Gyönyörű tavaszi nap virradt New York utcáira. A Central Parkban egy fiatal lány ült a reggeli kávéját kortyolgatva. A fülében zeneszólt és látszólag elmélyülten a telefonjával volt elfoglalva, de ez nem így volt. A lány figyelt. Mindenre és mindenkire aki elfutott előtte. Volt egy feladata, egy célpontja akit likvidálnia kellett. Nem tudta, nem érdekelte hogy miért kell kivonnia a forgalomból, csak azzal volt tisztában hogy a nő, aki pont most állt meg nyújtani tőle száz méterre most fogja átélni az élete utolsó tíz percét , ami borzalmasabb lesz mindennél, amit valaha átélt. Mikor a futó újból elindult letért egy ösvényre. A lánynak se kellett több, lassan felállt a padról,a kávéját a legközelebbi kukába dobta, a telefonját a kabát zsebébe süllyesztette, majd nyugodtan az ösvény felé sétált. Mikor utolérte a nőt megszólította, majd gyorsan előhúzott csizmájából egy kést, és készen állt arra,hogy hasba szúrja,de akkor erős lökést érzett és egy fának csapódott. Mikor felnézett egy férfit vett észre,bár az arcát nem teljesen látta egy sapka takarta kilétét. A lány nem értette hogy nem vette észre a közeledő embert, de úgy gondolta gyorsan kijavítja a hibát. A célpontot keresve rájött,hogy a nő elfutott. Szörnyen dühös lett, sosem vallott még kudarcot. És ezért a veszteségért az előtte álló embert hibáztatta. A bérgyilkos nem is foglalkozott azzal, hogy a férfi nem volt a listán csak rátámadott.