Másnap hullákként léptünk be az iskola kapuján Ginger-rel, ráadásként pedig 4 démon követette minden lépésünk. Nem tudom, hogy ez számomra vagy barátnőm számára volt-e parább, mivel én még észlelhettem idegesítő vigyorukat, ő viszont egyáltalán nem látta őket.

Az osztálytermünkbe érve mindketten leültünk az egymás mellett lévő helyünkre, én pedig a szemeimmel követtem a 4 lényt, akik nemes egyszerűséggel a tanári asztalhoz sétáltak, és már éreztem, hogy ez nem lesz habostorta. Hurdle végigfeküdt az asztalon,Veena pedig leült mellé, és a démonnő fehér hajával játszott, Solan a tanári széken foglalt helyet, lábát pedig Hurdle mellé helyezte, és elégedetten dőlt hátra, Verum csak elfintorodva bámulta a triót, hm még a végén kiderül, hogy ő a legnormálisabb. Ekkor egy gyilkos pillantást lövellt felém, vagy mégsem.

- Gyerekek, elcsendesedni!- lépett be a terembe kedvenc történelem tanárunk. Helyet akart foglalni a tanári asztalnál, mire a szemeim elkerekedtek, és látószerveimmel a fekete hajút fürkésztem, mire egy cinkos mosolyt villantott felém, majd amikor Mr. Browns le akart ülni, nemes egyszerűséggel kihúzta alóla a széket!

- Valaki segítsen...- motyogtam halkan, tenyerembe temetve az arcom.

- Mi a fene volt ez?- vörösödött el a férfi arca, mikor az egész osztályom nevetésben tört ki.

- Ez...?- nézett rám kérdőn Gin.

- Igen- bólintottam egy aprót, nos tegnap este még egész jó ötletnek tűnt ez a démonosdi, ma- ahogyan végignéztem a kacagástól dülöngélő osztálytársaimon, és a 4 természetfeletti lényen- már kevésbé gondoltam annak.

- Elég legyen, vagy dolgozatot írunk!- üvöltötte el magát a töri tanárunk, amitől hirtelen síri csend lett.

~

- Nem csinálhatjátok ezt!- osztottam ki őket a tetőn, ahová felszöktünk a vörösesbarna lánnyal, és a másik 4 személlyel.

- Miért nem?- fonta keresztbe karjait Hurdle, csodálkoztam volna, ha egyszer egyet ért velem.

- Mert csak!- morogtam, majd megforgattam tengerzöld szemeim- Szerinted? Mi lesz, ha például megemeltek egy tollat?

- A levegőben lesz?- nézett rám értetlenül, fehérből feketébe átmenő haját piszkálgatva.

- Igen, de az többiek azt nem látják, hogy ti tartjátok, ők csak egy kicseszett repülő tollat fognak észrevenni!

- Nyugi emberlányka!- emelte fel kezeit védekezőképpen- Mondd meg, akkor hogyan tengessük a rendkívül lassan telő időt?

- Honnan tudjam? Beszélgessetek, kártyázzatok, vagy mit tudom én!- tártam szét a karjaim.

- Szerinted hány éve ismerjük egymást, mit gondolsz, nem beszélgettünk még eleget?- szólalt meg Verum cinikusan.

- Miért nekem kell ezt eldöntenem?- hangszínem fel-le ugrált idegességemben.

- Mivel szövetséget kötöttél Solan-nal, nem rémlik?- sziszegte a sárga szemű.

- Hurdle ezzel arra célzott, hogy ha a vezérünk nem tudja, mit kell tennie, akkor mi se- fúrta szürke íriszeit a tekintetembe a fonott hajú férfi.

- Ki kellene adnom egy parancsot Solan-nak?- döbbentem meg.

- Valami olyasmi!- mosolyodott el Veena.

- Tudjátok mit?- vigyorodtam el gonoszan, ördögi tervem pedig a szemem előtt lebegett.

~

Amikor Gin-nel a tetőről igyekeztünk le- már csak kettesben –belebotlottunk egyik kedves barátnőnkbe.

- Lányok! Szerintem frissíteni kéne a memóriátokat, mivel megállapodtunk valamiben, de egyikőtök se úgy néz ki, mintha emlékezne rá!- nézett ránk szemrehányóan Jodie.

- Miről be...- kezdtem gondolkodni, de berozsdásodott fogaskerekeim olyan gyorsasággal kezdtek el forogni az agyamban, hogy szerintem zárlatos lettem.

- Ne haragudj ránk!- esett le Ginger-nek is.

- Jó, mindegy!- legyintett- Öhm...mehetnénk egy privátabb helyre?

- Persze, de tényleg remélem, hogy valami hatalmas szenzációt osztasz meg velünk, ha már ennyire titokzatos vagy!- nevettem fel, de a mélykék szemű lány nem kacagott, csak bólintott egyet és megindult a női mosdó felé.

~

- Na?- esett neki Gin, aki a jelek szerint kíváncsibb volt, mint jómagam.

- Oké, nyugi mondom máris, de ígérjetek meg valamit!- emelte fel a mutatóujját, amolyan „Megállj!" stílusban.

- Bármit, csak beszélj!- tettem kezem a szívemre.

- Ez titok, egy rohadt nagy!- az apró lány szemei halálosan komolyak voltak- Loreen-en kívül senki sem tudja! Neki se akartam elmondani, de rájött!- kacagott fel hitetlenül, majd látószervei kezdtek elhomályosodni és egyre sűrűbben pislogott.

- Jodie?- hervadt le a vigyor mindkettőnk arcáról.

- Nem, senki sem halt meg, vagy ilyesmi!- hadarta zavartan- Csak...hát nem én vagyok a hősnő az ő meséjében!

- Jodie...nagyon szeretünk, de egy kukkot se értünk ebből!- simogattam meg a jobb vállát.

- Emlékeztek a pénteki bulira, Gin szülinapi bulijára?- kapkodta tekintetét közöttünk.

- Persze!- bólogattam, hogyan is lehetne elfelejteni.

- Sajnos, van olyan, amire nem!- nevetett fel kínosan a vörösesbarna hajú lány.

- Na, akkor tudjátok, hogy mi ketten leléptünk táncolni...nos és már régóta tudtam, hogy érzek iránta valamit, de...de ő nem belém szerelmes, hanem...

- Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de kiről beszélsz?- ráncolta a szemöldökét Ginger.

- Carlos-ról!- ordította a képünkbe.

- Ez mikor történt?- kérdezte döbbenten a volt szülinapos.

- Nem tudom, de a lényeg tudod mi, Ginger?- arcán érdekes érzelmes vándoroltak eközben.

- Nem?- kérdezett vissza félénken.

- Az, hogy ő pedig kurvára beléd van esve!- ekkor már szemeiből patakokban ömlöttek a könnyek.

- Tessék?- Gin őzikeszemei kétszeres méretükre kerekedtek.

- Lányok!- álltam kettőjük közé, és fogtam meg mindkét barátnőm kezét.

- Lilith, ne kérlek! Ne érj hozzám, hiszen te tudtad, rohadtul tudtad!- nézett rám vádlón.

- Tényleg?- kapta felém a fejét a másik lány is.

- Igazából elég egyértelműen viselkedett, meg hát szomszédok is vagyunk...szóval...- kerestem a megfelelő szavakat.

- Nem kell magyarázkodnod!- rázta meg a fejét Jodie.

- Figyeljetek!- a hangom furán hatott, remegett az elfojtott érzelmeimtől- Mondjátok meg, hogy mire mentem volna, ha elmondom nektek, ha megmondom neked Gin, hogy Carlos oda meg vissza van érted, te akkor is Tim-be lennél beleesve, no és Jodie, ha megmondtam volna, hogy Carlos szerelmes Gin-be, akkor meg tudtál volna változtatni valamit?

- Nem- nyelt egy nagyot a világosbarna hajú lány.

- Utálom a szerelmet!- dőlt a falnak Ginger, majd csúszott le a fehér csempén.

- Én is!- mondta Jodie, miközben erőszakosan megtörölte szemeit.

- Én is...- suttogtam, aztán otthagytam az összetört szívű és kiábrándult duót.

~

Tudjátok, van az a helyzet, amikor azt gondoljátok, kész ennél rosszabb már nem lehet, és általában ezután pont valami még rosszabb dolog következik be, na velem pontosan ez esett meg!

Miután sikerült jól megbántanom két barátnőm egyszerre, idegesen és szomorúan baktattam vissza a terem felé, amikor valaki elkapta a csuklóm és behúzott a legközelebbi helyiségbe, ami nem volt más, mint a könyvtár.

- Szia!- intett a szőke srác, én pedig összerezzentem a hangjától- Bocsi, hogy csak így rád törtem, de szeretnék beszélni veled valamiről!

- Először is: Jesszus! Másodszor: Tim, mi a fészkes fenét csinálsz?!

- Kérlek, ez most tényleg fontos!- sötétbarna íriszei könyörögve figyeltek.

- Jó, rendben! Gyorsan, ha lehet!- tettem a csípőmre a kezem.

- Szóval, csak egyetlen apró szívességet szeretnék kérni tőled!- amíg beszélt nekidőltem az egyik könyvespolcnak, Tim pedig szöszi tincseit babrálta.

- Tim, könyörgöm, ne kertelj!- nevettem fel hitetlenül- Ha valamit akarsz, akkor nyögd ki!

- Oké, de bármit mondok, ígérd meg, hogy végighallgatsz!- néztünk farkasszemet.

- Ígérem!- ma már a második ember mond nekem ilyesmit, mi van ma, a „nemzetközi mondjuk el az összes eddig rejtegetett titkunk nap"?

- Szóval, lehet, de körülbelül olyan 50%-ban vagyok benne biztos, hogy...

- TIM!- szóltam rá.

- Jó, bocsi! Tehát, mint már mondtam, 50%-ban biztos, hogy kiszerettem belőled!

- De...ez nagyszerű!- mosolyodtam el- Mármint ne értsd félre!

- Semmi gond!- küldött felém egy félmosolyt- Nos, ez valahogyan úgy történt, hogy Ginger konkrétan szerelemet vallott nekem a szülinapi buliján...

- Igen, ennek hallottam hírét!- néztem a fiúra hitetlenül, bár lehet mi lányok vagyunk telhetetlenek, végül is egy hétvége alatt dűlőre jutott, nem rossz teljesítmény majdnem 17 évnyi tököléshez képest.

- Lilith, te szakítasz mindig félbe!- nevetett fel.

- Oh, bocsi!- hajtottam le a fejem zavartan.

- Nem haragszom, rád sose tudnék!- majd olyan hangosan nyelt egyet, hogy szinte visszhangzott a teremben- Azonban ott van az a másik 50%-a lényemnek, ami nem akarja megbántani Ginger érzéseit, mivel még nem biztos benne, hogy nem akarlak-e annyira elfelejteni, hogy bebeszélem magamnak, hogy bejön Ginger.

- Megint sok a duma! A lényeget!- kerestem a tekintetét, de amikor összeakadtam vele, már nem voltam benne, hogy ez jó ötlet volt- Mit szeretnél?

- Egy szívességet, amit nem biztos, hogy van jogom a barátodként kérni tőled...

- Kérlek, Tim!- sötétbarna szemei mélyen az én tengerzöld íriszeimbe vesztek.

- Csókolj meg!- mondta ki.

- Tessék?!- pislogtam döbbenten rá, majd felfogtam, hogy nem viccel- Mire lesz ez jó?

- Ha pillangók fognak a gyomromban röpködni, akkor nem tetszik nekem Ginger és felpofozhatsz, ha pedig semmilyen érzelem sem kerít a hatalmába, akkor tényleg egyre jobban kezdek beleesni Gin-be, téged pedig sikerült elfelejtenem- mondta, majd kérdőn fürkészett.

- Nem igazán tartom jó ötletnek ezt!- tartózkodtam, de miután mérlegeltem a pro és kontra érveket egyre rosszabbul éreztem magam, lehet ennyit meg kellene tennem, mint a gyerekkori haverja?

- Ha nem, hát nem, végül is...- kezdte, de belevágtam, szerencsétlen nehogy már miattam ne legyen semmi!

- Megcsinálom! Érted és Gin-ért!- újra elvesztem tekintetében, ő pedig egy aprót bólintott és közelebb lépett, én pedig egy lépést hátra, de a könyvespolcnak ütköztem.

- Biztos?- kérdezte, miközben kézfejét a tarkómhoz vezette, és alig pár centire tőlem lehelte ezt az egyetlen szót.

- Biztos...- éreztem, hogy kissé elpirultam.

- Tuti?- bólintottam, szemeim félig lehunyva szemlélték a srácot, aki nem sokáig tétovázott: ajkait, az enyémre tapasztotta.

Nos, azt vártam, hogy nem lesz jó érzés, de élveztem, Tim nagyon jól csókolt. Nem is gondolkodtam, kezeim nyaka köré fontam, és visszacsókoltam a fiút, nem tudom mennyi ideig lehettünk a polcsorok között egymásra tapadva, de olyan érzés volt, mintha megállt volna az idő. Mikor elszakadtunk a másiktól zavartan lesütöttük a szemeink.

- Na? – kérdeztem meg félénken, mire a szőke srác egy hatalmas levegőt vett.