Másnap irrdatlan fejfájásra ébredtem. Megcsináltam a rutinom a fejfájás kezelésére. Ittam egy kávét, megreggeliztem, majd be vettem egy fájdalom csillapítót. De nem használt. A központba érve a fejem majd szétrobbant, a fülem pedig sípolt. Ekkor eszembe jutott Balthazár és ahogy figyelmeztet a chipre a fejembe. Több se kellett rohanva tettem meg az utat Tonyhoz, útközbe találkoztam a reggeli kávéjukat iszogató Sharon-Steve párossal, majdnem nekik menten, de egy éles fordulattal kitudtam kerülni őket. Nem tudott foglalkoztatni a látványuk, mert hatalmába kerített a félelem, ha igaz amit a férfi állított és a chip működik, akkor instabil vagyok.
-Bruce! Hol van Tony?-robbantam be a laborba?
-Itt vagyok Angyalkám.-jött elő Stark valami féle raktárból, kezében alkatrészekkel.
-Mi történt?-vágta ki az ajtót Steve.
-Tony..Tony..-kaptam levegő után. Felém lépett a tudós megfogta az arcom és a szemembe nézett.
-Nyugi, oké. Ne gondolj semmire. Lazíts. Engedd el magad.
Fura mód hatott rám. Megnyugodtam. Összeszorult a torkom.
-Mi a baj?
-A chip...azt hiszem még mindig működik.
-Stark!-csattant fel Steve vészjóslóan.
-De az lehetetlen. Én magam állítottam le. Hacsak..-kezdett el agyalni Stark.
-..bele nem piszkáltak.-vágta közbe Bruce.
-Abby volt az utóbbi időben emlékezet kiesésed, vagy nem tudtad hogy kerültél A-ból B-be? Szédülés, hallucináció?
-Vvolt. Steve szülinapi bulija után nem tudom hogy kerültem haza.
-Amikor fimeztünk rosszul lettél.-vágott közbe Steve. Stark az információra felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit.
-Megvizsgállak.-ötletelt Bruce.
-Tony, ugye megoldjátok ,nem lesz belőlem bérgyilkos megint?
Stark bólintott egyet, de láttam a szemében egy kis bizonytalanságot. Élesen beszívtam a levegőt, a reménytelen helyzet letaglózott. Egy érintést éreztem az ujjaimnál. Steve a hátamnál állt, éreztem a lélegzet vételét a bőrömön. Tudtam, csak segíteni akar, de ha hagyom, hogy így maradjunk annak nem várt következményei lehetnek,és per pillanat elég egy gond, így el léptem tőle, lerázva kezemet tartó kezét.
-Gyere velem Abby.-mondta Tony.
Hátra néztem Steve már nem volt ott, csak az ajtót láttam becsapódni.
-Bocsáss meg Abbs, de ameddig nem kapcsoljuk ki a szerkezetet, addig te se járkálhatsz fel s alá.
-Mi a fenéről beszélsz?
Feléfordultam, abban a pillanatban rávágott valami gombra, engem pedig egy nagy üvegkocka vett körbe.
-A te érdekedben.
Igaza volt, ha újra az Angyal leszek, akkor már inkább legyek bezárva.
Tonyék minden féle képpen megvizsgáltak. A technológiájuknak köszönhetően ment mint a karika csapás, még üvegen keresztül is. Míg az eredményekre vártunk Banner és Strak elmentek valami ebédet szerezni mindannyiunknak, addig Thor vigyázott, felügyelt rám.
-Hozhatok valamit a Ladynek?
Elmosolyodtam.
-Szomjas vagyok.
-Máris hozok valamit.
-Köszönöm.
A padlót kezdtem bámulni,amikor halk ámde sietős léptekkel berobbant Steve.Benyomta a nyitó gombot,majd megragadta a kezem és már a folyosón is voltunk.
-Steve! Mit csinálsz?
-Nem vagy vadállat.
-De Steve az vagyok!-rántottam el a kezem.-És most vissza megyek.
-Gail,vigyázok rád, mutatni akarok valamit.
-Rendben.-sóhajtottam.-Viszont akkor rohanj Kapitány, mert egy istenség igyekszik felénk és zabos.
Steve határozott fejet vágott, újfent megragadta a kezem.
-Hát akkor mire várunk?