Egy erdőben állok, szakad az eső. Kiálltásokat hallok, fegyverek hangos dörrenését. De csak állok ott várok valamire. Felnézek az égre, egy katona közelít ejtőernyővel. Előveszek egy kötelet és megközelítem a landoló katonát. Nem hagyok neki időt arra, hogy kicsatolja ejtőernyőjét. A madzagot a nyakára tekerem és megrántom. A célpont megriad és hátra esünk. Küzd az életéért de én erősebb vagyok. Felkacagok,majd rántok egyet a kötelen,amit egy villámlás követ.

◼◼◼

Felriadok. A túl erős fény miatt nem látok, fejembe iszonyatos fájdalom költözik,ezeket pedig rémképek övezik. Véres, groteszk képek.A szám elé kaptam remegő kezem.
-Jézusom, mit tettem?
A szemem kezdett hozzászokni a fényhez. Az ággyal szemben, amin feküdtem egy faltól falig lévő tükör volt elhelyezve. Tudtam a tükör háta mögött Fury áll. Beszélnem kell vele, nem tudom,hogy hoztak vissza, de tartozom neki. Kipattantam az ágyból, ahogy a kilincsért nyúltam, hallottam a fegyverek kattanását. Hátra léptem, gyorsan kitártam az ajtót,a kezemet felemeltem jelezve a megadásomat.
Egy tucat katona állt előttem rám szegezve fegyverüket.
-Ne mozduljon!-morrant rám egyikük. Úgy láttam jónak, ha meg sem szólalok egy ilyen helyzetben.
-Fegyvereket eltenni!-jött a parancs.Oda kaptam a fejem, Vasember állt előttem.-Így kell bánni egy hölggyel? Ms. Bowman az én védelmem alatt áll. Különben is ne tartsanak fel,a hölgynek programja van. Gyere kedvesem.
Belém karolt, majd elvezetett az ügynök hordától.Lesokkolódva követtem.
-Tony Stark vagyok, tudom hogy most össze vagy zavarodva, de mindent elmagyarázok egy zártabb társaságban.
-Egyáltalán nem vagyok összezavarodva.-vetettem ellent rögtön,hogy el kerüljük a félre értéseket.
-Nem?!-lepődött meg a férfi-Nos,akkor  az jó... az nagyon jó.
Egy terembe vezetett,ahol az összes Bosszúálló jelen volt, kivéve Amerika Kapitányt, akit saját kezűleg öltem meg. A többiek rám emelték tekintetüket. Éreztem, hogy dühösek rám, én pedig teljesen egyet értettem velük. Romanoff ügynök felém tartott. Behunytam szemeimet és vártam az ütését. Helyette meleget éreztem egy pokrócot terített rám. Kérdő tekintetemet látva elnevette magát.
-Hideg van itt és biztos feszélyezve éreznéd magad.-nézett végig rajtam. Én is így tettem. Egy fekete hálóing volt rajtam. Blahh...utálom a feketét.Igaza volt az ügynöknőnek. Amikor tudatosult, hogy még melltartó sincs rajtam leszegtem a fejem és elpirultam.
-Köszönöm.- hálálkodtam.Válasz helyett csak kacsintott, majd leült.Nem értettem miért ilyen kedves velem azok után amikett tettem.
-Üljön le Ms.Bowman-parancsolta Fury.
Leültem Furyval szemben és vártam.
-Most,hogy mindenki itt van.
-Majdnem mindenki.- szólalt fel durván egy szőke hajú nő.
-Rogers?- kérdezte Fury nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.
-Még pihennie kell.-válaszolta Stark.
-Nem kell pihennem.-hangzott az ajtóból egy hang. Odakaptam a fejem. Steve Rogers állt az ajtóban. A megkönnyebbültség, hogy mégsem öltem meg elemi erővel töltött el. Rám emelte szemeit, de abban a tekintetben nem volt más csak mérhetetlen düh.Megindult felém,mindenki síri csöndben várta a következő lépést. A Kapitány a székem mögé állt. Fury ráncolt homlokkal nézett rá.
-Mi van? Nem bízok benne.-fonta össze mellkasa előtt kezeit.
-Akkor kezdjük. Ms. Bowman önt egy titkos bűnszervezet tartotta fogva és manipuláció áldozata lett, de mi megmentettük Önt. Egy operáción esett át,ami visszahozta. A műtét jól sikerült,köszönhetően többek közt erejének.Mr.Stark és Dr.Banner jó munkát végzett.Az Ön tapasztalatait tekintve remek ügynök válna magából. Állást ajánlok Ms. Bowman.
-Uram ez egy nagyon rossz ötlet!- állt fel a szőke nő.
-Carter ügynök nem hiszem, hogy van beleszólása! Nagyszerű Bosszúálló lesz.
Steve Rogers felhorkantott a hátam mögött.
-Mit szól hozzá?- kérdezte Fury.
-Nagyon szépen köszönöm hogy megmentettek.Hálás vagyok, de el kell hogy utasítsam ajánlatát.
Felálltam a székből.Rogers rögtön elkapta a felkarom.
-Engedje el Kapitány!- kiáltott fel Tony Stark.
-Nem szükséges. A műtét nem sikerült fényesen, emlékszem Mindenre,és azt akarom, hogy zárjanak be.