A HYDRA célpontja lettél, őt küldték a likvidálásodra.

Ez a mondat kering azóta a fejemben mióta beleegyeztem a katona felkutatásában, majd eljöttem Steve-től otthagyva Sharonnal, amitől gyomorgörcsöm támad. Egy mezőn álltam és gondolkodtam, reggeli sétának indult utam, de valahogy idejutottam.Olyan békés, és ártatlan hely volt, hogy muszáj volt maradnom. Azon gondolkodtam, hogy lehet nem volt olyan jó ötlet Rogers-sel összefogni. Vele kapcsolatban nem volt egy józan és tiszta gondolatom se, és ez megrémített, ahogy az a Bucky nevezetű férfi is. Ugyanabban a cipőben járunk, kegyetlen gyilkosok voltunk, vagyunk, és most rám küldték. Féltem, s nem értettem ha likvidálnia kell akkor mégis miért mentett meg.Halk pittyegés zavarta meg a gondolat menetemet.Elő halásztam a zsebemből a telefonom,s fel vettem.
-Tony?-szóltam bele a készülékbe.
-Angyalom.-elmosolyodtam a nevezésemre, habár ez a bérgyilkos fedőnevem, Tony szájából elég kedvesen hangzik.-Merre vagy? Pepperrel itt várunk az új lakásodnál. A cuccaid áthozattam, már csak az kell hogy a hintaszékbe bele tedd a hátsód.
-Stark!-kiáltottam rá-Nem mondtad hogy ma költözöm.
-Biztos mondtam,mindenki tudja.
-Ajjj! Fél óra és ott vagyok.

◼◼◼

-Na hogy tetszik?
Beléptem a lakásba, ami kicsi volt mégis engem magával ragadott. A padlót vörös tölgy borította. Vajszínű kanapé helyezkedett el a nappaliban. Az ablakból a város látképe gyönyörű volt a tizedik emeletről. Az ablak előtt egy pamlag volt mellette egy szekrény tele könyvekkel. Ez annyira meseszerű volt. Boldog voltam. Hallottam, hogy Pepper és Tony vitatkoznak a függöny színén és hogy ez az oka hogy nem tetszik.
-Srácok, ezt meg sem érdemlem.
-Ellenkezőleg, azok után ami a szüleiddel történt kötelességem.- állt elém Tony.
-Ó akkor tudod.
Bólintott nekem pedig könnybe lábadt a szemem.
- Nem te tehetsz róla. Ki tudja még?
-Csak én.-simította meg Tony karját Pepper.
-Oké nem depizünk, este ünneplünk, szólj Tony Clintnek és Natashának rendben? Én meg még kipakolok berendezkedek, körbe nézek kutató tekintetek nélkül.
-Akkor mi megyünk is.-rángatta ki Pepper Tonyt.
-Sziasztok és köszönöm szépen mégegyszer.

◼◼◼

A kanpén ültem és csak néztem körbe a saját lakásomon. Még mindig nem hiszem el hogy ez az enyém. Kezdem elhinni hogy rendbe fog jönni minden. Elképesztő puffanás hallatszott az ajtótól, a fegyveremért kaptam, majd az ajtóhoz léptem. Belenéztem a kukucskálóba, épp Thor emelte kezét újabb kopogtatásra. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülten. Eltettem fegyverem az ott elhelyezett komódba. Majd ajtót nyitottam. Szinte az összes Bosszúálló ott volt, kivéve Clintet. Bár Tonynak azt mondtam, hogy őt, Peppert, Natat és Clintet várom mégis örültem mindenkinek.A Bosszúállók áradata akkora volt, hogy Wanda és Banner a folyosó végén voltak.
-Sziasztok! Gyertek be!-invitáltam be őket.
-Jesszus Abby mi van rajtad?- sopánkodott Tony.
-Őőőő...farmer és póló?- kérdeztem vissza. Bár akkor úgy gondoltam ez tökéletes lesz hogy fogadjam őket, de meg is változott a véleményem, amikor végig néztem a lányokon. Úgy látszik a Bosszúállók mindig kiöltöznek.
-Nos ezt azonnal orvoslom.-húzott magával Nat.- Merre van a szobád?
-Ott.-mutattam neki az utat megszeppenve, a többiek valamin felnevettek, de már nem hallottam.
Mire észbe kaptam Nat már mindent kipakolt a szekrényből.
-Nat most pakoltam be.
-Ez jó lesz.
A szekrényből előhúzott egy háromnegyedes ujjú fekete ruhát, aminek a szoknyarészét tüll borította.
-Vedd fel és gyere.
Felvettem a ruhát, majd kimentem a nappaliba. Hangos nevetés és zene találta meg a fülemet. Tony otthon érezte magát kiöntötte az italokat a többieknek. Mindenki kezében ott volt az ital és rám vártak, arcukon szeretet teljes mosoly ült. Megakadt a szemem Steve-en,mélykék inget viselt, remekül passzolt szeméhez. Rám nézett,és csak elmosolyodott. Ekkor egy kart éreztem a vállamon, felnéztem a majd két méteres istenségre, s elmosolyodtam.
-Csatlakozzon hozzánk Lady Abigail.- felnevettem a megszólításon elég hangosan, mire mindenki rám nézett.
-Sajnálom én csak így tudok nevetni, s utálom is úgyhogy ne cikizzetek ki. Mert mindenkiről tudok egy jó sztorit, kezdve veled Vízió.
Mindenki felkacagot, bár nem viccnek szántam. Koccintottunk, majd már csak az idő elteltével kaptam észbe, hogy egy sarokban állok a Kapitánnyal és egész jól elbeszélgetünk.
-Tudja, nem is olyan mint képzeltem.- dőlt háttal a falnak Steve .
-Nem is vagyok olyan rossz egy csalihoz képest mi?
A fejemet lehajtottam nem akartam rá nézni.
-Sose mondtam, hogy az.-mondta halkan.
Rá néztem, ő is engem vizslatott. Szemeiből őszinteséget olvastam ki, és ez meg melengette a belsőmet, épp válaszoltam volna neki, amikor Carter ügynök cikázott mellénk fehér kivágott ruhában. Megfogta Steve karját és elhúzta mellőlem, magyarázva valami ivóversenyről. Megint előjött a gyomorgörcs. Oda akartam menni Wandához, de meghitten beszélgetett Vízióval. Végül a nappaliba mentem a többiekhez. Tony és Bruce közé álltam.
-Mi a helyzet?
-Tony rávette Thort, hogy hívja ki Rogerst ívó versenyre.- mosolygott Bruce.
-Thor tudja, hogy Steve nem tud berúgni?- hajoltam oda Tonyhoz. Tony felröhögöt.
-Lehet, hogy ezt az apró tényt elfelejtettem közölni az asgardival. Mik vannak?
Épp Thor köre következett, rá néztem Rogersre. Mintha megérezte volna felém fordította fejét. Tátogtam neki egy HAJRÁT, ő pedig aprót bólintott. Kopogtattak az ajtón, így kénytelen voltam otthagyni a nappalit.
-Clint!
A nyakába ugrottam és adtam egy puszit az arcára köszönésképp.
-Abbs. Megfulladok.
Elengedtem.-Gyere beljebb mindenki itt van.
-Csinos vagy Abby.
-Kössz.
Elmosolyodtam, majd megfogtam a kezét és a nappali felé húztam.
-Hoztam egy idegent! Na ki nyert?
Rogers ránk nézett, felállt az asztaltól, majd a konyha felé menet csak annyit morgott nekünk:
-Én.
-Ittál már?- fordult felém Clint.
-Nem terveztem mára, Nat biztos iszik veled. Egy perc és jövök, keresek egy hajgumit.
-Menj csak.
Bementem a szobámba felfogtam a hajam. Kifele menet észre vettem egy borítékot az ágyamon. Kibontottam . Amint megpillantottam a borítékban lévő mappákat le kellett ülnöm, a rosszullét kerülgetett.Nyílt az ajtó, Sharon dugta be rajta a fejét.
-Egyedül vagy?- kérdezte.-Ó már ki is bontottad. Remek.
Sharon beljebb lépett, majd bezárta az ajtót.
-Miért?
-Mert Fletchert miattad rúgták ki, pedig nem ő a rossz fiú. Tudod őket megnyerted, mert hisznek a jóban ezáltal adtak egy esélyt neked és befogadtak, de én átlátok rajtad.
Kirántotta a képeket a kezemből. Ezek a srácok az apjukat, a hőseiket vesztették el miattad, erre te mit csinálsz lakás avatót tartasz. Rosszul vagyok tőled, ide is csak a képek miatt jöttem.
-Nem az vagyok akinek gondolsz.
-Megmondjam mi vagy? Egy rohadt kegyetlen, kétszínű gyilkos. Tél katona szívességet tenne a világnak, ha eltűntetne.
Szavai éket vertek belém. Fogtam és méltóságteljesen kisétáltam a nappaliba. Clint kezéből kivettem a poharát, majd felhajtottam azt. A whiskey kaparta a torkom, de ez is jobb volt annál amit éreztem.
-Abbs, nem azt mondtad, hogy nem iszol? Történt valami?
Levágtam a poharat az asztalra, megtöröltem a szám és csak annyit mondtam:-Majd jövök.
Kifele menet még indulatomban Rogersnek is neki mentem. A fejemben az járt, hogy csessze meg ő is meg a barátnője is. Kisétáltam a rétre ahol reggel voltam feldúltságomban. Lehuppantam a fűre és csak néztem magam elé. A fejemben, a lelkemben üresség lakozott, ami fojtogatott. Sajnáltam, hogy a buliról nem hoztam alkoholt de hát késő bánat. A látóterembe egy fekete csizma férkőzött. Tudtam, hogy Clint az mégis talán Steve-et vártam. Felnéztem rá, s bár sötét volt azt tudtam, hogy az alak se nem Clint, s nem Rogers.A maszkos férfi állt előttem. Sóhajtottam egy nagyot és felálltam hozzá.