Minden olyan zavarossá vált azután, hogy Solan karjaiba vetetettem magam, csak emlékfoszlányokat tudok felidézni. Első utunk hozzánk vezetett, ahol megbeszéltem anyával, hogy Gingernél alszom, így miután gyorsan összekapkodtam a cuccom indulhattunk is barátnőmhöz. Nos, az ő szülei nem olyan kirobbanó örömmel fogadtak, mint ahogyan szerettem volna, először is jól letolták Gin-t azért, mivel késett, aztán a megcsappant alkohol készlet miatt szívták a vérét.

- Elnézést, igazából Ginger nem érezte jól magát, ezért kísértem el hozzánk, de azt mondta mindenképpen haza akar jönni, ezért úgy döntöttem elkísérem, ezért anya azt mondta, hogy akkor már aludjak itt! Sajnálom, ha gondot okoztam!- hazudtam össze valamit, összekeverve az igazság morzsáival, nem szeretem az új énem.

- Jaj, Lilith!- nevetett fel Mrs. Moore, majd megpöckölte a vörösesbarna hajú lány homlokát- Tudod, hogy imádunk téged is, és ezt a lükét is!

- Örülünk, hogy itt vagy, csak aggódtunk értetek Naomival!- mosolyodott el kedvesen Mr. Moore, vagy Victor, azaz Ginger apja, így világoskék szemei egy vékony csíkká húzódtak.

- Tudom, én is szeretlek titeket, és sajnálom, hogy nem szóltam a késésemről!- nézett bűnbánatosan szüleire.

- Semmi gond!- nevetett fel a lány anyja, így el kellett ismernem, hogy rendkívül hasonlítottak egymásra, ugyanolyan vörösesbarna hajkoronájuk volt, bár szerintem már így 40 felé őszülni kezdett,- csakúgy mint férje, akinek szürke haja hátranyalva helyezkedett el koponyáján- tehát volt esély arra, hogy ez csak egy ügyes utánzat.

- Jó, akkor Lilith-el felmennénk, ha nem baj!- jelentette ki, kerülve anyja tekintetét. Ő is olyannyira utált hazudni, mint jómagam.

- Persze, csak nyugodtan! Azért ne legyetek fent sokáig, holnap iskola van!- intett Naomi, majd férjéhez fordult, és a tőkéről kezdtek társalogni.

~

- Nem tetszik nekem ez az egész!- mondta Ginger indulatosan, hangjában alattomosan ott lapuló félelemmel.

- Sajnálom, hogy belekevertelek!- forgattam meg a szemeim, majd hirtelen haragtól telve a lányra néztem- Ha nem lettél volna ilyen kíváncsi és hazamész, ahogy mondtam, ez nem történt volna meg!

- Á, szóval most már én vagyok a hibás?- húzta fel egyik szemöldökét kérdőn- Érdekes...

- Nem, de részben mégis!- fontam össze karjaim.

- Ó, szóval veszekedni jöttél át?- vágott eszelős tekintetet, majd megperdült tengelye körül, és helyet foglalt bézs franciaágyán.

- Ha ilyen...- végül mégis visszaszívtam a szavakat, jobb a békesség, és egymás szidásával semmit sem oldunk meg- Sajnálom Gin! Bárcsak ne így történt volna!

- Én is, nem kellett volna ordibálnom veled! Csak tudod...az igazság az, hogy rettentően félek, ez az egész démonosdi, meg a szerződés, és az angyalokkal való harc se volt minden vágyam.

- Megértem- húztam keserű mosolyra a számat.

- Oké, most az a rész jön, hogy elsírjátok magatokat egymás karjaiban, mert akkor kimennék!- fintorodott el a fekete hajú démon.

- Solan, te mégis mikor?- pislogtam zavartan.

- Gondoltam olyan alakban leszek, amit ő is láthat- bökött a vörösesbarna hajú felé- Na, akkor most mit akarsz csinálni, Lilith?

- Remek, de a kérdésem arra vonatkozott, hogy miért vagy itt?

- Nem lenne jó ötlet felügyelet nélkül hagyni titeket!- fúrta tekintetét az enyémbe.

- Ez igaz...- barátnőm felé pillantottam, nem tűnt ijedtnek, inkább kíváncsiság csillogott őzikeszemeiben.

- Mondd, emberlány!- sóhajtott egyet pár perces néma csend után.

- Az igaz, hogy van olyan alakod, amiben én nem láthatlak, de Lilith igen?- kérdezte izgatottan.

- Természetesen. Akarod, hogy bemutassuk?- nézett rá fáradtan.

- Igen!- csapta össze a tenyerét.

- Jó, akkor lássuk, azaz inkább csak Lilith!- kacsintott rám, majd démoni alakjára váltott, ezt abból tudom, hogy ilyenkor íriszei vörösek lesznek, és olyan, mintha egy fekete árny lebegné körbe.

- Öhm...most meg hol van?- kapkodta tekintetét a szobában.

- Éppen melletted ül, a jobbodon- válaszoltam unottan, mire Ginger oldalra kapta a fejét.

- Hali!- vette fel „emberi alakját" újra a démon.

- Ez király volt! Mi lenne, ha megérintene valahol, Lilith pedig megmondaná hol!

- Jó...- morogtuk mindketten, nos volt jobb dolgunk is, mint bújócskázni.

- Akkor most mit csinál a démonod?- kérdezte vigyorogva.

- A lábadat taperolja, egy igazi perverz!- húztam össze a szemeim, majd kissé elvörösödtem- Most pedig végigsimította a karodtól a...hé Solan!

- Wow! Tényleg látod, én is alig éreztem, de te mindent láttál!- nézett rám elámulva.

- Kissé talán túl sokat is...

- Na, nyugi, drága démonszem birtokos!- jelent meg mellettem a férfi- Mostantól hozzá kell szoknod a közelebbi jelenlétemhez, mivel állandó veszélyben vagytok a nap 24 rájában!

- Ez remek...- gondoltam bele szavainak jelentésébe- Muszáj ezt?

- Igen, és nem csak én leszek ott, Hurdle és a többiek is velem lesznek!- a „többiek" nem tudom mit, vagy kiket takart, de nem sok jóra számíthattam.

- Az a fehér hajú nő is bőven elég, de kik lesznek még velünk, ha megkérdezhetem?

- Micsoda fogadtatás!- jelent meg hirtelen Hurdle, majd halk kuncogásba kezdett- A fogadóbizottság se semmi!

- Milyen jó újra látni!- a szavaim csak úgy tocsogtak az iróniában.

- Nem csak én vagyok itt!- bökött a háta mögé, ahonnan Verum, és a fekete hajú démonlány, Veena bukkant fel.

- Jesszus, ugye nem akarsz kinyírni?- emeltem fel védekezően alkarom, amikor a fekete fonott hajú démonférfire vetettem a tekintetem.

- Már nem...igazából minden vágyam megvan rá, de nem járnék vele jól!- dőlt neki Ginger sötétbarna szekrényének.

- Ez bíztató!- nézhettem ijedten rá, majd a halkan nevető Solan felé pillantottam- Ez nem vicces! Egyként meg hogyha azt akarod, hogy minél hamarabb végem legyen, legalább tehetnél úgy, mintha az angyalok tették volna!

- Verum nem fog bántani, nem ostoba!- mondta nyugodtan.

- Ugye milyen aranyosak!- ujjongott Veena, szerintem a lányon kívül senki sem látott szívesen minket- Most mondd, hogy nem azok Verum!

- Nem azok- nézett a félhosszú hajúra, amolyan „Most már boldog vagy?" arccal.

- Jaj, már!- forgatta meg vörös látószerveit, akkor tűnt fel, hogy míg a többiek „emberi alakban" használt szemszínükkel virítottak, addig Veena démoni tekintettel meredt ránk.

- Nem akarok beleszólni, de vérvörös szemekkel kissé feltűnő leszel!

- Oh, én nem vagyok képes megváltoztatni a színét!- nevetett fel halkan- Ez az én átkozott képességem...

- Öhm...egy hiányosság?- döntöttem oldalra a fejem értetlenül.

- Olyan vagy, mint egy kis kutyus!- kacagott- Nem, rosszul látod, igazából a szemeimmel képes vagyok irányítani mások vérét, így tettem Gemmával is!

- Mások vérét?- kérdeztem vissza, mint az, aki süket- A szemeiddel ilyen durva dolgot vagy képes véghezvinni?!

- Nem hiába vagyok Lucifer lánya!- küldött felém egy gúnyos félmosolyt, jobban végiggondolva még a nevében is ott van a képessége, hiszen azt jelenti „véna".

- Ez nekem túl sok egy napra!- dőlt el az ágyán Ginger, és tenyerét homlokára tapasztva szemlélte a mennyezetet.

- Ó, és még alig tudtok valamit rólunk!- mondta Hurdle most normális hangon.

- Biztosak vagytok ebben az egészben?- mért végig minket a fonott hajú férfi.

- Ha most beleegyeztek, akkor tényleg nincs visszaút!- pásztázott minket Solan, a tekintete ugyanolyan volt, mint találkozásunkkor.

- Gin, halálosan komolyan végiggondoltad?- kérdeztem barátnőm, miközben rá se pillantottam.

- Igen, én is a részese akarok lenni ennek az egésznek!- hangjából eltökéltség sugárzott.

- Ugyanezt érzem, nincs semmi okom feladni ezt a szövetséget! Solan, mint a gazdád, megparancsolom, hogy viseld a gondomat, és vigyázz minden lépésemre! Gingerrel is ugyanígy cselekedj!

- Értettem!- ereszkedett térdre előttem szélesen vigyorogva- Kívánsága számomra parancs, gazdám!

- Ez egy új kezdet, ezt remélem mindenki felfogta!- néztem körben a szobában tartózkodó természetfeletti lényeken és egyetlen emberen, mire mindenki közölte, hogy megértette, kivéve egyetlen személyt.

- Neked aztán van bőr a képeden...- szorította ökölbe kezeit a fehér hajú nő.

- Valami nem tetszik?- kérdeztem tengerzöld szemeim az ő egyre vörösödő tekintetébe mélyesztve.

- Ahogyan Solannal bánsz az...- sziszegte alig hallhatóan- ...megbocsáthatatlan!

- Ő a szolgám, azt teszek vele, amit csak akarok!

- Ez...- szorította össze fogait.

- Hallgatlak!- dühösen nézett rám, majd a fekete hajúra pillantott és tekintete egyetlen másodperc alatt lett újra aranybarna.

- Ez igaz, sajnálom, hogy illetlen voltam!- hajtotta le a fejét Hurdle.

- Vegyem ezt úgy, hogy te is segíteni fogsz?

- Igen, de csak mivel ez Solan parancsa!- meredt rám kifürkészhetetlenül- Nem tudom, mit forgat a fejében, de a terve része vagy, és én mindenben követem, ha ez azt is jelenti, hogy egy embernek kell engedelmeskednem és alárendelnem magam!

- Ez már tetszik!- mosolyodtam el ördögien.