- kérdezte normális hangerővel, mégis ridegen, tekintete előremeredt.

- Reece-el jöttem, csak ő talált magának más társaságot...- piszkálgattam egyik tincsem.

- Ahogy látom, te is találtál magadnak!- hangjában enyhe él volt fellelhető, de nem ez dühített fel.

- Én a helyedben nem osztanék ki másokat! Nem azt mondtad, hogy nincs kedved kimozdulni?!

- Ezt sose mondtam. Bulizni nem volt kedvem, és főleg nem azzal a vörössel!

- Mégis itt vagy!- estem neki idegesen.

- Buliztam?- kérdezte még mindig maga elé bámulva.

- Nem.

- Mit csináltam akkor?

- Egy asztalnál ültél és enyelegtél egy nővel, egy általad olyannyira utált emberrel!- nyomtam meg a hangsúlyt a nőcskét jellemző szavaknál.

- Elég legyen, szörnyen gyerekes vagy!- kapta felém tekintetét, de az így is üres volt.

- Bocsánat, nem lehet mindenki 6000 éves és halhatatlan!- fogalmam sincs miért, de csak egyre jobban begurultam, minél érdektelenebbül nézett rám én annál dühösebb lettem.

- Nem értem, hogy min háborodtál fel ennyire! Pedig nem is csináltam ellened semmit- dőlt neki a falnak.

- Te tényleg ennyire idióta vagy?- pislogtam rá döbbenten.

- Hogy mondod?- egy gyors dühroham vonult át szemein, de mire észbe kaptam megint csak kietlenség volt előttem.

- Tényleg nem érzel semmit?- döntöttem oldalra a fejem, mire a fekete hajú hátravetette a fejét, beütve azt az épület falába.

- Miért vagy ennyire makacs?

- Nem válaszoltál a kérdésemre!- léptem közelebb hozzá, így már alig pár centi választott el minket.

- Nyilvánvalóan nem! Mint már mondtam, a démonok képtelenek szerelembe esni!

- Hallgass végig!- utasítottam, mivel éreztem, hogy közel vagyok ahoz hogy nagyon kiakadjak.

- Amit csak szeretnél!- hangjában enyhe irónia lapult, de ezt sem tudtam értékelni.

- Tudod Solan, egy kicsit már elegem van belőled, abból, hogy soha semmit sem mondasz, hogy mindig találós kérdésekkel fárasztasz, hogy sose vagy őszinte!- indulatosan bámultam sötét íriszeibe, majd folytattam- De a legjobban abból, hogy ennek ellenére még mindig végtelenül szeretlek!

- Hé, Lilith! Már megint sírsz...- nyúlt felém, de elhúzódtam.

- Most nincs kedvem ehez!- szipogtam.

- Nem így akartam...- túrt fáradtan sötét loboncába, majd megragadta a vállaim és meg akart csókolni. Nem gondolhatja, hogy ennyivel mindent megold?!

- Ne...- mondtam halkan, miközben tenyerem szája elé helyeztem, majd sarkon fordultam és berohantam a clubba.

 Próbáltam minél kevesebb sminket is letörölni a könnyemmel együtt, nos nem sok sikerrel. Azon gondolkodtam hogyan juthatnék haza, amikor észrevettem Reece-t egy barna és fekete nőcske társaságában. Kissé fellelkesülve indultam meg a vörös férfi felé, amikor két alak került elém. Kis híján nekik ütköztem, de még idejében lefékeztem, így teljes ijedt kétségbeeséssel tudtam felfelé pislogni a magas hímneműekre.

- Öhm, ne haragudjatok, de ott vár a barátom, átengednétek?- lövelltem feléjük egy halvány mosolyt.

- Nem mész te sehová!- szólalt meg a kreol bőrű, barna göndör hajú.

- Tessék?- kérdeztem vissza, biztos csak a hangzavar miatt értettem félre valamit.

- Velünk jössz Lilith Price!- szólalt meg a sötétszőke, mielőtt bármit is tehettem vagy mondhattam volna máris maguk után hurcoltak.

- Engedjetek el! Hé, valaki!- kiabáltam, de alig voltam hallható a nagy zajban. Amint segítségért kutakodva szétnéztem a clubban hirtelen szörnyen rosszul lettem. Nem, hogy jobb lett volna a helyzetem mikor felfogtam a szituációt, hanem vagy hatszor olyan rosszá vált. Az előttem monoton menetelő két férfi szikrázó kék szemet birtokolt, viszont a körülöttem lévő tömeg tele volt vörösen izzó szempárokkal, amik örömmel figyelték gyötrődésem.

A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.

/W. Shakespeare