Steve-vel egész éjszaka a helyzetünket taglaltuk. Próbáltunk minden kérdésre választ adni egymásnak,de voltak nagyon nehéz,megpróbáltató kérdések . Hol egymásnak ugrottunk,hol a lehetséges megoldásokat kutattuk együtt. Pirkadt, de mi már rég otthon voltunk a kanapémon . Én elnyúltam Steve ölében,s míg ő a hajamat simogatta,s birizgálta,addig én a szüleimről meséltem. Elmondtam neki mindent. A szüleim tervét rólam,azt hogy miképp döntöttek mellettem és a felnevelésem mellett. Megosztottam vele az érzéseimet. Elmondtam neki,hogy őket hibáztatom mindenért. Megállt a cselekvésben,s szemöldökét összeráncolva nézett le rám.
-Nem az ő hibájuk volt,ami veled történt.
-Hogy mondhatsz ilyet? Miattuk lettem ilyen.-pattantam fel.
-De nem a szüleid tettek bérgyilkossá. Az irántuk érzett szeretetedet ne alakítsd át gyűlöletté Abby.
-Nem gyűlölöm őket,ugyan ők a szüleim voltak,de nagyon haragszom rájuk.-nyugodtam le,s újból Steve mellé telepedtem,majd karja alá bújtam.- A HYDRA emberei voltak,érted?
-De a jó utat választották,miattad.-simogatta nyugtatólag a vállamat- Ne haragudj rájuk,csak gondolj bele az akkori helyzetükbe.
-Ha már megbocsátás. Bucky.
-Gail..
-Börtönben van és te ezt csak úgy hagyod? Mi a bajod ?
-Mondjuk,hogy keresztül döfte azt a személyt,aki miatt már nem csak a harc lebeg a szemem előtt?
Egy pillanatra nem tudtam tisztán gondolkodni. Ezt most hogy érthette,vetődött fel bennem a kérdés.
-Steve,jól vagyok.
-De akkor nem voltál Abby . A karomban ..
-Ssss.-tapadtam ajkaira. Elakartam vele minden fájó emléket feledtetni,nem akartam hogy elveszítse Buckyt. Nem akartam,hogy később engem okoljon a történtekért. Látszólag sikerült a figyelem elterelés,mert Steve eldöntött a kanapén,s vad táncba hívta ajkaimat,ekkor az ablakomat valaki hangosan megkopogtatta. Szétrebbentünk,én feltornáztam magam ülőhelyzetbe,de Steve akkor már védekező állásban volt. Az ablak felé néztünk. Mindketten nyugodtan fújtuk ki a levegőt. Steve az ablakhoz sétált és kicsapta az ablakot.
-Tony mit keresel itt?
-Sajnálom,hogy megtöröm ezt a...-nézett rám mosolyogva páncéljában - ...nászutat,de vészhelyzet van.
-Mi történt?-léptem melléjük.
-Egy kis zavargás a város másik végében,mindenki kint van a helyszínen csak Cap hiányzik.
Steve rám kapta határozottan a tekintetét. Elbocsátásért fordult felém. Meghökkentett az efféle cselekedete,fontos neki hogy mit gondolok erről.
-Vigyázzatok magatokra.-adtam puszit Steve arcára.
-Te nem tartasz velünk?-ráncolta homlokát Vasember.
-Véglegesen kiszálltam a játékból Tony.
-Megértem.

§

Idegesen ültem az ágyamon,s csak azon gondolkodtam,hogy végeztek-e már a küldetéssel. Tudtam,hogy jól vannak,de megerősítést vártam. Ennek ellenkezőjéről még csak gondolni sem akartam,de egyre jobban elborított a kétely és a félelem. Bő két órája mentek el a fiúk,s még mindig semmi. A televíziót be se mertem kapcsolni. Ekkor a telefon megszólalt. Lélekszakadva rohantam a telefonért a konyhába. Ügyetlenkedtem a szerkezettel egy sort mire felvettem.
-Igen?-szóltam bele reménykedve.
-Gail be kéne jönnöd.
-Steve,mi az? Elfogtátok?
-El,de csak veled hajlandó beszélni.
-Ki az?
-Még ezt sem árulta el. Kérlek,gyere. Tudom,hogy nem akarsz részt venni ebben,de most szükség van rád.

§

-Nat!-szaladtam a nő felé.
-Abby.
-Mit tudunk?
-Még mindig semmit,annyira.... ragaszkodik hozzád. Szerintem jobb,ha bemész a kihallgatóba.-mondta zavarodottan.
-Natasha mi a baj?
-A férfi lerombolt egy egész városnegyedet egyetlen csettintéssel,mi pedig oly könnyen elkaptuk. Semmi ellenállás nem volt. Nyugodtan hagyta átszállítania magát.
-Bemegyek. Steve hol van?
-Tonyval tanácskoznak. Szólok neki,hogy itt vagy még mielőtt bemennél várd meg.
Beleegyezően bólintottam,aztán Nat megfordult és Steve kutatására indult. Szót akartam fogadni. Isten látja lelkem próbáltam egy helyben állni,de a kíváncsíság,hogy ki lehet a falak mögött felemésztett. Hirtelen felindulásból cselekedtem,s a kihallgató felé mozdultam. Kicsaptam az ajtót,s beléptem.
Mintha leforráztak volna. Dühösen suttogtam felé.
-Mit keresel itt?