A múzeum terme gyönyörű volt, minden fényárban úszott. A tartó oszlopokat fűzérek vonták be. Egy vonós négyes játszott velem szemben, mellettük egy csoki szökőkút adott menedéket azoknak a hölgyeknek, akik bizonyára épp megszegig a főben járó bűnt, engednek a csábításnak. Tompa zaj hallatszik a megnyugtató zene mellett, ami az emberek beszélgetéseinek töredékeit sodorja felém. Látom, hogy Steve beolvadt a forgatagba, épp leszólított egy pincért némi pezsgőért.Végig mértem az úrihölgyeket és az úriembereket, senki nem volt gyanús, na persze nem is ártatlanok, mert abban száz százalékig biztos voltam, hogy nem tisztességesen jutottak vagyonhoz. Míg én nézelődtem észrevettem, hogy Dave eltünt mellőlem és egy kisebb csapathoz csapódott. Oda siettem, épp a nem létező vagyonáról mesélt, úgy gondoltam jobb elkülöníteni őt, még mielőtt beadja, hogy tőle származik maga az internet.
-Édesem.-fogtam meg a derekát, majd belevájtam az oldalába. Felszisszent.
-Asszonykám.-szűrte mézes mázosan fogai között.
-Elnézést.-fordultam a csoporthoz.-De a drága férjem ígért nekem egy táncot.
Elővettem lehengerlő modorom és amilyen gyengéden csak tudtam elhúztam onnan a fiatalabbik Bartont. A táncparkettre érve rászorított a csípőmre. Felnyögtem. Válaszul erős szorításba vontam a vállát.
-Mi a fenét művelsz?-köptem oda neki mosolyogva.
-Még is minek tűnik? Elvegyülök.-felelte ugyan olyan stílusban.
-Pont nem kéne idióta. Felderítő munkát végzünk, nem rajta ütést. Nem kell mindenkinek emlékeznie ránk.
-Mondod te tűz piros ruhában.-közel húzott magához, a combomra vezette kezét, majd nagyon lassan felhúzta a derekához. -Ha már elvegyülésről beszélünk, mellesleg a Kapitány most tört össze puszta kézzel egy poharat.- suttogta ajkaimra. Hátra akartam fordulni de nem engedte.-Érdekes.-tekintett hátam mögé.
-Micsoda?-újból megpróbálkoztam a hátra fordulással, de tenyerével megtartotta a nyakam, majd maga felé kezdett húzni. Lesokkolódtam. Mi a rossebbre készül? Dühbe gurultam, méltatlannak gondoltam. Egyszer már visszautasítottam elég érthetően.
-Dave Barton ha most megmersz csókolni én esküszöm megkapod a jobb horgomat ajándékba, mint a legutóbbi családi vacsorán.-morogtam.
Dave elmosolyodott.Keze még mindig a nyakamon volt, megdöntött. Mindenki minket nézett. Ő is.. keze a pultot szorongatta, nem állt tőlünk messze, így láttam azt is mikor a pult faszerkezete megrepedt. Iszonyat lassan kerültem újból Bartonnal szembe. Kívülről úgy tünhettünk, mint akik mindjárt lelépnek egy motel szobába.
-Ugyan Bowman, a te jobb horgod számomra simogatás, viszont az övé...- biccentett Rogers felé-...na az egy kicsit kellemetlen lenne.Egyébként a pincér folyosó tele van HYDRA katonákkal.
-Miről beszélsz? Egyébként az emeleten is vannak.
Megforgatott.
-Arról, hogy féltékeny.
Erre a három szóra elmosolyodtam. Ha tényleg az úgy kell neki megérdemli. Ha jól emlékszem barátok vagyunk. Legszebb öröm a káröröm. Át öleltem Dave nyakát, csábosan a szemébe néztem.
-Akkor nem kéne felbosszantani ugye? -suttogtam.
-Gyerünk Bowman légy tökös!-hergelt fel Dave.
Felé hajoltam, készen álltam rá, hogy hibát kövessek el. Tudtam, hogy rossz az amit csinálok, de azt akartam hogy fájjon neki is, úgy ahogy nekem fájt. Mikor majdnem célt értem, hangos zaj csapta meg a füllem. Hátra kaptam a fejem. Ekkor gyorsult fel minden, és lett életem legyszörnyűbb estéje.