-Nem szükséges suttognod,nem hallanak minket,és nem is látnak.
A sarokba felszerelt  kamera csipogott egyet,füst gomolygott belőle,majd a  hátam mögül egy kattanás hallatszódott. Hátra kaptam a fejemet,a zár kattant.
-Bejutni,pedig főképp nem fognak.
-Balthazar mi ez az egész?-vontam kérdőre.-Azt hittem te jó vagy,miért támadtál rá a városra?
-Afféle demonstráció volt.
-De miért?
-Beszélgetni jöttem hozzád. Ülj le...gyerünk.-noszogatott.
-Elmondod végre miért vagy a Földön?
-El.
-Akkor halljuk!- ültem le vele szemben.Csak most vettem észre,hogy Balthazar keze az asztalhoz volt bilincselve. Sötét szemeit rám emelte,s mesélni kezdett.
- Egy távoli bolygóról jöttem,és azért vagyok itt hogy megoldást találjak a népem helyzetére. Engem érint a felelősség királyukként.
-Mi a bolygód neve?
-Hidd el a nevekkel nem kell tisztábsn lenned,jobb ha még csak névről sem ismeri az emberiség.
-Mifféle gondja van a népednek?-dőltem előrébb.
-Megtámadtak minket,a kiírtásunkkal fenyegetnek.
-Innen mifféle megoldást nyújthatsz? Itt terrorizálsz más embereket?-vontam kérdőre.
-Nem,van egy tervem a megmentésükre.
-Miért nem kértél segítséget? A Bosszúállók segítettek volna,nem volt szükséges lerombolni azt a negyedet.
-Mert nekem nem ők kellenek,nem tudnának segíteni.
-Akkor miért vagy itt? Túl könnyen kaptak el téged.
-Okos.
-Ugyanmár,aki másokat hoz vissza a halálból,az nem térdel le egy fegyver előtt. Mit akarsz a bázisról?
-Téged.
-Hogy mi?-hökkentem meg.
-Te vagy az egyetlen,aki megmentheti a bolygóm.
-Már megbocsáss,de ha maga Thor és Bruce nem megfelelő neked,és rám van szükséged,akkor elég nagy a belém vetett hited.-nevettem fel erőltetetten.
- Szerinted megmentettelek volna annyiszor,ha nem lennél erős?-hangja frusztrált volt,mintha nem lett volna hozzám türelme,de akkor miért hívatott magához?
-Miben tudnék én segíteni?
-Emlékszel az űrrobotra,akivel harcoltál?- felidéztem a történteket,s bólintottam-Ilyen robotok szaladgálnak a bolygómon,mi nem tudjuk legyőzni őket,tiszta energia veszi körül őket,ők maguk az energia. Te képes vagy elszívni tőlük. Segíts nekem és a népemnek megmenekülni. -Mi van ha nem segítek?
Balthazarral farkas szemet néztünk egymással,a férfi mintha harcot vívott volna önmagával mélyen legbelül. Hirtelen emelte meg lebilincselt kezét,s alig hittem el a szememmel a történteket. A bilincs homokká változott,s lehulott Balthazar csuklójáról. Felállt,s sétálni kezdett,méghozzá körülöttem,fenyegetően. Aztán csak egyszer csak megszólalt.
-Kiírtok minden embert a Földről. Mindent,amit valaha ember alkotott,és betelepítem az én bolygóm lakóit. Nem szeretném,de mint királyuk kötelességem ezt tenni.
-És ha veled megyek,kiűzöm őket, azután mi lesz? Visszahozol a Földre és minden happy end?-néztem hátra a székemnek támaszkodva.
-Nem, a harcosom leszel és ha sikerül megnyerned a háborút megkapod a jussod.-összeráncoltam a szemöldököm. Tudtam nem jó ötlet megkérdezni tőle,de megtettem:
-  Mi lenne az?
-A királynőm leszel.-suttogta a fülembe. A torkomra forrt a szó. A fülem sípolni kezdett,s nem épp voltam a helyzet magaslatán. A férfi túl közel volt a nyakamhoz. Kifújta rám a meleg levegőt,megborzongtam. Balthazar mély levegőt vett,majd hümmögött egyet,s éreztem a nyakamnál,hogy mosolyog,kapkodtam a levegőt,a mellkasom fel és le emelkedett egyfolytában. Most ő tényleg megszagolt engem,és még hangot is adott hozzá? Nem tudtam kezelni a helyzetet szóval gyorsan állóhelyzetbe tornáztam magam,s már szemtől szemben is voltunk egymással. Szemeiből komolyság tükröződött,szóval tényleg nem viccelt velem.
-Nem. Még mit nem,hízelgő és megtisztelő,de én a Földön már megtaláltam a társam.-hátráltam el tőle.
-Azt  a bizonyos katonát,aki mást szeret,más korból?
Mintha gyomorszájba rúgtak volna,kétszer minimum. Fájt hallani,azt amit valójában én is rég tudok. Az asztal szélébe kapaszkodtam.
- Bizony ám.-jött felém zsebre dugott kézzel,én tovább hátráltam- Belelátok ám az emberekbe.
-Hazudsz.-ráztam meg a fejem tehetetlenül. Küzdöttem az érzéseimmel,felidéztem Steve arcát,felidéztem az elmúlt két napot,s nem hagytam magam elbizonytalanítani.
- Csak kimondtam,amit legbelül te is tudsz és érzed is,de mégis szerelmes vagy a férfiba.-a falnak ütköztem,ő pedig beért engem,túl közel állt meg hozzám,újból a levegőt kapkodtam. Miért érzek ilyen hevesen ha a közelemben van?-Az emberek furák.-kinyúlt a fejem mellett s nyitott tenyérrel támaszkodott a falnak. Ajkaink vészesen közel kerültek,de próbáltam nem figyelembe venni,megérintette egyik tincsemet,azzal játszadozott.- De figyelj csak ha annyira szereted,akkor itt egy bónusz ajánlat,tekintsd ajándéknak.Te velem jössz,és hogy a kis Kapitányod ne maradjon egyedül...