- Az az idióta!- csaptam földhöz a válltáskám, majd miután kidühöngtem magam, és hajlandó voltam végre felöltözni, a kulcsomat is megleltem pár percnyi macerás keresgélés után, de legalább meg lett!

- Jól vagy Lilith?- kérdezte kedvesen, miközben sötét, szinte fekete tincseit babrálta.

- Tökéletesen, sose voltam jobban!- válaszoltam ironikusan neki, miközben sietve kiléptem az ajtón, és a kulcsot elfordítottam a zárban.

- Bal lábbal keltél fel ma reggel, vagy mi van veled?

- Nem vagy vicces! Csak hagyj békén!- morogtam oda neki hanyagul.

- Jól van, úgy tűnik tényleg nem vagy jó passzban, szóval nem szólok hozzád, csak ha te kérsz meg rá!

- Arra várhatsz még egy jó darabig!- szóltam vissza majd futólépésbe váltottam, mivel 5 perces késéssel indultam neki az utamnak.

~

- Szia, Lilith!- köszöntött a vörösesbarna hajú lány.

- Szia Ginger!- üdvözöltem mosolyogva.

- Nekem miért nem köszönsz ilyen vidáman?- kérdezte behajolva elém, így a srác fekete lobonca az arcomba lógott, akit egyszerű mozdulattal kitessékeltem a látómezőmből.

- Jól éred magad?- kérdezte a lány, barna őzike szemeit rám meresztve.

- Teljesen jól vagyok!- simítottam egyik félhosszú, szőkésbarna tincsem a fülem mögé.

- Persze, ha te mondod!- közölte úgy, mint aki nem igazán hisz nekem.

- Itt a buszunk!- tereltem a témát, a közelgő járműre mutatva, megerősítve az általam említett tényt. Mindhárman felszálltunk rá, és elindultunk a középiskola felé, nem számítva semmire.

~

- Hé, Lilith hé!- lóbálta előttem a kezét a sötét hajú fiú, de nem tehettem mást, mint hogy figyelmen kívül hagytam.

- Szerinted a többieknek hogyan telt a szünete?- kérdeztem barátnőm felé fordulva.

- Fogalmam sincs! Őket kérdezd!- nevetett rám, majd oldalba bökött- Kezdhetnénk, mondjuk Timmel!

- Hagyjál már!- csaptam finoman hátba, megkísérelve letörölni a gúnyos vigyort az arcáról.

- Nem volt benne semmi rossz szándék!- sóhajtott, miközben kinyitotta a termünk ajtaját, és mindketten beléptünk.

- Sziasztok!- köszöntek a bent lévők majdnem teljes összhangban.

- Sziasztok!- köszöntünk vissza egyszerre Gingerrel.

- Lilith!- szólított valaki, mire megpördültem a tengelyem körül, és úgy néztem a fiúra.

- Igen?

- Hogy telt a szüneted?- kérdezte ellenállhatatlan mosollyal az arcán Tim.

- Köszi, egész jól! És neked?- kérdeztem vissza zavartan. Igaz, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mivel az anyukáink legjobb barátnők, ezért sok időt töltöttünk együtt, de a romantikus kapcsolat lehet, kicsit sok lenne számomra. Oké, helyes a szöszi tincseivel, meg a sötétbarna szemeivel, de nem akarok elrontani egy remek baráti kapcsolatot, főleg, hogyha esetleg nem túl jól alakulnának a dolgok, akkor is látnánk egymást, mivel anyáék attól még jóban maradnának...

- Elment, bár kár, hogy nem tudtunk találkozni!- nézett tengerzöld szemeimbe.

- Igen...jó lett volna!- próbáltam Tim szemébe nézni, és figyelmen kívül hagyni a terem másik végében álldogáló fiút, aki grimaszolva mutogatott, komolyan, akár egy óvodás!

- Hé! Figyelsz?- kérdezte egy zavart mosollyal.

- Tessék? Persze!- bólogattam, habár fogalmam sem volt, miről beszél.

- Akkor most pénteken jó?

- Igen, tökéletes!- mosolyogtam vissza rá. (Mi a halálról beszélhetett?!)

- Majd találkozunk!- intett, de csengettek, ezért a helyére sétált.

- Oké!- én is gyorsan helyet foglaltam. Ginger megbökte a vállam ezért oldalra fordultam.

- Most egyeztél bele egy randiba, de „csak barátok" vagytok!- mutogatott a kezével idézőjeleket a levegőbe.

- Mi?!- kerekedtek pár másodperc alatt teniszlabda méretűre a szemeim.

- Nem is figyeltél rá, igaz?- masszírozta meg az orrnyergét.

- Hát öööö...- vakargattam zavartan a tarkóm.

- Hagyjuk!- legyintett- Viszont muszáj, leszel elmenni vele pénteken a bálba!

- Hova a rákba?- hadartam gondolkodás nélkül.

- Lilith, szerinted hányadika van pénteken?

- Honnan tudjam?- nevettem el magam, mi vagyok én, naptár?!

- 14.-e van- nézett rám, de inkább befejezte a mondatot helyettem- Február 14.-e, tudod Valentin nap!

- Ne!- temettem a tenyerembe az arcom, miért Tim miért?! Miért nem figyeltem? Ez is annak az idiótának a hibája! Abban a pillanatban belépett a tanár a terembe, így elcsendesültünk, én pedig csak fejben akadtam ki.

~

- Most mit vagy úgy kiakadva?- kérdezte leguggolva a padom elé, úgy bámulva rám, mivel a padomra hajtottam a fejem, és szőkésbarna hajzuhatagom alól néztem ki onnan.

- Hagyj békén!- morogtam, mire páran furán néztek rám, ezért halkabban folytattam- Rossz kedvem van Solan, még rosszabb, mint reggel, szóval hagyj!

- Azt látom, de ezt te okoztad magadnak!

- Hülye vagy?!- kaptam fel a fejem, és néztem farkasszemet a sráccal - Azért aludtam el ma, mivel miattad elromlott az ébresztőórám!

- Azért már bocsánatot kértem, vagy tévedek?

- Igen, de akkor ne engem cseszegess!- hajtottam vissza a fejem.

- Depisnek foglak hívni!- nevetett- Depis Lilith, hahó!

- Haha, szörnyen vicces!- morogtam.

- Mi a baj hercegnő?- lépett mellém Ginger.

- Semmi! Csak kicsit fáradt vagyok!- emeltem meg a fejem, és villantottam rá egy „azértismeggyőzlek" mosolyt.

- Túl régóta ismerlek!- nevetett- Nem muszáj ám elmenned vele, mondhatod, hogy mégse érsz rá, vagy szimulálhatnál is!

- Nem, az nem lenne fair!- ráztam a fejem.

- Igazad van, inkább szenvedd végig, nehogy megbántsd Tim érzéseit!- bólogatott összehúzott szemöldökkel.

- Legjobb barátok vagyunk!

- Ez nem ok arra, hogy szerelmet színlelj!- emelte fel a hangját, mire páran döbbenten fordultak felénk, nem volt valami gyakori jelenség a veszekedésünk.

- Tudom...- suttogtam- ...csak nem akarom megbántani!

- Ne haragudj, hogy kiabáltam, igazából teljesen megértem, csak neked akartam jót!

- Köszönöm!- mosolyodtam el halványan.

~

Végül eltelt a nap, igaz, hogy a lehető leglassabban, de legalább már vége, már csak haza kell jutnom!

- Hé, megyünk együtt?- rántott vissza a táskámnál fogva Ginger, ezzel kis híján megfojtva.

- Aha!- bólintottam egyet, mire megindultunk a buszmegállóhoz, ami az iskolától kábé olyan 10 perc gyaloglás, aztán a busz út 20 perc, és attól a megállótól pedig 5 perc a hazajutás. Szóval minden nap körülbelül fél órát, vagy 40 percet utazom oda.

- Lilith!- szólalt meg a pár percnyi néma sétánk után.

- Igen?- torpantam meg, és kérdőn bámultam a mögöttem, pár lépésnyire álló vörösesbarna lányra.

- Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom, és gondold át még párszor Tim ügyét!

- Nem haragszom, és azt teszem, ígérem!- indultam meg újra.

20 percnyi zötykölődés után, végre leszálltunk a buszról, Ginger balra, én jobbra indultam tovább, tehát ez volt az a pont, ahol rendszeresen elköszöntünk egymástól. Mindketten hatalmasat sóhajtottunk, és egymás felé fordultunk.

- Szia Ginger!- küldtem felé egy vidám vigyort.

- Szia!- integetett nevetve, majd el is szaladt.

- Utálom mikor tőlem nem köszönnek el...- motyogta halkan a sötét hajú srác.

~

- Lilith, a hülye leckéd ráér később is, foglalkozz már velem egy kicsit!- nyavalygott.

- Csend már, tanulni próbálnék!- hordtam le.

- De...én nem akarom, hogy tanulj, inkább iskolába se járj, maradj itthon velem!

- Esküszöm, ha nem fogod be....!- fenyegetőztem, amikor is kinyílt a szobám ajtaja.

- Kivel beszélgetsz?- jött be a bátyám érdekes vigyorral az arcán.

- Hagyjál már Noah!- néztem rá gyilkos tekintettel- Egyébként sincs itt senki, csak Gingerrel telefonáltunk!- lengettem meg a kezemben tartott mobilom.

- Fenébe, pedig azt hittem végre le tudlak buktatni valami palival, vagy Timmel!- kacsintott, és ügyesen kitért a felé repülő párna elől, legalább többet nem jött vissza.

- Utálooooom!- nyújtottam el, miközben hanyatt vágódtam az ágyamon. Mikor nyomást éreztem a lábamnál egyből rájöttem, hogy Solan foglalt helyet- Szerinted minden báty ilyen?

- Honnan tudjam? Nincs testvérem!

- Csak úgy kérdeztem!- beszéltem a plafonhoz, amíg újra ki nem nyílt az ajtóm, már lendült is a kezem, hogy jól fejbe dobjam párnával a belépő Noaht, de helyette anya jött be.

- Nem zavarok?- kérdezte.

- Dehogyis, egyedül úgyis unalmas!- mosolyogtam rá.

- Hé, ez fájt! Mi az, hogy egyedül?- akadt ki az ágy végében üldögélő fiú. Figyelmen kívül hagytam, csak lazán beszéltem tovább anyuhoz.

- Képzeld ma kiderült, hogy pénteken lesz egy iskolai bál, amire mindenki hivatalos, ott lesz Tim is, Gingerrel pedig már ki is találtuk, hogy mit veszek fel!

- Ez remek!- mosolygott rövid szőkés haját igazgatva.

- Apa?- kérdeztem, mivel feltűnt, hogy kissé maga alatt van.

- Jövő hétvégén tud csak hazajönni, a többi kérését elutasították!- sóhajtotta.

- Miért nem lép ki?- tettem fel a költői kérdést. Apukám katona volt, világosbarna hajjal, és tengerzöld szemmel áldotta meg a sors, igen a szemem színét tőle örököltem, míg a hajszínemért anya volt a felelős, a bátyám pont fordítva, apa hajszíne, és anya világoskék szemszíne jutott neki.

- Tudod már a választ!- borzolta meg a hajam- Tanulj ügyesen, aztán egy óra múlva gyere vacsorázni!- mondta, miközben kiment és becsukta maga mögött az ajtót.

- A lelkemig hatoltál azzal, hogy letagadtál anyukád előtt!- tette tenyerét a mellkasára.

- Ha bemutattam volna neki a levegőt, szerinted hogyan reagált volna?- ráncoltam a szemöldököm.

- Igaz, de akkor is rosszul esett!- lökött meg, aminek következtében elvesztettem az egyensúlyom és a babzsák fotelembe zuhantam, szerencsétlenségemre Solant is magammal rántva. Először én voltam felül, a srác pedig a combomat taperolta.

- Fejezd be!- akartam megütni, rákvörös fejjel, de megelőzött, és megfordította a felállást. Elég érdekes pozícióban értünk földet, aminek következtében pirultam is rendesen. Én a fiú alatt kiterített kezekkel, lábaim összezárva, kissé felemelkedve a talajról feküdtek a padlón, Solan karjaival egyenesen nyomva a talajt, mintha épp fekvőtámaszozni készült volna, lábai kicsi terpeszben fogták közre az enyémet, nos ilyen helyzetben volt felettem.

- Öhm....mi lenne, ha izé...- motyogtam vörös fejjel.

- Igen?- kérdezte széles vigyorral, még élvezte is a rohadék!- Szép színed van, mi történt veled?

- Idióta!- kíséreltem meg kikerülni alóla, de ennek eredményeképpen csak az egyik kezét sikerült kirúgnom alóla, aminek következtében egész testével rám zuhant. Ha lehet, akkor még jobban elpirultam- Szállj már le rólam!

- Mintha nem te...!- nem tudta folytatni, mivel az ajtóm újra kinyílt, és a bátyám lépett be rajta.

- Olyan színű a fejed, mint egy érett paradicsom, mi történt, Tim végre elhívott randizni?- újabban olyan gyorsan vörösödök, talán attól a helyzettől, amiben voltam, amit ugyan ő nem látott, de attól még kényelmetlen volt, vagy Tim nevének említése miatt, vagy az „szívatás" randi, ami csak cukkolás lett volna, de pechemre mindkettő igaz.

- Nem is!- fogalmam sem volt, hogy mire válaszolok, a lényeg annyi volt csak, hogy tagadjak- Akarod, hogy eltaláljalak?- nyúltam egy párnáért, mire Solan végighúzta a kezét a lábamon, ennek az lett a vége, hogy majdnem felvisítottam, de még idejében sikerült visszanyerni a hangom, a bátyám pedig értetlen fejet vágva szólalt meg.

- Jó inkább magadra hagylak, szia!- ment ki behúzva maga mögött az ajtót.

- Szerencséd, hogy akárki nem láthat!- löktem le, oldalra.

- Pedig megnéztem volna az arcuk, ha olyan alakban vagyok, amiben az „átlagemberek" is képesek látni!

- Nehogy bármikor is meg merészeld azt tenni!

- Fenyegetsz?- nevette el magát.

- Nem, csak figyelmeztettelek, hogy akkor kereshetsz magadnak egy másik nyomorékot, aki van olyan hülye, hogy befogadjon, csak mert a családjában állítólag ő örökölte a „démonok szemét", magyarul csak én vagyok képes látni titeket a valódi alakotokban.

- Bocsásson meg, ó Lilith őméltósága!- térdelt le elém.

- Nincs is jobb annál, amikor egy démon könyörög neked!- vigyorogtam ezerrel, ja hogy nem említettem volna azt az apró tényt, hogy Solan egy démon?