Mire beértünk a szobába,már mámorban éreztük magunkat. Szinte mindennek neki mentünk. Steve az ágyam melletti hintaszékre dobott. Felnéztem rá,a pedánsan beállított haja a múlté volt a kezem alatt. Arca kipirult , átlagos esetben azt mondtam volna,hogy aranyos volt,de per pillanat egy szexi félistent láttam,aki összegyűrődött barna ingben állt előttem. S rám várt. Felkeltem a székből,s elkezdtem a gombokkal pepecselni. A kezeim megremegtek,tudtam ha lekerül az ing ,azzal együtt a padlóra esik az eddigi kapcsolatunk is. Felnéztem rá. Szemei csillogtak,ajkai duzzadtak voltak. Mire szétgomboltam ingjét, Steve türelmetlenné vállt. Vad táncba hívta ajkaimat, így nem volt időm elcsodálkozni kockahasán. Sürgetően túrtam hajába,válaszul csak megfordított, hátam keményen ütődött fedetlen mellkasának,amely tűzforró volt. Édesen kellemes érzés lett urrá rajtam. Nyakamat apró csókokkal hintette be. Zsenge sóhajok verődtek le szobám falairól. Hátra döntöttem a fejem,hogy jobban hozzám férhessen. Lábaim elgyengültek,amikor áttért a kulcscsontomra, Steve válaszul egyik karjával átölelve tartott meg.  Jobb kezemet felemelve fontam át a nyakán. Hálóingem pántját irrtózatos lassúsággal húzta le vállamról. Azt kívántam bár tépné le azonnal. Meglepődtem saját vágyaimon. Nem hittem volna,hogy efféle vadság rejtőzik bennem. Vagy ezt csak ő hozza ki belőlem. A kulcscsonttomról áttért a gerincem vonalához. Megremegtem. Fordítottam helyzetemen. Szembekerültem vele, nem tétováztam, nem mondtam egy szót sem. Jelen helyzetben csak a tettek számítottak. Mélyen a szemébe néztem. Kapkodta a levegőt. Elmosolyodtam, ez mind én miattam van. Szemeiben ugyanazt láttam,mint a sajátomban, és nem hittem el,hogy tényleg jól gondolom-e,hogy mit rejt szemei rejteke. Isten a tanúm rá,hogy egy magasztos érzelem lakozik benne,ami felém irányul és csak reménykedni merek,hogy ez szerelem.
Lassan közeledtem felé,tenyeremet arcára fektettem,majd  lábujjhegyre állva megcsókoltam őt. Az egész tevékenységünk vad hangulata hirtelen csapott át valami mássá,s ezt mindketten éreztük. Derekamra rátartva emelt a magasba,s tett lágyan az ágyamba párnáim közé. Göndör fürtjeim szemembe hullottak,de éreztem,ahogy lábaim közé térdepel. Kiseperte hajfátyolomat. Rá emeltem tekintetem. Olyan gyengédséget láttam,amely a lelkét tükrözte vissza. Gyengéden kezdte cirógatni combomat,de nekem ennél több kellett. Tarkójánál rántottam újra magamhoz. A heves csókcsata közepette tenyere,amelyik nem a combomat markolászta,lefelle vándorolt . Végig simította mellemet,majd a derekamnál megállva markolt rá csípőmre,válaszul beleharaptam alsó ajkába. Tettem pozitív oldalát egy nyögéssel jelezte. A hálóingem alját markolászva húzódott hátra.
-Még mielőtt bármi történne..tudnod...tudnod kell Abigail,hogy te jelented a..
Ring... Ring.... Ring...Telefon csörgés szelte át a levegőt. Egymásra néztünk. Tudtam,hogy Steve telefonja az,hisz a sajátomat a konyhában hagytam. Ránéztem a komódon lévő órára,míg Steve kihalászta nadrágja zsebéből a telefonját, hajnali félhárom.  Steve megnézte a kijelzőt,tekintete elkomorodott,majd vállgödrömbe temette arcát.
-A francba.
Az előbbi jelenettől függetlenül zavarban éreztem magam,így csak egy halk suttogásra futotta.
-Ki volt az?-kérdeztem félve,remélve hogy nem Fury szólt közbe,vagy egy világvége méretű krízis helyzet. Nem válaszolt feltett kérdésemre,csak felkelt az ágyról, s ingjét kezdte gombolni. Kifujtam a levegőt,majd felültem.
-Steve, ki volt az?
-Sharon.
Ereimben meghűlt a vér.
-Ohh, és mit akart?
-Azt írta bajban van. Mennem kell.
-És akkor most elmész? Itt hagysz?
-Abbs! Bajba került.-nézett rám.
-Steve, az a nő legfeljebb a házkulcsát veszíthette el hajnal háromkor.
-Nem kockáztathatok. Addig úgy se lenne nyugtom.
Steve elindult a nappali felé. Felpattantam az ágyról,s utánna mentem, nem kis dühvel.
-Rogers! Ha most kilépsz azon az ajtón..soha többé ne gyere vissza.