A reggeli kávémat kortyolgattam és azon töprengtem, hogy miként jöttem haza. Furcsálltam, hogy nem emlékszem erre a momentumra, hiszen alig ittam valamit az este. Az a képkocka még megvan, ahogy kilépek a bárból, de utánna fekete minden. Hosszas elemzés után a Banner által kapott altatókra fogtam, több mint valószínű hogy egyfajta mellékhatása lehet. Kopogás zavarta meg reggeli nyugalmamat.Az ajtó felé kaptam a fejem, a komódból kivettem a fegyvert, kibiztosítottam.A kukucskálón át láttam egy fiatal nőt egy kislánnyal. Kifújtam a levegőt, majd az ujjamat levettem a ravaszról, visszatettem a fiókba.
-Komolyan Abby kezdesz paranoiás lenni.-morogtam.Kinyitottam az ajtót.
-Hello.-köszönt a nő. Vörös göndör haja volt és zöld szeme, akárcsak a kislánynak.-A nevem Jenny, ő pedig Millicent, Millie.
-Hello. Abigail.-fogtam kezet a nővel.
-Itt lakunk a szomszédban a lányommal. Pincérnő vagyok egy kisétteremben és úgy volt, hogy szabadnapos vagyok ma de behívtak dolgozni. Mrs. Norrington szokott vigyázni rá, eggyel lentebb lakik, viszont nincs otthon elutazott vidékre. Kérem vigyázna rá, csak pár óráról lenne szó.-hadarta el Jenny.
-Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.-nyögtem ki.
-Millie remek kislány, ha mesét néz, egy kis angyal.
-Ebben semmi kétségem, viszont nem is ismer.
-Bízom magában, kérem.
-Rendben.
-Nagyon szépen köszönöm.
Leguggoltam a kislányhoz.
-Szia Millicent, Abigail vagyok.
-Szijja.
A hangjától elolvadtam.
-Figyelj Millie anya nem sokára jön érted oké és elmegyünk a játszótérre.Rendben?
-Kisujj eszkü?
-Hát persze kincsem.
-Gyere Millicent nézzünk mesét.
A kislány betopogott a házba. Egyik kezét cumiként használta, a másikban pedig egy macit szorongatott. Édes volt.
-Millie.
-Tessék?
-Így hívnak nem szejjetem a Mijjiszentet.
Felkacagtam.
-Hány éves vagy?
-Négy.
-Na és milyen meséket szeretsz?
-Amikben hejcegnők vannak meg hejcegek.
-Nahát, azokat én is szeretem. Gyere nézzünk egyet.

◼◼◼

A  spontán bébicsőszködés hamar letelt.Millie egy rózsaszín ködben élő ártatlan kislány, aki feldobta a napomat. Miután elment a kiscsalád elkezdtem a lakást takarítani. Mikor a végére értem már elmúlt öt óra is. Elindítottam a lejátszómon A Keresztapát, leültem a kanapéra, de ekkor éreztem a fenekem alatt valamit, ami tuti nem a díszpárna volt.Millie macikája itt maradt elindultam az ajtó felé, hogy visszaadjam,mikor kopogás hallatszódott. Elmosolyodtam.
-Pont most akartam átvinni...- nyitottam hévvel az ajtót. Az arcomra a legnagyobb döbbenet ült ki.
-...Kapitány.
Ekkor az arcára egy kis mosoly terült szét.Szemöldökét felhúzta, majd várakozás teljesen rámnézett.
-Akarom mondani Steve.Mit keresel itt?
-Szerintem a tulajdonosa lent sír érte.- bökött fejével a macira.
-Egy pillanat csak gyorsan leszaladok vele.
Ő csak bólintott.Mikor elindultam akkor ért fel a lifttel Jenny és Millie. Az anyukája ölében volt a szemét törölgette.
-Sziasztok. Millie ezt elhagyta.
Átadtam a macit a kislánynak, aki rögtön vigyorgott mint a tejbetök.
-Köszönjük. Nagyon szereti azt a plüsst.
-Ugyan.
-Tessék fogadja el.- nyújtott felém pár bankót.
-Erre semmi szükség, csak segítettem a bajban.
-Kérem. Vegye el.
-Költse el a lányára jó?
Jenny bólintott, majd elindultak a lakásuk felé, én is megindultam.
-Abby.kiáltott utánnam Millicent.
-Igen prücsök?- guggoltam elé.
-Ő a te hejceged?
Hátra néztem. Steve a falnak dőlve vizslatott arcán bájos mosollyal.Visszafordultam Milliehez.Elmosolyodtam, a kislány boci szemekkel várta a választ.
-Nem tudom hogy ő-e, de ha megtalálom a hercegem te leszel az első akinek elmondom jó?
-Kisujj eszkü?-emelte fel a kisujját.Felkacagtam, úgy látszik a lány mániája az eskü.
-Igen kisujj eskü.- fűztem össze ujjainkat.-Na de menj anyához.Szia.
-Szijja.- még mielőtt elfutott volna egy cuppanós puszit adott arcomra.
Visszasétáltam a lakásomhoz.
-Ki a lány?
-A szomszédom. Ma vigyáztam rá. Fáradj beljebb.
Megálltunk a nappaliban. Újra feltettem a kérdést, ami azóta kínoz mióta megláttam. A tegnapi puszit akarja megbeszélni? De hisz az nem jelentett semmit. Neki. Nekem. Egyikünknek sem.
-Szóval? Mi szél hozott?
-Motorral jöttem.
Felkacagtam. Ő komoly tekintettel nézett felém. Komolyan gondolta.
-Öhm..ezt nem szó szerint kell érteni.
-Ó.-esett le neki.-Fury küldött, nem voltál bent ma.
-Milyen nap van?
-Kedd.
-Akkor szabadnapom van.
-De nem ezen a héten.
-Basszus.-ültem le a kanapéra.
Ő jót mulatott rajtam, meg a helyzeten. A szeme a tv-re siklott.
-Mit nézel?
-A Keresztapát.
-Rajta van a listámon.
-Milyen listádon?
-Elég sok mindenről maradtam le, így listát vezetek, mindarról, amivel tisztában kell lennem.
-Á értem. Akkor gyere tarts velem, már ha nincs semmi dolgod.- hablatyoltam össze vissza.
-Most nem.
Egy világ tört össze bennem, amit nem értettem. Két szó elég volt neki, hogy elérje,hogy rossz kedvem legyen.
-Ó értem.
-Nem mármint, most nincs dolgom. Jó lenne filmet nézni.
Elmosolyodtam.
-Na Menj arrébb.

◼◼◼

A filmnézés jó volt. Szerettem Al Capone-t. Viszont Steve akarva vagy akaratlanul, de tönkretette a filmet. Kommentálta és kritizálta.
-Már rég elkaptam volna.
Ránéztem, amolyan ez most komoly nézéssel. Zavarba jött.
-Nagyon erőfitoktatós volt, ugye?- kérdezte félve.
-Á nem.-nevettem tiszta szívemből.
- Mondcsak mi van még a listádon?
-Helyben vagyunk.
-Naa.
-Tudni akarod?
-Igen.
-Te.
Leállt minden, kivéve persze a szívemet, ami eszeveszett tempóban dübögött.
-Tessék?
-Azt mondtam, hogy Stark gépei.
Jesszus elbambultam volna? Vagy hallucináltam?Émelygés tört rám,fekete pöttyök ugrándoztak előttem.
-Jól vagy?-fogta meg a karom.
-Rosszul vagyok.- feleltem kótyagosan.
-Gyere mosd meg az arcod.
Steve felállított, és a fürdőszobába kísért. Arcmosás után rendbe jöttem. Belenéztem a tükörbe, az arcom teljesen fehér volt.Rogers már nem volt bent, kifelé tartottam hozzá, amikor megakadt a szemem a szennyestartón.A tetején egy lap volt, HYDRA jellel a tetején. Bucky. Jutott eszembe. Kinyitottam a lapot és elolvastam, bár ne tettem volna.
-Minden rendben?-jött be Steve.-Mi az?
-Nem ez nem lehet. Steve.-fordultam felé kétségbeesetten.