3 hónap. Ennyi idő telt el az átpogramozás óta. A Halál Angyalából Bowman különleges ügynök lettem. Számtalan bevetésen vettem részt a Bosszúállókkal. Most is épp egy küldetésen vagyok velük, bár nem értem engem miért rendeltek ide, hiszen a HYDRA egyik főhadiszállását számolják fel. Ez pedig nagyobb kaliberű nálam, amolyan Hulk feladat. Ezért is gubbasztok a repülőn vigyázván a felszerelésekre. Unatkoztam. Az utóbbi két hónapban csak küldetésekre jártam. Nem beszélgettem senkivel egy izgalmasat. Stark és Banner új projektet állítanak elő, Nat mostanság rossz hangulatban van. Clint szabadságot vett ki, hogy a családjával lehessen. Steve pedig...bocsánat Rogers Kapitány kerül engem és egyáltalán hozzám sem szól, amióta találkoztunk Bucky-val. Egyedül voltam és ez volt a legelcseszettebb érzés, amit valaha megéltem. Hirtelen robbanást hallottam, kinéztem a repülőgépből, épp Thor pusztított. Láttam egy katonát berohanni az egyik épületbe. Egy katonai telepen voltunk. Gondolkozás nélkül kirohantam a gépből, majd a férfi után mentem. Mikor beértem egy hosszú folyosó terült elém, a katona eltünt. Sétáltam a folyosón, amikor árnyékokat láttam vetülni a falra.
-Csapda.-esett le, de akkor már késő volt. Egy füstgránát gurult a lábam elé. Még annyit kitudtam venni, hogy tudjam a folyosó mindkét oldaláról bekerítettek a fegyveres őrök. Felkészültem a harcra, bár tudtam esélytelen. A füsttől nem láttam semmit. Hallottam viszont a dulakodás és kiálltások hangjait. Majd egy pillanat alatt elhalt a csata zaj. Csak egy ember lépését lehetett észrevenni. Egyre tisztábban láttam, de ami a szemem elé vetült az nem tetszett. A HYDRA ügynökök ájultan feküdtek vagy holtan. Nem volt időm ellenőrizni, és őszintén nem is akartam. Bár ijjesztő látvány volt, mégsem ettől ijjedtem meg, hanem "megmentőmtől".
-Bucky.-suttogtam rémülten. Az adrenalin pezsgett ereimben. Megfordultam és futottam, hisz kint vannak a Bosszúállók. Tudtam gyávaság, de rettentően féltem tőle.Hátra néztem rohanás közben, ő csak nyugodtan sétált felém. Felemelte fegyverét és célzott. Összerezzentem. Ránéztem, nem talált el. Hallottam egy tompa puffanást. Magam elé néztem egy katona esett össze. Megvédett? Vagy rosszul célzott? Mindenestre futottam tovább, hisz Nat azt tanította, hogy ne bízzak senkiben. Elbotlottam valamiben, időm nem volt mozgást észlelni máris felém tartott egy csapat HYDRA ügynök. Lefagytam, amit nem értettem, voltam már rosszabb helyzetben is. Majd hirtelen felgyorsultak az események. Megérkezett Bucky. Átugrott rajtam, majd pillanatok alatt hatástalanította a katonákat. Felém fordult, majd kezét nyújtotta, felhúzott. Kezembe nyomott egy papírt, majd ott hagyott a helyszínen.
-Bowman!
Hallottam meg parancsnokom hangját. Összerezzentem, a hátam mögött volt. A lapot gyorsan a kabátomba dugtam, majd Rogers felé fordultam.
-Mi történt? Nem számít. Jöjjön!

◼◼◼

-Elhagyta a helyét! Megszegte a parancsot, veszélyeztette az akciót, és miért, mert úgy érezte be kell mennie. Bowman háborút nem női megérzés alapján nyerik.
-Ó menjen már Rogers.-álltam elé-A háborút nőkkel nyerik, emlékszik hisz Peggy is ezért volt az ezredben. Továbbá meg nem én tehetek arról, hogy kispadra tett. Növesszen tököt és lépjen tovább.
Megint ugyanott tartottunk. Egymás előtt álltunk, fújtattunk mint két megvadult bika.
-Bowman! Ne kelljen lefokoznom.
-Mintha megtehetné, ne higgye hogy parancsolgathat. Fury nem mondta, hogy Önt kell követnem.
Rogers újból dühbe jött, és leordította a fejem. Nem tudom kívülről hogy nézhettünk ki, de Thor úgy látta jónak, ha közbeavatkozik. Leültetett minket, majd mint két duzzogó gyerek csöndben vártuk a megérkezést. Szörnyen feldühített, igazságtalanul bánik velem. Hogy bízzak meg benne, ha folyton ellenőrizget. Leszállás után az asztalnál ültünk és pihentünk. Tonyval jót beszélgettünk. Rogers a tárcáját nézegette.
-Mit bámul annyira?-hajoltam Tonyhoz.
-A pénztárcájában van Peggyről egy képe.
-Mi? Még mindig szereti?- hülledeztem.
-Szerintem már túllépett rajta, valószínűleg azért nézi mert ma van a szülinapja.
Felé fordultam, hogy felköszöntsem de Tony befogta a szám.
-Érzékeny téma, nem kéne. Senki nem él már akivel jóban volt.
-De ez így nincs jól. Hé kitaláltam valamit. Gyere Tony!

◼◼◼

Kopogtam.Nyílt az ajtó.
-Bowman! Maga?
-Szép estét Steve. Ráér? Zavarhatom?
-Kivele.
-Igazából mutatni szeretnék valamit.
-Akkor mutassa.
-Sajnos ahhoz elkell hagynia a lakást.
-Bowman! Menjen haza, nincs ked..
-Buckyról van szó.-vágtam szavába.
Nem válaszolt csak kilépett a lakásból, becsukta azt majd a lépcső felé igyekezett.

◼◼◼

Az utcán sétáltunk szótlanul, amikor elértünk egy klubba. Benyitottunk.

-Mi a..
Steve szava elállt. A hely a 40-es éveket tükrözte. Hála Tonynak kibéreltük a helyet. Ahogy beléptünk az énekesnő elkezdett játszani. Senki nem volt a klubban csak Tony korhű ruhában.
-Sajnálom nincs Buckyról hírem, de csak így tudtalak ide csalni. Tony szervezte neked a szülinapodra.
-Bár az én bankártyámnak fájt, Abby találta ki.
Lépett hozzánk Tony.
-Ne mondj semmit. Csak élvezd. A többiek is mindjárt itt lesznek, csak adni akartak neked időt, hogy hozzászokj és kiélvezhesd. Igyatok valamit Tonyval, én addig még átöltözök.
Miután mindent elmondtam amit akartam gyorsan elsiettem egy öltözőben. Tony és Pepper hihetetlenek, csaknem 5 óra alatt szervezték meg. A hajamat kiengedtem, a loknik ráhulltak a vállamra, ajkaimra piros rúzst tettem smink gyanánt. Felvettem a ruhámat, ami egy háromnegyedes fehér blúz volt, hozzá pedig egy piros szoknyát, ami a térdemig ért, hozzá pedig egy fekete magassarkút. Mikor kimentem a teremben mindenki ott volt, tartva a 40-es fonalat. Boldog voltam, megérdemeltük a bulit. Natasha és Wanda eszméletlenül nézett ki, viszont Sharon gyönyörű volt. Fekete ruha volt rajta, a haját felfogta, a sminkje egyszerű volt, mégis beragyogta a termet. Épp az első kör alkohol volt soron,amit ki is végeztünk pezsgővel. Steve boldog volt, élvezte a barátai társaságát, majd hirtelen felém fordult.
-Arról ami történt...-kezdte,de közbe is vágtam.
-Ne. Ma este ne. A szülinapod van, ezen az estén te csak egyszerűen Steve vagy én pedig Abby.-mosolyogtam rá.
-Akkor...Hölgyem megtisztelne egy tánccal?
Elmosolyodtam, az arcán szintén pajkos mosoly játszott. Aranyos volt. Megfogtam a felém nyújtott kezét, majd a tánc parkettre vezetett, ahol már a Tony-Pepper,Wanda-Bruce páros ropta. Új zene csendült fel, amire felkacagtam.

A táncparkettre fele menet megpörgetett, így az ölelésébe érkeztem. Felkacagtam,megfogta a derekam és a zene ütemére ringatóztunk.
-Köszönöm Abby.
-Hmm? Ó ez semmiség, ugyan.- néztem a cipő orrát.
-Tényleg hálás vagyok érte.
Ami utána következett attól azt hittem, hogy egy üveg nyugtatótól sem nyugodna le a szívverésem. Steve a szemembe nézett, elmosolyodott és megemelte a kezében tartott kezemet, majd apró puszit lehelt az ujjpercemre, amitől kirázott a hideg. Lejárt a zene én pedig kiléptem öleléséből.
-Bizonyára szeretnél Sharonnal táncolni igazán gyönyörű.
Fura érzés lett úrrá rajtam és szomorú lettem tőle. Rogers visszarántott magához. Új zene csendült fel.

-De...Sharon...
Kapkodtam a levegőt, ahogy kényszerített hogy a vállára rakjam a kezem, majd a zene ütemére táncoltatott.
-Nem Sharon az akivel itt akarok lenni.
-Nem?-néztem rá bambán.
-Nem bizony.-vigyorgott kisfiúsan. Megpörgetett,a hátam a mellkasának nyomódott, a kezeink keresztbe feszültek a hasfalamnak, lazán ringatóztunk, amikor belesuttogott a fülembe.
-Nem ő a legszebb a teremben.
A lélegzetem is elakadt,nem feleltem.Egyre csak az járt a fejemben hogy milyen hirtelen változnak a dolgok körülöttem. Csak táncoltunk és táncoltunk, hol gyorsan hol épp lassan. Bolondoztunk, éltünk. Megmutatta az akkoriban érdekes tánc mozdulatokat. Életemben nem kacagtam ennyit..
A buli késő estig húzódott. Már csak ketten voltunk Steve-vel a táncolók közül. Nem táncoltunk együtt egész este. Mindenki felkért engem táncolni, de a tekintetét éreztem minden kacagásom alkalmából.Utolsó tánc gyanánt felkért mégegyszer mondván velem kezdte a táncot és velem is szeretné befejezni.A többiek mind a bárpultnál ültek és beszélgettek. Sharon nem maradt sokáig. Bizonyára miattam.

Lassú zene szólt, rádőltem Steve mellkasára. Úgy éreztem megérkeztem és sehova sem megyek. Bár tudtuk hogy ez csak egy este, ami nem változtat semmit. Mégis az egész csapat kiélvezte, ahogy azt illik.Felemeltem a fejem, és rá néztem. A szeme csukva volt, arcát nyugalom töltötte el. Nem bírtam ki hogy ne tegyem meg, ezért az arcához hajoltam és egy csókot adtam arcára. Ő csodálkozva kinyitotta szemét.
-Boldog Születésnapot Steve!- rebegtem el, majd megfordultam, intettem mindenkinek és kiléptem a hűvös éjszakába.