Fütyörészve sétáltam végig a folyosón. Hátra kulcsolt kezekkel meneteltem végig.
-Elvesztettem emlékemet szidott Fury érte, annak aki megtalálja csókot adok érte. Szabad péntek...- kicsaptam egy ajtót, nem volt bent senki, mentebb tovább, találtam egy másikat.-...szabad szombat..ááááá. Chris bácsi!
Beléptem a szobába ott volt ő, meg egy rakat katona, kezükben fegyver volt, rámszegezték. Már nem volt kedvem harcolni velük, ezért az erőmet használtam. Feléjük fordítottam a tenyerem, az energia felém szállt, az őrök pedig mint a marionett bábuk estek össze.
-Ó ez fincsi volt..
-Ébresszék fel azonnal!-adta ki a parancsot.
-De uram instabil.-hangzott a felelet a hangszóróból.
-Chris bááácsi! Ne hanyagolj el!-léptem felé.Rám emelte fegyverét, de rögtön kiütöttem a kezéből.
-Erre nem igazán lesz szükséged.
-Állj!-kiabált rám.-Én alkottalak meg, és ez a parancsom.
Arcon ütöttem.
-Ha elrabolsz egy lányt tizenhét évesen,hogy gyilkoljon orrvérzésig, huszonkét évesen lehet hogy,visszajön megbosszulni.-ütöttem arcon, a földre hanyatlott.Felemeltem a gallérjánál fogva.
-Hadd tanítsak neked egy kis mechanikát. Ha egy chipet túl sokat basztatnak egy idő után meghibásodik.
Arcon akartam ütni, de meggondoltam magam,inkább állon rúgtam.
-Azzal, hogy Stark után te is belenyúltál az agyamba, hogy alvó katona legyek...nos..- meghúztam a vállam-..úgy tűnik nem volt jó húzás,mert már a magam ura vagyok.
Újból belérúgtam. A hátára fordult.
-Elég volt angyal! Én teremtettelek!-ordított magából kikelve.
-Igazad van, te teremtettél. Milyen szörny lennék, ha hagynám hogy a teremtőm túléljen.
Elég volt a játszmából. Itt kell pontot tennünk az ügy végére. Abby és én is, a bérgyilkos éne a vérét akartuk. Nem számított, hogy ez a tett mit von maga után. Felemeltem a kezem,hogy elszívhassam az energiáját, de ekkor egy fémkar fonódott a kezemre.Abby emlékeiből előhalásztam róla az információkat. Bucky. Hirtelen villant be,hogy ő is ott volt az elrablásom idején öt éve. Nevethetnékem támadt a szituációtól. Ma van a bosszú világnapja? Négyből négy célpont csak ma, egy este alatt. Lenéztem a földre Chrisre de már csak a dübörgő léptei visszhangoztak a hangárban. Felmorrantam. A férfire kaptam a fejem, aki még mindig a csuklóm szorongatta. Hirtelen csattant a fémkarja az arcomon. Az ütés akkora volt, hogy a földön csúsztam fél métert. Összemosódott a kép előttem. Felálltam, letöröltem a szám sarkából kiserkenő vért, majd terpeszbe álltam.
-Ez nem volt szép Buchanan!
                         

   ◼◼◼

-Találtatok már valamit?-ripakodott Steve  Tony-ra és Bruce-ra.
-Eddig nem jelez semmit a gép Rogers,szólunk ha van valami.
-Ti meg a gépeitek! A csoda technológiád  nélkül meg se történt volna mindez.
Tony Stark idegesen csapta le a telefonját az asztalra.
-Nem történt volna meg, ha nem viszed el Abbyt, bár azt még mindig nem árultad el, hogy mi az istenért cselekedtél e képpen!-dörrent rá a férfira.
-Elég! Mindannyian aggódunk Abigailért, nem kell a feszültség. Nem hiányzik még egy Hulk méretű probléma.-nézett jelentőség teljesen Banner.
A két indulatos hős parancs szóra nyugodott meg.
-Bartonnal mi a helyzet?-kérdezte Steve valamivel nyugodtabb hangszínnel.
-Az állapota stabil. Nem sokára felébred az altatásból.-vágta rá Bruce.
-Nat?
-Na ő zabos. Égen földön keresi Abbyt. Azt mondta, ezt nem tudja elnézi neki.
-Megyek megkeresem, beszélek vele.
Steve Rogers  épp a liftbe szállt volna be, amikor is észrevett egy alakot előtte. Pontossabban kettőt. Legjobb barátja állt előtte, kezében tartva a lányt,aki miatt annyira aggódott,hogy a szeretett motorját zúzta össze dühében.
-Bukcy.-nyögte.