Steve kérésemet elfogadva ígérte meg, hogy nem tesz semmit, bár láttam rajta,hogy nem helyeseli. Életem leghosszabb öt percét töltöttem el hősömmel kéz a kézben,mire végül is meghallottam a közeledő léptek zaját.
-Megjött a fogadó bizottság.-ugrottam le a zsámolyról. Kivágódott az ajtó. Steve mellém állt. S bár azt ígérte,hogy nem avatkozik közbe, magatartása nem erről árulkodott,de mikor meglátott egy férfit felénk sétálni valamivel megnyugodott,majd biccentett üdvözlésképp. Bizonyára ismerte az ügynököt.
- Jó napot! Phil Coulson vagyok. Ön pedig Abigail Bowman ha nem tévedek.
-Én lennék.
Coulson ügynök le pillantott cipőnélküli lábfejemre. Felhúzta a szemöldökét,de nem szólt semmit. Elszégyelltem magam,de utána eszembe jutott itt létének oka,s a szégyent felváltotta az idegesség.
-Nos,valamivel barátságosabb környezetben szerettem volna megismerni Ms.Bowman,de sajnos a helyzet így alakult. Önt vád alá akarták helyezni,de bizonyíték hiánya miatt ejtették is azt.
Megkönnyebültem eresztettem ki a levegőt tüdőmből.
-Nem kerülök börtönbe?
-Nem.-mondta ki,bár a hangján nem érződött a jó kedv. Ránéztem Steve-re,hogy osztozzon örömömben,de az ő arca sem volt kimondottan nyugodt.
-Mi van még Phil?-kérdezte.
-Nos ez csak a jó hír volt. Hiába vallott maga mellett még az érintett Clint Barton is ,nem tudunk elmenni a tény mellett,hogy megtámadta kollégáját. A további nézet eltéréseket elszeretnénk kerülni.
-Nem lesz vele semmi probléma. A Bosszúállók mellette állnak.- jelentette ki Steve.
- Nos nem mindenki. Sharon Carter  elmesélte Ms.Bowman gyengeségeit,továbbá elmondta hogy hajlamos visszatartani információkat,s kifejezetten ellene vallott a kikérdezés során.
Steve-vel mindketten ledöbbentünk. Azt tudtam,hogy nem kedvel,de hogy börtönbe is küldene,azt azért nem gondoltam volna.
-A begyűjtött információ alapján Abigail Bowmant alkalmatlannak ítéltük.
-Mire vagyok alkalmatlan?-kérdeztem félve.
-A Bosszúállóknál betöltött szerepére. Sajnálom Ms.Bowman ,Önt végérvényesen kirúgjuk a Bosszúállóktól,a S.H.I.E.L.D.-ből, s megfosztjuk az ügynök jelzőtől. Továbbá,amint kisétál innen többé nem közelítheti meg az intézményt. Ha megteszi az szankciót von maga után. Tilos a Bosszúállókkal felvenni bármilyen jellegű kapcsolatot,ha megteszi börtönbe zárják. Tilos az erejét használni, tilos bármilyen ügyletbe belekeverednie, ha valamilyen oknál fogva a neve felmerül akárcsak említés szinten is egy HYDRA ügy kapcsán, önt azonnal letartóztatjuk. Megértette?
Mint,akit leforráztak úgy álltam előttük. Megfosztottak mindentől. Az erőmtől, a jó cselekedetektől, a Bosszúállóktól,a fenébe is Steve-től. Végig pörgettem az agyamban mindent. Rájöttem,hogy szinte mindent elvesznek tőlem,de adnak valami mást. Egy kiskaput a normális élethez. Egy olyan életet kapok,ahol nincs bűntudat, nincs HYDRA, nincs erőszak, nem bánthatok senkit se. Tudtam,hogy önző dolog,amit teszek de elfogadóan bólintottam. Steve szólni akart,tenni szeretett volna,de megragadtam a karját.
-El...elköszönhetek tőlük?
-Sajnálom, de nem. Vezessék ki.-adta ki a parancsot Coulson. Láttam rajta,hogy nincs igazán ínyére a dolog.
A sok öltönyös férfi elindult felém. Steve elém állt.
-Majd én lekísérem Phil.- nézett rá jelentőség teljesen.
-Legyen, e felett még szemet húnyok.
-..Öhmm Uram! Még azért átöltözhetek?
-Akartam is kérni.
Hálásan tekintettem rá,majd kisétáltunk az edzőteremből. Steve komolyan vette gardedám feladatát,mert az öltözős szekrényemig kísért. Felkacagtam.
-Tudod végig nézned azért nem kell a műsort.
Először értetlenül nézett rám, majd ahogy rájött mit is tett elpirult. A tarkóját vakargatva jelentette ki,hogy akkor megvár odakint. Már az ajtóhoz ért,mikor bevillant,hogy most beszélgetek vele utoljára.
-Steve!-szóltam utánna.Megfordult.
Elindultam felé.
-Előre is sajnálom amit tenni fogok,de nem sétálhatok ki az életedből úgy,hogy ezt nem teszem meg.
Felugrottam rá,lábaimat csipőjére tekertem,majd megcsókoltam.Nekiestünk az ajtónak. Először nem reagált. Minden érzelmemet beleadtam, olyan vadul téptem ajkait,amennyire csak tudtam. Azt akartam,hogy erre még öt év múlva is emlékezzen. Feleszmélve felmordult,majd nekinyomott a legelső öltöző szekrénynek. Hangos csattanással ütődtem neki,szinte biztos voltam benne,hogy horpadás maradt utánnam. Felnyögtem. Megszakította csókot.
-Sajnálom.-eresztett el egy fél oldalas kisfiús mosolyt.Felnevettem.
-Megérte.