Fájdalomra ébredtem.Nem igazán voltam magamnál,de azt sikerült érzékelnem,hogy kikötöztek,a láncok fülsüketítően csörögtek. A kezeim zsibbadtak voltak attól,hogy a fejem felett volt felkötve,de nem csak a kezeimet nem éreztem,a lábaimmal is ugyanaz volt a helyzet,valamit biztos beadtak nekem. Mikor végre magamhoz tértem,körül tudtam nézni. Egy félig sötét helyen voltam. Az orromat megcsapta valamiféle orrfacsaró bűz. Öklendezni támadt kedvem. Könnyű volt rájönnöm arra,hogy valamiféle csatornában vagyok.
Ütés csattant az arcomon. Orromból vér bugyogott elő, lehanyatlott a fejem.
-Ide figyelj!-köpte felém a szavakat egy férfi. Nagy erő kellett,hogy felemeljem a fejem. Mégis mi a fenét adtak be nekem?
Szememet meresztve néztem az ismerős arcot. Nem voltam olyan állapotban,hogy felfoghassam árulását. Clint arca villant be hirtelen,hogy volt rá képes?
-Minő meglepő Dave.-suttogtam felé.
-Bizonyára kiváncsi vagy a miértre.
-Nem igazából pont leszarom.-köptem ki a számba betóduló vérmennyiséget.
-Ó de én azért elmondom drágám.-lépett felém. Jobb kezét arcomhoz emelte,majd megszorította. Ellökve magától kezdett el mesélni,a láncok hangos csörrenéssel ütődtek egymásnak.
-Ma minden kiderül. Mesélek,míg nem ér ide a főnök. De kezdjük is az elején.
Dave mosolyogva húzott elém egy széket,s ült rá fordítva. A tekintete eszelős volt.
-Hat éve leállították az elit kommandó egységemet,legalábbis ezt mondták nekem. Összezuhantam..ittam...sokat. Az egység volt az életem,a szerelmem..nos..a mindenem. Ekkor keresett meg a HYDRA,elmo..
-Nagyon érdekfeszítő,de mint már említettem leszarom a Darth Vader baromságodat.-szakítottam félbe mondani valóját.
Dave elmosolyodott. Lenyúlt a szék alá,egy botot emelt fel,s felém irányította,a hasam tájékához. Hangosan sikítottam fel. Ez a fajta fájdalom hasonlított a sokkoló okozta fájdalomra, de valamivel mégis keservesebb volt. Zihálva lógtam ott,nem volt energiám tartani a fejemet,így csak a hangokból szűrtem le,hogy Dave letette a földre a fegyvert.
-Csodás fegyvereket készítenek a HYDRA tudósai. Szóval ne vágj a szavamba,vagy megsínyled. Hol tartottam?Ja igen! Szóval felkerestek. Kiderült,hogy az osztag nem oszlott fel, csak engem távolítottak el ilyen formában a posztról. Több se kellett nekem kettős kém lettem. Hiszed vagy sem itt többet értem el,mint a NASA-nál.-felnevetett.-Még a te beültetéseden is ott voltam. Bizony ám. Emlékszel?
Az a szemét. Próbáltam elő ásni emlékeimből az arcát,de a családi vacsorákon kívül nem igen szerepelt más pillanatokban.
-Hogy kattog rajta az agyad.Hagyok még időt rá.

             §

Hirtelen villant be az emlék.
Forróság. Ezt érzem ereimben éppen,mintha a vénáim és a sejtjeim spontán égés áldozatai lennének. Egy boncasztalon fekszem, felettem egy lámpa világít meg. A hajam az izzadságtól vizes. Erõtlen vagyok, a fejemet képtelen vagyok mozgatni, csak hang töredékek jutnak el hozzám. Iszonyatos szomjúság tör rám, majd pedig a mindenemet felemésztő tűz elmúlik, mintha csak lekapcsolták volna, a szemem szúrt. Sikoltottam, majd az erőm működésbe lépett. Már nem a felettem lévő lámpa adott fényt, hanem a szemem kékes ragyogása.
-A páciens készen áll.

-Köszönöm Stewart. Akkor kezdjük is. Kérem dokumentálja a kísérletet.
Az asztal, amin feküdtem hirtelen meg mozdult, és már szinte álló helyzetben voltam kikötözve,nyögtem egyet a hirtelen váltástól.A hajam a szemembelógott. Felnéztem, de akkor a szemem elé tárult a legnagyobb árulás, amiben valaha részem volt. Előttem állt a Tél katonája és a gyámom.
-Chris bácsi.- krákogtam.
-Ssss. Ne beszélj! Szabaddá teszlek.

            
             §

-Gondolom te vagy Stewart.
-Na végre!-kiáltott fel.
-A teljes nevem Dave Stewart Barton.
Kezeim ökölbe szorítottam.
-Te szemét tizenhét voltam,hogy tehetted ezt?
-Ugyan,nem személyes ügy,ne foglalkozz ilyenekkel. Neked ez a vég,és senki nem ment meg,még a fogadott családod sem. A Bosszúállók közül senki nem kopogtat az ajtómon,miattad.-vigyorgott.
Felkacagtam.
Most min nevetsz?-komorodott el,majd megütött.-Ha jól látom nem épp vicces a helyzeted.
-Szarság.

-Micsoda?

-Az amit beszélsz.Hallom azt a sok faszságot, ami kijön a szádon, de képtelen vagyok felfogni, hogy lehetsz ennyire elfuserált.-kacagtam fel.-A család nem arról szól, hogy elvárjam azt, hogy tűzbe menjenek értem te balfasz, - köptem oldalra a számban felgyülemlő vérmennyiséget-..hanem hogy én bármikor, bárhol meghalnék értük feltétel nélkül, függetlenül attól, hogy ők megtennék e avagy sem te kretén....
Hosszú csend állt be,mire megszólalt.
-Egyébként is neked ez volt a sorsod.
-Hogy érted ezt?

Dave önelégülten szólásra nyitotta száját,amikor egy gyűlölt hang szelte át a csatornát.

-Az az én részem lesz elmesélni neked Angyal.-lépett ki a homályból Chris,vele együtt Bucky is. Magától a látványtól dühös lettem.
-Chris.-morogtam felé,közben minden maradék erőmet arra összpontosítottam,hogy eszeveszettül tépjem rabláncaimat.
-Adj be neki egy oldatot!-parancsolt Dave-re. A férfi felém lépett egy injekciós tűvel,majd a mellkasomba döfte. Felnyögtem,majd az egész testem elernyedt,nem éreztem semmit fizikailag.
-Engedd el!-osztotta ki újabb parancsát bácsikám.
-De Uram!Kiszámíthatatlan az ereje.
-Ugyanmár,arra nincs energiája,hogy a fejét felemelje,nemhogy magához az energia elszívás folyamatához.Csak tedd,amit mondtam,le van szedálva.
Dave elkezdett kioldozni,pár pillanat múlva a földön kötöttem ki.Puffanást hallottam. Oldalra nézve láttam,ahogy Chris mellém rak egy széket.
-Mássz fel rá nyugodtan,ha van erőd.
-Mit akarsz tőlem?-nyögtem felé.
-Csak befejezem a sztorid. Velem kezdődött és velem fejeződik be.
-Hogy vagy erre képes?Az unokahúgod vagyok.
-Nem vagy te semmim.-rúgott belém.-Ez is a szüleid miatt van.
-Csak mond el,miért engem?-támaszkodtam a szék ülő részére.
-Emlékezz rá,hogy te akartad.

               §
-Volt egy projectem,amin a bátyámmal dolgoztam. Ez egy szérum volt,az alanyokat akartuk különlegessé tenni,de senki nem bírta. A szervezetük feladta,még mielőtt kifejthette a hatását maga az elixir. Kikértük egy DNS kutató véleményét,ez volt Mary,az anyád.Josh,az apád persze egyből bele-szeretett,így bevettük a kutatásba. Később jött az esküvő és minden más,ami fontosabb volt a szérumnál. De egy kis idő elteltével Mary rájött arra,hogy nem a szérummal van a baj,hanem az alanyokkal.Azt mondta,hogy már a fogantatás után belekell kódolni a szert.Szerelmesek voltak egymásba,de jobban szerették a tudományt mindennél. Így ők vállalkoztak a csoda gyerek létrehozásában. Így lettél te,mikor kiderült,hogy Mary terhes előbb adtuk be neki a szert,mint a szükséges tápanyagokat. És BUMM.-dobbantott egyet.-Mary két nap múlva is élt. A szer hatott.
-Istenem.-suttogtam.-Csak egy kísérleti patkány vagyok.
-Igen az vagy,de csak a szüleid miatt,velem istennő lehettél volna,de ahogy világra jöttél Maryben felszabadultak az anyai ösztönök.Elszöktek veled,elrejtettek előlem. Sok időbe telt mire megtaláltalak titeket. Azt hiszem,akkor lehettél tíz éves. Még több időbe került,míg meggyőztem őket,nem akarok ártani neked. Két évembe került,mire hozzád szólhattam. Aztán megöltem őket.Gyorsan,egyszerűen,és hozzá láttam a te átalakításodhoz.Te voltál az életművem,de sajnos elbuktál...itt a vége Angyal. Elhoztam egy jóbarátomat.Nehéz volt vissza állítani őt száz százalékos bérgyilkosnak,de sikerült.

Visszahanyatlottam a földre. A könnyeim szüntelen folytak.A szüleim,hogy tehették ezt velem? Szerettem őket,a mai napig a gyász mossael napjaimat.Legszívesebben ordítottam volna.El lepet a jelentéktelenség érzete. Semmi erőm nem maradt. Teljességgel megsemmísítettek. Egy csizmát láttam megállni előttem. Chris lehajolt,majd a fülembe suttogott.
-Elfecsérelt tehetség vagy. Szánalmas.-felállt majd otthagyni készült Dave-vel,de még oda szólt a Tél katonájának.
-Öld meg!Legyen lassú halála.

Felém közeledett a bérgyilkos. Próbáltam felállni,de nem voltam képes rá. A lábaim a nyugtatótól haszna vehetetlen volt.A tarkómnál fogva ragadott meg. Éreztem a hideg fémet,amely vasmarokként tartott. Eldobott.Hatalmas erővel vágódtam neki egy oszlopnak. A levegő beszorult tüdőmbe. Nem bírtam hangot adni fájdalmamnak.Ismét megpróbálkoztam felállni,s majdnem sikerült is,de Bucky gyorsabb volt nálam, beletérdelt a hasfalamba. Megint neki csapódtam az oszlopnak,de most nem estem a földre. Fém kezével a torkomat szorongatta,keze alatt úgy lógtam,mint egy marionett bábú. Hallottam egy hangos reccsenést. Először nem tudtam,hogy mi az,de egy éles fájdalom járta át a nyakamat. A bérgyilkos eltörte a gégém. A fájdalom megőrjített. Ilyen lehet a pokol. Ököl csattant az arcomon,majd még egy,s még egy. Már ment egy ideje,mikor már nem egészen voltam eszméletemnél.Bucky épp kezével nyomott a vállamnál fogva az oszlopnak.Nem igényelt nagy erőfeszítést ez a cselekedete,hisz semmi erő nem maradt bennem.Fém kezével felnyúlt,s egy kilógó fém csövet tört le.
-Bucky.-nyögtem,nagy erőfeszítések árán.-Ne csináld.Kérl..
A mondatomat nem tudtam befejezni,mert Bucky belém döfte a random fegyvert. A szemem kidülledt.
-James.-suttogtam rekedten.Megfogtam a kiálló fegyvert. Hányinger kerülgetett,a számból vér bugyogott elő. Bucky szemei kitisztultak.Először még azt sem tudta,mi folyik körülötte,s egyáltalán hol van,mikor pedig rájött már késő volt,erőtlenül kapkodtam a levegőt.Kétségbeesetten húzta ki a fegyvert belőlem. Rá estem a katonára,s a szívem az utolsó ritmusát játszotta.