Egy hónap telt el az át programozásom óta. Gyorstalpaló kiképzésen veszek részt, bár nincs rá szükségem. Bárhogy ellenkeztem, Fury teljes jogú Bosszúállóvá tett. Első tevékenységem az volt, hogy listáznom kellett az áldozataimat. Szörnyű volt átélni az egészet. A bűntudat és a fájdalom,amit a tudat okozott.. felemészett. Börtönbe akartam kerülni, de Fury hajthatatlan volt.Megkérdeztem miért csinálja, mire ő nemes egyszerűséggel csak annyit felelt:
-Az ereje kiváltság Ms.Bowman, amit kamatoztathat, több millió ember megmentésével.
Elfogadtam, hogy Bosszúálló legyek. Felesküdtem, hogy soha többé nem ontok ki emberi életet. De ez nem volt elég a múltam folyton a nyomomban volt, mint béklyó. A reggeleim borzasztóak voltak, fájdalommal teliek.Napközben lefoglalt az edzés Nathasa Romanoffal. Az éjszakáim pedig maga volt a földi pokol. A bűntudat, a lidérceim mindig aludni kísértek.

A második Bosszúállós tevékenységem egy név megadása volt, egy nőé, akit hál Istennek nem sikerült likvidálnom. Emily Strauss teljes körű védelmet kap a S.H.I.E.L.D.-től.
Ebben az egy hónapban próbáltam mindenkivel jóban lenni. Tony, Natasha, Bruce és Clint egész közel kerültek hozzám. Wanda és Vízió kiküldetésen vannak. A többiek pedig gyűlölnek, mert egy hidegvérű gyilkos vagyok. Nem hibáztatom őket igazuk van.
Most Tonynál lakom. Felelősséget érez irántam. Szinte minden kiadásomat ő állja nem hagyva hogy ellenkezzem. Igyekeztem közéjük tartozni több kevesebb sikerrel. A hajamat is befestettem szőkésbarnára. Utáltam a fekete hajszínem. Az nem Abby volt, hanem az Angyal.
Épp az edzőteremben püfföltem a boksz zsákot,amikor egy hang csendült fel.
-Abból nem tudsz életerőt szívni.
Hirtelen fordultam meg.Rogers Kapitány állt az ajtóban edző ruhában.
-Energiát, nem életerőt.- válaszoltam vissza miközben kisöpörtem a homlokomból a hajam.
Visszafordultam a zsákhoz és tovább ütöttem. Nem volt épp rózsás a kapcsolatunk. Számtalanszor bocsánatot kértem, de elutasított. Megértettem, hogy gyűlöl. Fury megkérte, hogy tartson nekem kiképzést, de foggal körömmel harcolt ellene. Natasha kapta a feladatot, hogy képezzen ki.
-Kapitány az edzésem fog kezdődni nem lehet senki bent csak én és az edzőm.
-Ma én vagyok az edződ Bowman.
Befejeztem az ütlegelést és felé fordultam.
-Natasha hol van?
-Romanoff ügynöknek dolga van. Hol tartottak az edzéssel?
-A közelharcnál.
-Rendben.- bólintott és elő vette a pajzsát edző táskájából.
-Fegyverek nélkül történik az edzés.
-Hát ma nem.
-De Kapitány!-ellenkeztem.
-Bowman! Tudja hol a helye.
-Értettem... Kapitányom!- löktem oda gúnyosan.
Felkapta rám a fejét szemében harag ült. Épp hogy kitudtam védeni támadását. Tudtam miért lett feldúlt, a megnevezése dühítette fel. Elugrottam tőle, ő pedig térdre érkezett. Kihasználva előnyömet és Natasha trükkjeit ráálltam a térdére, majd a lábaimat a nyakaköré fontam és levittem a talajra. Gyorsan felállt nyakában velem, majd neki vetette hátát a falnak. Keményen oda csapódtam, egy pillanatig azt se tudtam hol vagyok. A hátam rettenetesen lüktetett. Elengedett én pedig a földre estem. Felnéztem a falra egy kampó állt ki onnan, a hegye pedig véres volt. Ez meg akar ölni, gondoltam. Gyorsan leellenőriztem merre van de nem tetszett amit láttam.A Kapitány a pajzsáért nyúlt, majd felém hajította. Nem tudtam kivédeni, megvágta a felkarom és belefúródott a falba.
Felordítottam fájdalmamban, régi reflexeimnek köszönhetően egyből a szám elé kaptam a kezem. Egy mondat hangzott a fejemben Nem szabad. Régi emlék foszlány tört elő emlékeim közül. Hason feküdtem a porban. Sírtam, egy férfi tornyosult felettem.
-Fáj?- kérdezte.
-I..igen. Kérem hagyja abba!-zokogtam.
A férfi belém rúgott. Felnyögtem.
-Fáj még!?-ordított a férfi.
Hirtelen egy meleg érintés húzott vissza a valóságba. Megrezdültem és arrébb csúsztam a Kapitánytól.
-Ne érjen hozzám!-Csattantam fel. Rettenetesen fájt a karom és a hátam.Egy kósza könnycsepp csordult le a már véres fehér pólómra. Gyorsan felugrottam és kifutottam. Nem láthatnak gyengének.Soha. Nem szabad.