Kiskoromban anyám mindig azt mondogatta,ha választás elé kerültem,hogy nézem meg a saját szemszögemből,majd a másik fél részéről is. Ha az érdekek egyeznek,akkor rendben döntsek a magam javára,de ha két különböző vágy háborúzik,akkor önzetlennek kell lennem,még akkor is ha fáj. Pontosan ezért egyeztem bele Balthazar ajánlatába. A fülem zúgott,és még mindig a falhoz voltam szegezve a férfi által. Nehezen tértem magamhoz,afféle kábulatba estem. Az életem olyan,mint egy domino sor,aminek ha az első elemét feldöntik,akkor dől a többi eleme,addig míg az utolsó alkatrész el nem esik. Az én első dominómat öt éve indították útjára,s most úgy tűnik  véget ér útja. Tompán jutott el a tudatomig Steve és Tony dörömbölése az ajtón, kiabáltak,hogy engedjem be őket. Balthazar-ra néztem,ő fel sem figyelt a férfiak okozta zajra,csak rám koncentrált.
-Adj egy hetet.-kértem tőle,hangom rekedt volt.
-Túl sok.-ingatta fejét,a mozdulatsor közben ismét túl közel került hozzám,de már nem volt energiám elhúzódni tőle.
-Öt nap.
-Holnap este vagy már most indulunk.
-Rendben.
Ahogy beleegyeztem a férfi már nem állt velem szemben,sőt  a teremben sehol sem volt. Összerogytam a falnál,ekkkor jutottak be a fiúk is. Steve,ahogy észre vett felém sietett. Tony csak a kütyüit nyomkodta idegesen.
-Hova tűnt?-tette fel Steve a kérdést.
-Elment.
-De ez hogy lehetséges?
-Az ereje túlmutat rajtunk.
-Akkor utánna eredünk.-felelte arrogánsan Tony.-De előbb..mit tudtál meg?
-Azt hiszem,most ide kell mindenki.
-Tony hívd össze őket.-adta parancsba Steve. Tony kiszáguldott,és egyedül maradtunk.
-Ugye nem bántott?-ölelt szorosan magához,az érzés amit kiváltott belőlem felbecsülhetetlen volt és felzaklató. Szinte a fülemben harsogott az utolsó domino,ahogy eldől,s nagyott csattan a parkettán. Hangosan felzokogtam. Elveszítettem őt,vagy talán sose volt az enyém.
-Gail,mi a baj? -kérdezte aggódva.-Mit tett?
-Kell...kell egy kis idő egyedül.
Steve ölelő karjai ellazultak,majd hátrébb lépett tőlem. Tudtam most bezárkózott előttem. Ideges volt,tanúsíthatják a homlokán lévő barázdák is. A szememet törölgettem lehajtott fejjel,amikor is távozott,maga után bevágva az ajtót. Tudtam ez még csak a kezdet,ha megtudja a Balthazarral kötött alkumat dühös lesz.........mélyet sóhajtottam,nem nem lesz,hisz meg adom neki azt amire igazán vágyik. Jól mondják a szerelem nem válogat. Jön,letarol,s arra késztet,hogy feláldozz mindent a másikért. Még a halállal is szembe nézel,ha szükség van rá,hogy ő boldog lehessen.
Több,mint egy húszpercen keresztül próbáltam összeszedni magam nem kis sikerrel. Hol a sírás tört rám,hol a kezeim reszketésével nem bírtam. Kétséget kízárólag féltem,rettegtem a jövőmtől. Ha el nem esek a csatában,akkor is egy olyan személy feleségeként kell leélnem az életem,akit még csak nem is ismerek.El kell hagynom a Földet,a szerelmemet,a világomat,a szeretteimet és mindent,ami Abigail Bowmanné tesz.
A kihallgató terem egyik  falán tükör lógott. Oda sétáltam. Mereven néztem magam,s erőt gyűjtöttem mindenhez,ami ezután jön.
-Hős leszel,megmented a Földet Gail.-beszéltem magamhoz,majd mély levegőt vettem,s kiléptem a kihallgatóból. Határozottan indultam el a tárgyalóba,ahol beszélgetés zaja szűrődött ki. Benyitottam. Mindenki jelen volt,kivéve Thort. Érdeklődve kapták felém a fejüket.
-Mit tudunk Abbs?-kérdezte Clint,arca komoly volt,s ekkor tudatosult bennem,hogy most egy rakat katonát kell lebeszélnem a harcról. Leültem velük szemben.
-Nézzétek,amit most megosztok veletek az elég meghökkentő lesz. Nehéz lesz elfogadnotok,de azt kérem,hogy ne kérdezősködjetek,csak viseljétek el és ne próbáljatok elnyomni engem..... A férfit Balthazar-nak hívják. Egyideje tartja velem a kapcsolatot,ő a másik idegen aki a robottal érkezett. Nem egy gonosz lény,az elmondottakból következtetve az űrrobot üldözte őt,mert ő egy messzi bolygónak a királya. Megszállás alatt áll jelenleg, s a segítségemet kérte. Ezért mentett meg többször is,s hozott vissza az élők világába.-néztem szomorúan Steve-re,aki visszafojtott haraggal bámult rám. Elmosolyodtam a gondolatra,hogy már nem igazán számít,hogy haragszik-e rám.
-Oké,eddig értem,de akkor miért tarolta le a negyedet,és már meg ne sértődj Abby,de miért a te segítséged kell neki?-ült mellém Tony,aki ezideig a hátamnál állt.
- A robotokat tiszta energia működteti,én képes vagyok elszívni.
-Hulk meg atomjaira szedni. Valami bűzlik.-hajolt közelebb.
-Valamiért nem akarja a segítségeteket.
-Jó,elfogadom. De miért pusztít?
-Demonstrál. Ha nem mennék vele,akkor elpusztítja a Földet,s ide telepíti az ő népét.
-Akkor menj segíts neki,aztán gyere vissza.-szállt be a beszélgetésbe Wanda.
-Ha vele tartok,akkor többé nem jöhetek vissza,azt mondja,hogy el kell fogadnom a méltó helyemet az ő világában.
-És az hol van?-kérdezte Clint. Összeszorítottam a fogamat,most jön a java.
-Mellette,a királynőjévé akar tenni.
Az asztal ,amin a kezeimet összefűztem,már nem volt a helyén,ahogy befejeztem a mondatot. Steve olyan hévvel pattant fel,hogy magával sodorta az asztalt is. Becsuktam a szemeimet. Próbáltam higgadt maradni,de egy üvöltöző Amerika Kapitány mellett ez nehéz volt.
-...és harcolni fogunk,vagy ellene vagy vele,ő dönt. De te a Földön maradsz.
-Beleegyeztem.-suttogtam leszegett fejjel. A csend fojtogató volt. Gondolom mindenkit rosszul érintett. Nem mertem felnézni.
-Olyan ajánlatot tett,amit nem utasítottam vissza. Három nap múlva pedig elmegyek vele.-hazudtam nekik az idő vallumról,nem akartam,hogy tervezgessenek egy akciót.-Lássuk be, Balthazar erejével nem bírunk el,túl erős,és azzal,hogy vele megyek megmentem a Földet is. Nem akarok erről veszekedni veletek. Hagyom,hogy megemésszétek.-álltam fel.-Holnap bejövök elköszönni.
A szívem majd kiugrott,a tenyerem izzadt és egymás után hajtogattam az imákat Isten felé,hogy legyen vége ennek az egésznek. Kiértem a tárgyalóból,ahol leforrázott embereket hagytam magam után. A lábaim nehézkesek voltak. Gondoltam most a lépcsőt fogom választani,nehogy összefussak valakivel. Elmerülve a gondolataimban lépkedtem a lépcsőfokokon,amikor is egy erős rántás a falnak passzírozott.
-Steve!-szólítottam meg az enyhén ingerült férfit.
-Mit ajánlott?-ragadta meg a vállaimat.
-Steve,kérlek.-leheltem felé.
-Mi volt az Abby?-kiáltotta el magát,hangját a falak vissza verték. Bennem pedig mégegy éket vert.
-Megadja azt,amire a legjobban vágysz.-néztem rá könnyes szemekkel,torkom elszorult. Összeráncolta a szemöldökét.
-Ha a szívem vágyát adja,akkor hogy hogy te elmész?
Felsírtam. Szívfájdítóan zokogtam.
-Nem én vagyok az.
-Gail,mond ki miben állapodtál meg vele.
-Vissza..vissza visz téged a saját idődbe.-nyeltem továbbra is a könnyeimet.
-Mit tettél Gail?-lépett hátra tőlem.
-Elfelejted ezt az egész jövőben vagyok dolgot, vissza kapod Peggyt,visszakapod a régi Buckyt. Teljes életed lesz..
-De nélküled!-kiáltott  közbe,hangja kétségbe esett volt.
-Tudom!-ordítottam túl.- Elfogsz felejteni és lesz egy rakat porontyod Peggytől,és James lesz a keresztapjuk és én meg egy trónon fogok posadni rád vágyódva,de mit...
Szavamba vágott,még pedig egy egyszerű módszerrel. Megcsókolt. A falhoz nyomott durván,a fejem koppant ,de nem érdekelt. Érzékien túrtam a hajába s csókoltam lelkem minden szenvedélyével.