-Rám küldtek egy elítéltet?- ordítottam le Furyt.
-Ne fogja fel ilyen drámaian. Ez egy vizsga volt, és veszélyben sem volt, kiküldtük a Kapitányt és Romanoff ügynököt.
-Nem voltam veszélyben? Autó balesetet szenvedtem, a sofőr eltűnt, egy gyerek majdnem meghalt.
-A taxi sofőr ügynök, a tér ahova vitte elkerített hely volt, a gyerek pedig véletlenül került oda. Ne keljen a szájába rágnom Bowman ügynök.
Hihetetlenül dühös voltam rájuk.
-Ügynök?
-Így van, átment a vizsgán.
-És mivel érdemeltem ki?
-Azzal, hogy...- kezdte Steve .
-Nem magát kérdeztem Rogers.
Kirohanásomra mindhárman meglepődtek. Dühös voltam, egy közveszélyes őrültet küldtek rám, hogy kiderítsék jó vagyok-e bevetésen. Sose kértem, hogy hadd tartozzak közéjük. Az eddigi lelkesedésem pedig lankadt.
-Átment mert nem használta ellenfele ellen az erejét, segített egy srácon. Továbbá nem pánikolt be.
-Azt eddig is tudtuk, hogy nem vagyok az a lefagyós fajta. Rémlik még öt évig voltam bérgyilkos.
-Értsd meg ez egy teszt volt. - nyugtatgatott Natasha.
-Nat te is benne voltál? Hogy tehetted, bíztam benned. Ki volt még benne?
-Szinte mindenki tudott róla.-állt elém a Kapitány, hogy még véletlenül se tudjam semmibe venni. Pedig akartam, de még hogy. Kezem ökölbe szorult a gondolatra, hogy végig nézték, ahogy a kocsival együtt felborulok. Ekkor eszembe jutott Pepper reggeli óva intése, és ahogy Tony azt mondja, hogy túl kell esnem rajta. Elemi közöny tört rám.
-Rogers még mindig nem magához beszélek.
Steve felfújta magát, és közelebb lépett hozzám, annyira hogy milliméterek választottak el tőle, bár egy fejjel magasabb volt mégsem léptem hátra. Nem szólt hozzám csak határozottan engem bámult, én pedig dühömben csak kapkodtam a levegőt, nem engedve el a szempárbajt, a szemem éreztem kezd vakító kékké alakulni.
-Most már elég legyen Bowman ügynök!-csapott az asztalra Fury. Összerezzentem tőle, de Rogers mégse mozdult, csak lassan az igazgatóra emelte tekintetét. Erre én megfordultam és figyeltem Furyra. Nem mozdultam Steve elől, hirtelen kaptam észbe. Hisz én csak feláldozható katona vagyok, a múltammal pedig rosszabbat is érdemlek mint az az Ivan. Furynak pedig az életemnél is többet köszönhetek.
-Mostantól készenlétben van, ha hívom, ha fütyülök maga itt van. Ha azt mondom ugorjon..
-...Megkérdezem mekkorát. Értettem Uram.
-Leléphet.
Megindultam az ajtó felé de megtorpantam.
-Öhm.. Uram.. Melyik S.H.I.E.L.D. ügynök volt a tetőn?
-A terepen Romanoff és a Kapitány volt jelen, egyszerű katonák nem tartózkodtak a helyszínen. Senki nem volt ott magukon és a srácon kívül.
Steve-re kaptam a tekintetem, a kíváncsiság ott rejtőzködött tekintetében. Amilyen gyorsan csak tudtam kifordultam a tárgyalóból. Ki volt az a férfi? Ez az egyetlen égető kérdés járt a fejemben. Már jócskán kint voltam a tárgyaló részlegből, amikor a hátam egy mellkasnak vágódott. A kellemes meleg érzés, amely mostanság bosszantóan gyakran telepszik rám elárulta, hogy Steve tart magához.
-Beszélnünk kell, négyszemközt.- suttogta a fülembe, majd a kezembe csúsztatott egy lapot.
-Itt megtalálsz este.
-Hogy mi?
Fordultam hátra, de akkor a Kapitány már nem volt ott.

◼◼◼

-Szóval ha megütlek ezzel a kalapáccsal, akkor nem leszel üvöltő zöld szörny?
-Tony ezerszer megbeszéltük, nem igazán gurulok be ettől.
-Az jó mert én pipa vagyok.-vágtam be a labor ajtaját.
-Abbs.
-Tony.
Felé sétáltam, fájt az árulása. Ő mindig megvédett, erre bele dob egy ilyen helyzetbe.
-Tudom most mi..
Sajnos a mondatot nem tudta befejezni, mert az orrán csattanó öklöm elvonta a figyelmét.
-Én nem tudtam semmiről, féltek hogy pipa lesz a másik személy. Viszont ez egy szép ütés volt.-mosolyodott el Bruce.
-Oké ezt meg érdemeltem.
-Többet is érdemelnél, hisz át kell esni az ilyesmiken.-céloztam a reggeli beszélgetésre.
-Oké, oké kiengesztellek.
Benyúlt a nadrág zsebébe, és kotorászni kezdett.
Keresztbe fontam a kezemet a mellkasom előtt.
-Tony ha most előveszel egy...
-Meg is van. Tá dám.
-Egy kulcs.-vontam fel a szemöldököm kérdőn.
-Egy lakás kulcs.-javított ki.
-Tony van kulcsom a lakásodhoz.
-Ez a sajátodé.
-Micsoda?
-Kell egy kis magán élet nem?
-De Fury..
-Beleegyezett.
Előttem lóbálta a kulcsot, elmosolyodtam majd ráugrottam.
-Köszönöm.Köszönöm.
-Örömmel angyalkám.