-Nat.-nyitottam ki a lakásom nem kis megdöbbenéssel. - Menjek ki a folyosóra vagy a lakást akarod átrendezni?-kérdeztem mogorván.
-Inkább menjünk be.-felelte nyugodtan.
Miután bementünk Nat már beszélni is kezdett.
-Abby, sajnálom, ami történt. Egy kicsit elborult az agyam, de értsd meg Clint az én megmentőm. Nélküle én most nem állnék előtted, nem tudnék jó dolgokat tenni. Mikor Steve behozta őt, csurom véresen..
-Megértem.- szakítottam félbe.- Legszívesebben magamnak húztam volna be.
-Akkor, okék vagyunk?
Bólintottam.
-Hallottam a nyomozásról, tudnod kell mindenki melletted áll.
-Köszönöm, de ha elítélnek akkor csak azt kapom,amit megérdemlek.
-Senki nem gondolja úgy, hogy megérdemelnéd, minden akaratodon kívül történt.
-Clint is így gondolja?- kérdeztem dühösen.-  Mert mindenki arról papol, hogy nem az én hibám, de még mennyire, hogy az enyém. Én támadtam meg Clintet,aki szinte már a testvérem. És most elveszítettem őt.
-Beszélned kellene vele.
Újabb bólintást adtam válaszul. Tudtam, hogy elé kell kerülnöm,de jelenleg semmi lélek jelenlétem nem volt hozzá. Pedig el akartam mondani neki, hogy rettenetesen sajnálom, hogy minden amit elkövettem ellene megölte a lelkemet és erre már nincs bűn bocsánat. Majdnem árván nőttek fel a gyerekei miattam,és ezt nem tudom elviselni.
                                  &&&
Egésznap Natasha  esti látogatásán agyaltam, na meg Clinten. Nem tudtam, mit tegyek e helyzetben. Hosszas zsörtölődés és mérlegelés után úgy döntöttem szembe kell néznem a démonaimmal. Elsődleges pont volt ezen a listán Clint Barton.
A központba belépve a vezérlő terem felé igyekeztem. A hátam mögött félve suttogtak a S.H.I.E.L.D. ügynökök. Az egész létesítményben elterjedt a hír a nyomozásról.A folyosón haladtam végig, amikor befordult elém Nat és Clint. Nevettek, mikor pedig Clint észre vett, a felismeréstől ledöbbent, és nem csak ő,  hanem én is. Bár én hamarabb eszméltem fel, így gyorsan kicsaptam a mellettem lévő ajtót,ami a tetőhöz kapcsolódó lépcsőhálózat volt. Gondolkodás nélkül futottam fel a tetőre. Magamban szidtam magam a beszariságom miatt. Nem merek a szeme elé kerülni. Csak remélni tudtam, hogy nem jön utánnam. A tető közepére sétáltam. Mély levegőt vettem,becsuktam a szemem és élveztem az utca zajait. Hallottam az autó dudákat, a felettem köröző helikoptereket, repülőket. A megszokott New yorki levegő megnyugtató volt számomra. S bár friss levegő helyett inkább a szmogot lehetett érezni én mégis otthonos környezetnek éreztem. Kinyitottam a szemem, látni akartam mindent,ami körülvett. Közelebb sétáltam a párkányhoz,ekkor láttam meg egy alakot a tető szélénél. Steve. Fekete pólot viselt,ami kiemelte domborodó izmait. A szívem heves dobogásba kezdett, én csak szidni tudtam a bugyuta kis masinámat.Egy zsebórát nézegetett szomorú tekintettel. Tudtam,mit jelent neki és azt is, hogy az óra egy képet rejt. Szomorúan el mosolyodtam a gondolatra, hogy megint meghalt valami bennem.
-Peggy?- közelítettem meg a hőst,aki határozott gyorsasággal rejtette farmere zsebébe az antik tárgyat. Kérdésemet figyelmen kívül hagyta.
-Hiányzik?-kérdeztem elakadó hanggal.
-Nem számít,az már a múlt.-révedt tekintete New York látképére. -Mit keresel itt fent?- nézett felém, kezét összekulcsolva a párkány peremére helyezte.
-Menekülök a lelkiismeretem elől.
- Ne halogasd, beszélj vele.
Elmosolyodtam. Ezért vagyok szerelmes ebbe a férfiba reménytelenül, mindig tudja hogy miről beszélek, figyel rám.  Haldokló Lelkemet  melegség árasztotta el.  Felé akartam lépni, meg akartam csókolni. Azt akartam érezni,hogy fontos vagyok számára. Azzal a tudattal akartam létezni,hogy értem minden szabályt felrúgna. A hercegemet akartam, egy bugyuta mesével együtt. Közel húzódtam hozzá, rám kapta tekintetét. Várt rám, s talán még egy kis örömöt is véltem felfedezni szemei rejtekében, de ekkor a tekintetem a zsebére tévedt,amiben Peggy képe lapult. Sose kaphatom meg, őt nem. A derekamra vezette tenyerét és közelebb vont magához. Lélegzete akadozott,ajkaimra vezette tekintetét. Isten látja lelkemet majdnem engedtem a csábításnak. Felvezettem a kezem a mellkasára.
-Beszélnem kell Clinttel.