A két fiatal motorra pattanva szöktek el, nem foglalkozva a következményekkel. A lány a férfival tartott, mert úgy érezte követnie kell bárhova. A férfi el akarta ragadni a lányt abból a környezetből, ahol egy kísérleti állatként tartották, pedig a társuk volt, a barátjuk és valami más is Rogers számára, bár félt bevallani magának.
◼◼◼

A derekát szorongattam,úgy hagytuk magunk mögött New Yorkot. Nem gondolkodtunk, csak mentünk előre, egy számomra ismeretlen cél felé. Elegem volt mindenből. Elég volt a szerelemből, a harcból, a tragédiákból. Elfáradtam. Nem tudtam, hova visz Steve, de azzal tisztában voltam, hogy mellette nyugalmat érzek. Még ha nem is ő lenne a nagy hős, akkor is biztos, hogy bele szerettem volna. Hisz ő minden, amire szükségem van. Mire észbe kaptam, már Brooklyn-ban voltunk. Ismét eszembe jutott a kis tökéletes álom életünk. Eme emlék hatására szorosan átöleltem és a hátára hajtottam a fejem nem foglalkozva azzal, hogy mit váltott ki Steve-ből.
Érintésem hatására megfeszült, a motor lassított, majd hirtelen a motorral megfordult és gázt adott. Egy kosárpályán állt meg, nem volt kint senki, az oka talán az lehetett, hogy szakadt az eső, de minket nem zavart. Feszült volt a levegő, mindketten éreztük. Steve lepattant a motorról, majd ideges járkálásba kezdett. Meg akartam szólalni, de testtartásából ítélve jobbnak láttam nem megtenni. Az időjárás hangos szinfóniáját hallgatva dőltem neki a palánkot tartó oszlopnak és vártam csurom vízesen Steve-re, hogy elmagyarázza miért szöktünk el. A magyarázat elmaradt.
-Steve! Még mielőtt tüdő gyulladást kapnék elmondanád mit keresünk késő este a szakadó esőben egy kosárpályán?
-Te!-fordult hirtelen felém, semmit nem értettem a helyzetből.
-Én?-kacagtam fel-Steve,kérlek beszélj érthetően.
Ráfagyott a mosoly az arcomra, amikor hirtelen nekinyomott a vascsőnek. Nagyon közel volt, a hajából csöpögő víz az arcomra esett, mintha a saját könnyeim lennének. Tekintete vészjósló volt, megijjedtem, ő a levegőt kapkodta.
-Steve..
-Hallgass!-szólt rám csendben.-Csak hallgass.
Csend lett közöttünk, az eső hangja töltötte be a teret. Nem tudom mennyi ideig álltunk szótlanul, de egyikünk sem nézett a másikra. Nagy sokára egy lágy simogatást éreztem az arcomon. Megleppetten emeltem fel a fejem és néztem Stevre. Tekintete lágy volt, én pedig elvesztem benne.
-Már nem megy.
-Mi nem megy?-suttogtam rekedt hangon.
-A tagadás. Először minden nap előttem voltál, hiába kerültelek, aztán belemásztál a fejembe és az istenért nem akarsz kijönni onnan. A bevetéseken téged figyellek, nehogy bajod essen, pedig nem ez a feladatom. Ok nélkül dühbe gurulok, ha rólad van szó és a helyzetedről. A bálon.. mikor Dave akárhányszor hozzád ért nagy önüralomra volt szükségem, egy pillanaton múlott, hogy kitekerjem a nyakát. Rá kellett jönnöm, hogy olyan helyen létezel, ami túl van mindenen... és már innen sem tudlak kirúgni.-vezette tenyerem mellkasára. Kapkodtam a levegőt, ziháltam. Nem bírtam megszólalni.
-Abbs.-semmi.
-Gail! Mondj va...
A mondatot nem tudta befejezni,mert ajkainak estem. Nem voltak helyes szavak erre, csak jó cselekedetek. És az ő megcsókolása a legjobb döntés volt,amit tehettem a pillanat hevében.
Utánnam kapott, mintha ezzel menthetné meg a világot, hajamba vezette kezét. A legjobb az egészben az volt, hogy ez a valóság. Tényleg megtörténik.
-Abbs!-kiálltott egy ismerős férfi hang. Elszakadtunk egymástól. Clint szaladt felénk.
-Barton!Mit keresel itt?-kérdezte Steve, hangja mélyebb volt. Pironkodva néztem Clint felé, ajkaimat duzzadtnak éreztem, és forrónak.
-Abbyt. Érte jöttem vissza kell mennünk.-nyúlt a karomért.
Ekkor kezdődött el egy hosszú veszekedés ki vigyen haza. Én még a történtek hatása alatt álltam, amikor a pálya szélén észre vettem egy fekete hajú nőt.
-Izzy.
Ahogy kiejtettem a nevét a számon, a lány intett egyet, majd benyomott valamiféle gombot. Egyidőben a gomb lenyomásával elkezdett fájni a fejem. Térdre estem. Ekkor elsötétült minden.

◼◼◼

Izzy szemszöge

Térdre érkezett. A két férfi lehajolt hozzá. Elmosolyodtam, hisz tudtam ez nem épp a legjobb ötlet. A lány testtartása változott. Már nem Abigail Bowman térdelt a földön,a célpont, hanem a Halál Angyala, a társam. Az íjász csizmájából kihúzott egy tört, majd a férfi nyakába süllyesztette. A szőke férfi a hulla után kapott. Társam felállt, szeme kéken világított. A férfi, akivel az imént egymásba gabalyodtak rá emelte a tekintetét.
-Abby.
-Üdv újra Kapitányom.- mosolyodott el ördögien.

Megfogtok ölni.
Tuti, hogy kapni fogok.
De még mennyit.
Jézus Krisztus segíts.

Srácok az van, hogy ez volt az évadzáró rész.