-Elmondod végre, hogy mi zaklatott fel téged?
Már vagy félórája ülünk csendben a kanapémon. A papír, amit Bucky adott összezavart és megváltoztatott mindent. Azon tanakodtam, hogy mondjam-e el Steve-nek. Az egyik felem úgy gondolta, hogy megérdemli az igazat, a másik felem pedig úgy vélte, hogy ez az én saját harcom meg talán Bucky-é. Steve elém térdelt, megfogta a kezem és olyan áthatóan nézett rám gyönyörű íriszeivel, hogy tudtam ezt a csatát ő nyerte.
-Abbs,mond el...kérlek.
Kihúztam kezemet a tartásából.
-Le kéne ülnöd, mert szinte biztos, hogy dühös leszel.
Felállt, majd egy széket húzott elém, megfordította, leült, a háttámlára pedig kezeit helyezte.-Figyelek.
Mély levegő Abby.
-Nem teljesen voltam őszinte veled, veletek. Amikor a HDYDRA egyik táborát számoltuk fel, és megtaláltál egy blokkban ájult katonákkal, azt nem én tettem.
-Akkor ki volt?
-Bucky volt, segített nekem, megvédett és..
-Azt mondtad segítesz megtalálni őt, erre ilyen információkat tartasz vissza?
-Én csak..
-Te csak mi?-pattant fel dühösen a székből.Lehajtottam a fejem, tudtam hogy igaza van, a S.H.I.E.L.D.-nél a csapat munka a lényeg, emiatt hatékony. Én pedig csak bomlasztom.
- Hagyjuk. Mi történt utánna?
-A kezembe nyomott egy papírt.
-Mi volt benne?
-Már rég elmondtam volna, ha nem vágnál folyton a szavamba!- pattantam fel én is dühösen. Megint ugyanaz volt a felállás. Már már komikusan nézhettünk ki , ahogy megint ott állok előtte dühösen és pipiskedek, hogy a szemem ne egyvonalban legyen ajkaival. Megint hirtelen változott a hangulatom, már nem akartam veszekedni, valami egészen másra vágytam.
-Elárulod?-suttogta. Az ő arca se a haragról árulkodott.
-Micsodát?-sóhajtottam.
-Hogy mi állt a papíron?
Ekkor olyan hirtelen tértem vissza a valóságba, hogy rögtön dühös lettem. S bár nem Steve-re voltam dühös, mégis rá fogtam. Hogy lehetek ennyire álmodozó tinilány. Elég volt Abbs, most Bowman ügynökre van szükség. Érzelmeket eldobni. Adtam ki parancsba magamnak.
-A papíron az én egyik kísérlettel kapcsolatos orvosi leletem volt. Ami annyira nem volt meghökkentő, de az orvos, aki ezt tette velem, aláírta. A papíron Dr. Chris Bowman neve szerepel.
-Bowman? Mint te?
-Ühüm. Ő a nagybátyám, apám öccse. Viszont még ezek mellett sem ez a hátborzongató, hanem hogy tudtommal Chris bácsi csak egy autószerelő, és nem orvos.
-Ezek szerint mégis orvos. Mit kell tudni róla?
-Ő volt két éven keresztül a gyámom, a szüleim....- félre néztem, még mindig nehéz volt beszélni róla. Krákogtam.- Szóval ők meghaltak. Chris bácsit nagyon szerettem, de ő eltünt mikor újból önmagam lettem.
-Gyere!
-Mi? Hova?
-Beszélnünk kell Fury-val meg a többiekkel, majd kiderítünk róla valamit.
-Steve!
-Igen?
-Bucky-ról is beszélni fogunk?
-Igen, elég volt a titkokból.
Kilépett a lakásból ,én elszégyelltem magam.

◼◼◼

Miután elmondtunk mindent Furynak, elküldte Natashát hírszerzés céljából. A célpont Chris Bowman. Nem akartam felfogni, hogy ő tette ezt velem. Talán Bucky manipulálni akart, és parancsot teljesített, amikor átadta a lapot. Lehet, hogy hamisítvány a leletem. Fury megparancsolta, hogy nem tehetek semmit amíg ki nem derítenek valamit az üggyel kapcsolatban. Addig, hogy lefoglaljon minket újabb küldetéssel ajándékozott meg. Egy tudósért kell mennünk Párizsba. Épp egy feltünés mentes magán repülőgépen ülünk Carter ügynökkel, a Kapitánnyal és Bruce-al. A gerle pár épp rólam susmog. Carter épp azt ecseteli rólam, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy Chris mellett állok. Ahogy kettejüket elnéztem irrtózatos harag gyúlt a lelkemben, ennek hatására újból kék fényben ragyogott a szemem.
-Nem vagyok szuperkatona, de azért hallok mindent.-morogtam feléjük.
-Ahhh.- szólalt fel mellettem Bruce.
-Mi a baj?- érintettem meg a karját. Egész testében remegett.
-Emlékszel, azt mondtam, hogy a nagyfiú mostanság nyugtalan?
-Igen, a fenébe nehogy azt mond, hogy..
-Szerintem le kéne szállnunk.- ötletelt Bruce.-Most.- mondta hihetetlenül mély hanggal.
-Steve!-ordítottam. Ruha szakadását hallottam, majd a gép, mintha túlterhelték volna, megrogyott alattam. Éreztem egy nagy fuvallatott a hátam mögül. Lassan fordultam felé. Remegett a lábam, az adrenalin dolgozott bennem. Nem bírtam mozdulni, bár lehet ez a legjobb dolog, amit tehetek. Hulk csak fújtatott és vicsorgott. Megemelte a kezét és oldalba vágott. Nekicsapódtam a gép falának. A szememmel homályosan láttam. Egy nagy zöld foltot még kitudtam venni. A padlón ültem, amikor felemelte a lábát, összeakart taposni, mint egy hangyát. Hangos kiálltást hallottam, majd Rogers csúszott be Hulk lába alá a pajzsával tartva azt. Megmentett megint. Bár a bordáim tuti eltörtek.
-Sharon nyisd az ajtót!- kiálltott.
Mihelyst kinyílt a gép ajtaja Kapitány taszított egyet Hulkon, aki hanyatt esett,majd a Kapitány szinte kirúgta a gépből. Csúszás közben Hulk csapkodott, épp álltam volna fel, amikor egy erőteljes rántást éreztem a lábamnál. Egy percre minden megállt, láttam Steve rémült arcát és akkor tudtam nagy baj van.A következő pillanatban minden felgyorsult. Rogers a vezeték nevemet ordította, félig szinte kilógott a repülőből. Mi Hulkkal pedig az óceán felé zuhantunk. Síkoltottam, ahogy bírtam, a levegő a tüdőmbe szorult, mikor becsapódtam. Szörnyű fájdalom hasított belém. Merülés közben láttam, ahogy Hulk egy ugrással kint van a vízből. Eszméletemet vesztve süllyedtem az óceán feneke felé. Az utolsó gondolatom Steve volt, ahogy táncolunk. Tudtam, hogy vége az életemnek, elfogyott a levegőm.......