-Hát legyen. Tizenhét évesen találkoztunk először...

5 évvel korábban

Steve Rogers barátjával Bucky Barnes-sal épp a helyi mozi felé tartottak, megakarták nézni az új horror filmet, amit mindenki annyira éljenzett. Mikor oda értek hangos vita csapta meg a fülüket. A jegyszedő és egy lány veszekedtek. A lány egy pillanatra hátra fordult a baráti páros felé kapta a fejét, majd idegesen vissza is kapta azt. A lány gyönyörű volt, persze nem olyan szépség, aki után fut minden férfi, de az biztos volt, hogy a két fiatal suhanc le se tudta venni róla a szemét.
-Stip Stop.-vágta rá Bucky.
-Nem, őt nem.-nyögte Steve.
Közelebb merészkedtek, és hallhatták az egész vita tárgyát.
-Mondja maga a fülén ül? Öt perce vettem a jegyet a kollégájánál, majd elmentem popcornt venni, és mire visszaértem a barátaim bementek, én meg elvesztettem a jegyet.
Steve Rogers, ahogy meghallotta a történetet előjött belőle a nyomozó. Ő és legjobb barátja már gyermekkoruk óta szerettek volna igazságot szolgáltatni. Az árus felé lépett, majd leguggolt és észrevett a földön egy cetlit felkapta és visszament a jegyszedőhöz.
-Elnézést. A hölgy elejtette, mikor fizetett.
A lány tátott szájjal figyelte a jelenetet, majd kiengedett egy mély megkönnyebbült sóhajt. Illedelmesen megköszönte, majd pedig bement a moziba.
-Na gyerünk!-bokszolta vállba Bucky, majd a lány után mentek.
A terembe beérve leültek a helyükre. A filmvásznon felgördültek az első képkockák. A két fiú kényelmesen elhelyezkedett,s mikor ez megtörtént Steve egy ütést érzett a vállába Bucky volt az, aki a fejével a háta mögé mutogatott. Steve hátranézett. A mozi jegyes lány volt az a barátaival, látszólag már belemerült a film világába. A fiú visszafordult és jobbnak látta nem a szeszélyes lányt bámulnia. A film vége felé Bucky már nagyon megunta a filmet ezért hátra fordult a leányzókhoz és beszélgetést kezdeményezett.
-Bucky.-löktem meg.-Hagyd őket.-suttogtam. De a fiú nem is figyelt barátjára.
-Na és lányok, hogy tetszik a film?- kérdezte normál hangnemben Barnes, nem foglalkozva azzal, hogy épp egy moziban ülnek.
-Képzeld nem tudom, mert valami fura srác beszélgetni próbál velünk, miközben megy az izgalmas rész, amiért tulajdonképpen fizettünk.. szóval fordulj előre.-hurrogta le Buckyt a jegyszedős lány. Steve felkacagott.
-Abby!-szólt rá az egyik barátnője.
-Mi van?-kérdezte vissza kapásból. Majd elő vette telefonját, morgott a barátnői felé egy bocs, mennem kellt és már ki is viharzott. A két fiú megilletődve nézett utána. Steve elégedetten elmosolyodott. Abby-nek hívják.

Jelen

- Ennyi?-fakadtam ki. Majd ahogy Steve rámnézett egyből vissza vettem. Törökülésben ültünk az ágyon egymással szemben.
-..Khmm.. és mikor találkoztunk újra?
-Két évre rá.Te nem emlékeztél rám, de én igen.
-Elmeséled ezt is?
-Abby.
-Kérlek.
-Kínos helyzetbe hozol.-vakarta meg Steve a tarkóját. Oda csúsztam hozzá és lágyan, lassan megcsókoltam.
-Raktározd el, mert addig nem csókollak meg addig míg el nem meséled.
Elmosolyodott, amolyan kisfiúsan, szemével azt üzente, hogy te nyertél.
-Terrorista.-suttogta maga elé.
Felkacagtam.
-Szóval..
-Blahh elég!-szólt közbe egy férfi hang. Felugrottam az ágyból, s mire talpon voltam, már nem a brooklyni házban voltam, hanem egy kékes hatású réten. Előttem egy férfi állt.
-Ki maga?
-Én mentettelek meg, mikor majdnem megfulladtál.
Lesokkolódtam. Mi történik? Hol vagyok?
-Maga miatt vagyok ebben a világban?
Végig néztem a férfin. Öltönyt viselt, fekete haja volt, arcát borosta borítottam és a szemei vakító zöldek voltak.
-Nos Kedves nem egészen, azért jötem, hogy kirángassalak innen. Tudod vártam volna, hogy magadtól juss ki, de te itt akartál maradni, én pedig unatkozom, és gyorsítani akarom az eseményeket.
-Mi ez pontosan?
-Egy amolyan menedék hely számodra.-dőlt neki egy öreg fának.- Egy álomkép. A tested lemerült, és olyan sok rossz dolog történt veled az elmúlt öt évben, hogy az agyad automatikusan megteremtette a csoda világodat. A rossz élményeket kicserélte vidámabb emlékképekre.
-Ezt hogy érted?
-A szüleid élnek. Ahelyett, hogy elraboltak volna a mozinál meg ismerted a drága Kapitányod. Folytathatnám, de kezd lejárni az időnk.
-Miért akarja, hogy visszamenjek? Nem akarok.
-Ez nem a te világod. Épp kómában fekszel egy laborban. És már mondtam, kellesz.
-De miért?
-Ahhoz, hogy megérts engem, még kicsit meg kell érned rá. Történnie kell még egy két dolognak, ami miatt a hasznomra lehetsz.-lépett közel hozzám.
-Mi a neved?-néztem szemeibe.
-Balthazar. Lejárt az időnk.-simított félre egy tincset a homlokomból.
-Mond meg a tudósnak, hogy az a chip nincs rendben. Még mindig működik.
-Hogy mi?-kiáltottam fel.
-Ébredj!-suttogta füleimbe,majd hallottam egy csettintést.

◼◼◼

-Hhhhaaa.- kaptam levegő után.