-Nyugi.
-Attól, hogy ezt hajtogatod nem lesz könnyebb.-morogtam rá, erre ő felnevetett. Ideges voltam, a szüleim épp felfelé tartottak, legszívessebben le mentem volna eléjük. Év ezredeknek tünt,mire kopogtak az ajtón. A vér az ereimben meghült, hisz előttem álltak életnagyságban a szüleim, akiket hét éve nem láttam. Ugyanúgy néztek ki, mint az emlékeimben, talán kicsit őszebbek lettek. A szemem könnybe lábadt.
-Anya,Apa-suttogtam, majd megöleltem őket.
-Gail megfojtasz.-szisszent fel anyám.
Ahogy kiejtette a nevemet még szorossabban öleltem, majd elengedtem őket. Boldogság uralkodott el rajtam.
-Á, Szia Steve.-ölelte meg anya.
-Szia Marie.

◼◼◼

Vacsora előtt még leültünk a nappaliba beszélgetni. Apa és Steve a motorokról beszélgettek. Anya pedig velem csacsogott. Bár nem figyeltem rá. Próbáltam elraktározni minden rezdülésüket.
Kopp.Kopp.
-Steve várunk valakit?
-Meglepetés volt.
Steve elment ajtót nyitni. Felálltam megnézni ki az. Leesett állal álltam Steve mellett. Ez aztán meglepetés.Bucky és Natasha állt előttem kézenfogva. Hirtelen egy tapintást éreztem a bokámnál. Lenézve egy kislányt láttam,aki a keresztanyjának nevezett. Furcsa egy világ gondoltam magamban, mert ahogy végignéztem Natashán és Buckyn, aki látszólag magánál volt és nem láttam fémkart a keze helyén, továbbá rövid hajjal, majd megnéztem a keresztlányomat,aki több mint valószínű, hogy a saját porontyuk,valahogy az egész abszurd volt. Ott akkor tudtam, hogy valami itt furcsa, sőt rémisztő, de ahogy Steve átkarolta a derekam, már nem is foglalkoztam vele. Hisz a szerelmemmel lehetek, és a szüleimmel.

◼◼◼

Miután mindenki elment , lezuhanyoztunk, majd bedőltünk az ágyba. Nagyon elfáradtunk.
-Köszönöm.-gurultam rá a mellkasára.
-Gondoltam biztos honvágyad van.
-Nem is tudod mennyire igazad volt.
Megcsókoltam. Steve gyorsan maga alá gyűrt, majd a combomat kezdte el simogatni. A fehér hálóingemet feltürte,majd lágy puszikkal hintette be. Extázisba kerültem, mély sóhajok hagyták el ajkaimat. Hirtelen nagyon fülledt lett a levegő. Steve egyik mély sóhajom után felmorrant, majd megragadta a combom és felhúzta derekához, ezáltal én ismét alatta feküdhettem. Nem volt időm reagálni lecsapott ajkaimra. Viszont a köd felszállt az agyamról és rájöttem, hogy ebben a világban biztos nem, de az enyémben én még nem igazán voltam férfival.
-Steve.....Steve.-leheltem ajkaira.-Sajnálom.
Homlokát az enyémnek döntötte, ő is úgy zihált ahogy én. Próbálta lenyugtatni magát.
- Semmi baj.
Elhúzódott, megakartam fogni a kezét de elhúzta.
-Abigail, nagy a tűrőképességem...
Tudtam, ahogy kimondta ezt, hogy ez a vége, ki fog dobni az elmúlt hetek miatt.
-..De ha rólad van szó....ha hozzám érsz...félő hogy helyben leteperlek...
Szavaira elpirultam.
-..Szóval tereld el a figyelmem.
-Meséld el, hogy találkoztunk.-jött a hirtelen ötlet.
-De hát tudod.-kacagott fel.
-De a te szemszögedből még nem.- rögtönöztem.
-Hát legyen.