Sziasztok! Az a helyzet, hogy a saját versenyem ihletett meg. Szóval írtam én is egy novellát. Persze én nem szállok be a versenybe. Remélem ezáltal ti is kedvet kaptok  egy Bucky/Stephani történetet írásához.
Puszi és elektronikus pacsi mindenkinek. Remélem tetszeni fog legelső novellám.

  A Rajz

Lélekszakadva rohantam be a sátrába. Lecsaptam a vázlatfüzetem az asztalra. Felemelte a fejét. Senki más nem volt az aprócska sátorba, csak mi ketten. Épp fegyverét tisztította. Mélyet sóhajtott.
-Szóval hallottad?- állapította meg egyszerűen. Torkom összeszorult, a sírás kerülgetett.
-Mikor?- nyögtem ki nagynehezen. Hangom elvékonyodott,s bár nem a kérdésére válaszoltam, tudta mire vonatkozik az én egyszerű,mégis sorsfordító kérdésem.
-Még szürkület előtt.
Reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem, a szám elé kaptam a kezem és hátráltam. Ő rögtön felpattant a helyéről.
-Stephani!
-Nem, semmi baj.-rendeztem arcvonásaimat.-Hisz erre jelentkeztünk nem? Védeni a hazát. Ha pedig kihívnak a frontra nincs mese menni kell.-szipogtam egy sort.
-Steph.-lépett felém. Elfordultam tőle, nem bírtam tovább nézni gyönyörű szemeit,amik ha az én szemeimben néztek, látni véltem a gyerekkorunkat és mindent ,amit mi ketten valaha átéltünk. Láttam benne a barátságunkat, s éreztem a szerelmemet felé,amit sose vallhattam be neki. A könnyeim erre a gondolatra ömleni kezdtek. Hátulról ölelt magához lágyan. Megilletődötten hagytam abba a reménytelen zokogást. Jamessel hiába voltunk gyerekkori barátok e fajta megnyilvánulást sose engedtük meg magunknak. Ha Brookly utcáin sétáltunk furán néztek ránk, majdhogy nem megvetően. Hisz egy fiatal hölgy nem sétálhat úgy egy fiatal ember mellett,hogy ne lenne házastársi terveink. Csakhogy mi nem voltunk szokványos páros. Kiskorunkban,mikor játszottunk mindig én akartam lenni a hős,ahogy most is. Elakartam menni én is harcolni,de nem engednek. Tekintve,hogy nő vagyok. Egyetlen egy ember ért meg, Dr.Erskin. Miatta lehettem az ezredben. Sajnos csak ezt tudta elintézni számomra. A hazámért már nem tehettem semmit.
-Vigyázz magadra kérlek.-leheltem felé lágyan,ha lehet még jobban magához vont.
-Hazatérek hozzád,ígérem.
-A búvóhelyünkre esküszöl?-könnyeztem be újra.
Suhanc korunkban volt egy elhagyatott kis családiház,amit gyakran látogattunk, ha elegünk volt a saját életünkből. Ha már nem bírtuk a nyomort,ami körülvett minket. Az a kishely rejtette a számunkra legfontosabb emlékeket.
-Ránk esküszöm.
-Bucky, ne menj.- szaladt ki a számon a leg meggondolatlanabb mondat életem során. Nem kérhetem efféle dolgokra, a becsülete lenne a tét. Összeszorítottam a szemem. Még mindig ölelésében tartott. Hallottam,ahogy élesen beszívja a levegőt. Majd valamit éreztem a kezem ügyében. Kinyitottam a szemem. A vázlat füzetem volt.
-Stephani Rogers, nem tudom mikor jövök vissza a frontról,de azt akarom, ha ez megtörténik és újra a karjaimban tartalak ezen a lapon rajta legyen a közös házunk minden egyes részlete.
-Miről beszélsz?-ejtettem ki a füzetet kezeim közül.Feléfordultam. Tekintete komoly volt.
-Szeretlek Steph.-fogta két keze közé arcom. - Már kis srác korom óta tudom, hogy te bizony a feleségem leszel, ha törik ha szakad. Isten a tanúm rá,hogy nem akarok harcolni per pillanat a hazáért,csak is érted. De a háború mindenkit kötelez. Egy dolog nyugtat meg,mégpedig az hogy te biztonságban leszel. Ha vége mindennek megkérem a kezed és a búvóhelyet családi fészekké alakítjuk.
Nem várta meg míg reagálok. Megcsókolt. A szívemet fájdalmasan csavarta össze a boldogság és a szomorúság egyben. Mikor széváltunk homlokát a homlokomnak döntötte,és csak néztük egymást,de a békénknek vége szakadt, mikor egy katona társunk bekiáltott a sátorba
-Barnes! Előrébb hozták az indulást.
-Mikorra?-kiabált ki Bucky.
-Öt perc múlva gyülekező.
Megragadtam James karját kétségbeesetten. Újból megcsókolt, lágyabban mint az első csókunkkor.
-Emlékezz a rajzra,mert ha nem lesz kész nem veszlek feleségül.-vigyorodott el szemtelenül.
                                   §
A Torony egyik ablakpárkányán ültem, ölemben a nemrég megtalált tervrajzzal. Késő este volt, minden Bosszúálló nyugovóra tért már. Egy könnycsepp szabadult el,s esett rá a lapra.
-Kész a rajz, te hol vagy Bucky? -suttogtam az éjszakába.